Napfényes Családi Tábor Kondorfán

Épülnek a Családi Birtokok Magyarországon Földanyánk és mások nagy örömére. Egyre többet hívnak létre, s akik ezt komolyan cselekszik, mind-mind megtapasztalhatják a teljes támogatottságot. A tajgai remetenő, Anasztázia szerint az egész univerzum megmozdul, mikor valakik, valahol Családi Birtokot terveznek…

Takács Anasztázia úgy érzi, a név kötelez. Férjével, Jácinttal Ajkáról költöztek Kondorfára, hogy megvalósítsák régóta dédelgetett álmukat, az egyhektáros Szeretet Teret, saját Családi Birtokukat. Számtalan közös tervezéssel és ötleteléssel eltöltött óra után egyszer csak hirtelen beindultak az események. Megkerült a telek, az anyagiak, a segítség minden szintről. Az öröm még nagyobb áldás, ha megoszthatjuk azt környezetünkkel, így született meg az egyhetes Napfényes Családi Tábor ötlete az idei nyár elején.

A birtok hatalmas almafája roskadásig tele termésse

Eleinte 6-8 család összejöveteléről volt szó, de oly erős volt a hívó szó, hogy aki tudomást szerzett a programról, azonnal érezte ott a helye. A résztvevők száma így gyorsan 60 fölé emelkedett… Takács Anasztázia kedves meghívásának én sem tudtam ellenállni, mert az Őrség felüdítő környezete már önmagában vonzó volt számomra, a programterv elolvasása után pedig kihagyhatatlannak éreztem a tábort. Nem egészen 3 napot töltöttem el ebben a gyönyörű Szeretet Térben, s örömmel konstatáltam, hogy ennyi szolgálatkész, a közösségért szívvel-lélekkel tevékenykedő emberrel ritkán találkozni egy helyen.

Ebédlő a fenyőfák hűsében

A szeretet legerőteljesebben az emberi viselkedésben nyilvánul meg, abban, ahogyan egymással bánunk, legyen az bármilyen közösség: család, baráti társaság, munkahely vagy iskola. Kondorfán a Családi Táborban a szeretet állandó vendég maradt. Az étkezések közösen, hűs fenyőfák árnyékában, a résztvevők által hozott helyi finomságokból készültek. Mindenki vállalt valamit a konyhai feladatokból. Volt, aki süteményt sütött, volt, aki főzött, volt, aki az előkészítésben, a terítésben vagy a mosogatásban vállalt részt. Az ételmaradékok a komposztdombon végezték. Volt mindenféle „nomád” kellék: sátrazás, kerti zuhanyzás, komposzt toalett, esti tábortűz, reggeli harmatos fűben járás, zenélés, éneklés, beszélgetések, s mindez fűszerezve sok-sok játékkal.

Kergetőzés a szénabálákon a Paulics-Burucs birtokon

Ha egy szóban akarom kifejezni a tábor lényegét, azt mondhatnám: TERMÉSZETES. Természetes a környezet, az állandó kint lét, a sátorban alvás, az élelmiszerek, a háziállatok (kutya, cicák, kecskék) jelenléte. Természetesen vegyesen voltunk mi résztvevők is. Végre egy olyan hely, ahol megtalálható volt az idős éppúgy, mint a fiatal, a gyerekek nem elkülönítve, korosztályok szerint összeterelve, kevés felnőtt felügyeletében, hanem mindannyian egymást kiegészítve, támogatva, vidáman együtt. A birtokon a különböző találkozási pontok, a konyha, a tűzrakó hely, a mellékhelyiségek, a trambulin, a sátrak, mind úgy helyezkedtek el, hogy a hely könnyen átlátható legyen, a gyermekek a tevékenységek közben is szem előtt legyenek. Pár alapszabály, melyet az első nap megnyitóján felállítottunk, még inkább gördülékennyé tették az ottlétet. Nagyjából ugyanannyi gyermek volt, mint felnőtt, de nem volt szükség külön pesztrálásra, a gyerekek egymást szabályozták. Vagy lehet, hogy maga a tér szabályozta őket… mint mindenkit.

Előadás az Anasztázia könyvekről ebéd után Paulicséknál

Minden napra más program jutott. Voltak kirándulások gyalogszerrel és autóval, fürdés tóban, folyóban, kreatív játékok, alkotás, lovaglás, barantázás, zenélés. Ottlétemkor a Paulics-Burucs házaspár birtokát látogattuk Kávás mellett, ahol egy egész napot eltöltöttünk csodálatos erdőszéli Szeretet Terükön. Ismerkedtünk a terület élővilágával, voltak lovak, csirkék, tehenek (2 hetes kisborjúval) cicák, kutya és minden más. Ebéd előtt ismerkedtünk egymással és a helyiekkel, ebéd után pedig a szervezők kérésére az Anasztázia könyvsorozat tanításaiból válogattam azok számára, akik még nem ismerik, vagy újból hallani szeretnék. Meséltem más Családi Birtokokon tett látogatásaimról és egy Anasztázia elvein működő alternatív iskola elindítási lehetőségeiről is.

Jurta, trambulin és a nyári konyha napenergiás vízmelegítéssel

A Birtokon töltve napjainkat azt is megtapasztalhattuk, hogy működik ez a tér extrém időjárási viszonyok közt: egész nap kint tartózkodtunk a majd negyven fokos hőségben, mégsem éreztük meg annyira, hiszen a fák alatt mozgott a levegő és valamivel hűsebb is volt, mint a házakban. Éjszaka pedig kifejezetten kellemesebb az alvás kint, sátorban, mint bent a négy fal közt. A házi gazdáék frissen felállított téliesített, hajópadlós jurtája, elmondásuk alapján, szintén kellemes szállásnak bizonyult, melynek belső terét mi is megcsodálhattuk. Különlegessége és egyedisége abban rejlik, hogy cölöpökön áll, a „falak” kender-szigetelést, a padlózat pedig szalma-szigetelést kapott az esetleges téli hideg ellen.

A Takács család Szeretet Tere kiállta a szeretet, a „mindenkit befogadó és elfogadó hely” próbáját. A Családi Tábor nagy siker volt az első naptól az utolsóig, olyannyira, hogy voltak, akik még egy éjszakát maradtak pluszban, hétfő reggelig. :-)
Hiába, az ember érzi, ha jó helyen van, és szívesen tér oda vissza később.
Viszlát egy év múlva!

Kátai Piroska

2015. augusztus 19.

Share via email
Napfényes Családi Tábor Kondorfán