Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

(Ezen jegyzetben felsorolt információkat az Anasztázia sorozat első három kötetéből valamint a Bartkó Edith-tel történt beszélgetéseim során rögzítettem. K.P.)

Petrovics_Scsetyinyin
Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikus

Alapítója és vezetője Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikus.

Helyileg Oroszország nyugati részén, a Kaukázus egy kozákok által védelmezett területén található Tyekoszban, Gelendzsik közelében.

Tandíjmentes intézmény, az Orosz Államszövetség Oktatásügyi Minisztériuma alá tartozik.

 Jelenleg 250 diák tanul itt Oroszország különböző vidékeiről, s további 2500 diák várólistán van.

Általános, bentlakásos, közép és felsőoktatási intézmény egyben.

 A tanítás egész évben zajlik. Hivatalos szünet évközben nincs, mert a gyermekek maguk alakíthatják ki tanulási folyamatukat, és akkor mennek haza szüleikhez, amikor ez nekik maguknak és a szülőknek is megfelel. De a szülők is mehetnek látogatni az iskolába, Tyekoszban, a faluban megszállhatnak, hogy amíg ott tartózkodnak, a lehető legtöbb időt tudják tölteni a gyermekükkel. Így alkalmuk adódik betekinteni az iskola életébe is, amit örömmel igénybe is vesznek, és gyakran vannak jelen még a tanítási órákon is.

 A tanulási módszer egy úgynevezett „tanulok, hogy taníthassak” alapon történik. A diákok a megszerzett tudást pár napon belül továbbadják a többieknek, akik épp nem voltak azon az órán vagy más témakörben mélyedtek el.

 A tanulási módszer alternatív jellege miatt például matematikából 1 év alatt 10 évnyi ismeretanyagot képesek a diákok megtanulni. A tanulás-tanítás alatt létrejövő átadás és fogadás folyamata ilyen mértékben azért is lehetséges, mert a különböző foglalkozások a nap megfelelő szakaiban történnek.

 A diákok időbeosztása a reggel 5 órai felkelést követően a legnagyobb összpontosítást igénylő tantárgyakkal kezdődik, amelyek korán reggel zajlanak, amikor a nap is hozzáadja energiája legjavát. Majd a 9-kor történő reggeli után az órák úgy vannak kialakítva, hogy az agy mindkét féltekéje a leghasznosabban, váltakozva legyen használva.

Az általános tantárgyakon, (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, nyelvismeret) kívül tanulnak még orosz táncot, orosz harcművészetet, asztrológiát, rajzot, hangszeren játszást, sütést, főzést, ruhakészítést, festést, építészetet, növénytermesztést, állattenyésztést, gazdálkodást. Mindezt integrálva, az elméletet a gyakorlatba átültetve, nem részekre szabdaltan, mint a hagyományos közoktatásban.

 A hagyományos értelemben vett osztályzás itt nem létezik s nincs is jelentősége, hiszen a diákok a lehető legjobbak lesznek abban, amit éppen elsajátítanak.

 A gyerekek egyszerű öltözetben járnak, a lányok a tanítás ideje alatt szoknyát viselnek, és nem festik magukat. Azért is szükséges a szoknya viselete, mert a nőkké érni vágyó lányok így nyerhetnek maguknak megfelelő energiát a Földtől.

 Az egy-egy napot megelőző este összeülnek a tűznél, és közösen tervezik meg a következő napi tevékenységeket. Képekben gondolkodnak és mindent a közös gondolat égisze alatt terveznek. Ők ezt a közös gondolatot LAVA-nak nevezik, és ez helyettesíti a közösségi vezető személyét.

 A pénzügyeket és az iskola irányítását-kormányozását egy szintén a diákokból álló, állandóan változó csoport vitatja meg. Ők a gubernátorok. A gubernátorok kisebb diák-csoportok-közösségek vezetői és a gubernátori üléseken a rájuk bízott diáktársak érdekeit képviselik.

 A gyerekek maguk építik az iskola épületeit. Ők tervezik és készítik elő az alapanyagokat, s a felnőttek csupán segítőként, mentorként működnek közre. Az épületek kívül és belül is változatos és tündérmeseszerű rajzokkal, pozitív jelentésű feliratokkal díszítettek. A beltéri faoszlopok faragásokkal ékeskednek, mindenhol nyomát látni a gyermeki fantázia, kreativitás, tehetség megnyilvánulásának.

 Mivel a házi- és építkezési munkákat is a gyermekek végzik, ezért a csoportok folyamatosan cserélődnek, forognak a különböző tevékenységek között. Akik az egyik periódusban tanulnak, a következőben dolgozni fognak.

 A tanulási folyamat rendkívül összetett szellemi alapokon zajlik, gyakorlatilag körasztalok mögött ülnek vegyes korcsoportú diákok, akik beszélgetnek, írnak, néha egyik-másik feláll, kimegy, majd visszajön. A korcsoportonkénti elválasztás nem kap szerepet. Mindenki más ütemben halad a különböző tantárgyakban, van olyan diák, aki 17 évesen fejezi be az egyetemi tanulmányait.

 A tanulás során az órák nincsenek 45 percekre tagolva, a hangulat oldott, a diákok szabadon tehetnek fel kérdéseket, járkálhatnak, de akár órákon keresztül is elmerülhetnek egy-egy témában. Nagy figyelmet szentelnek arra is, hogy egyik csoport se maradjon le, és, hogy a csoporton belül is mindenki megértse az anyagot.

 Az iskola befejezésekor a diákok tanulmányaikról oklevelet kapnak miután a hagyományos oktatási intézményekből érkezett oktatók előtt vizsgáztak az elméleti és szakmai tudásukból. Jelenleg többféle szakmunkás képzés folyik itt, mint pl. asztalos, kőműves, szobafestő, stb., valamint négy különböző felsőoktatási diplomának megfelelő végzettséget lehet szerezni: építész, közgazdász, pedagógus, jogász.

 A tanító összekeveredik a diákokkal, személye nem autoritást képviselő, hanem inkább mentor jellegű, hiszen ő is diákként hallgat, amikor a tanulók magyaráznak, tanítanak.

 A gyerekek ismerik Anasztáziát, beszélnek róla.

 Szüleiket a távolból is nagyon szeretik, segítik őket pozitív gondolatokkal. Az iskolakezdéskor lehetőség van a szülők bentlakására is, ha a gyermek igényli, na és persze így a szülők is meggyőződhet arról, hogy jó kezekben van a csemetéjük. Ha valami miatt nem tetszik az iskola vagy a gyermek nem tud beilleszkedni közösségbe, bármikor dönthet úgy, hogy elmegy.

 Vidám, ragyogó arcú és szemű, mosolygós gyermekek nevelése folyik itt. A rájuk bízott munkát szívesen és felelősségteljesen végzik. Mivel mindenki azt tesz, amit szeret, és olyan ütemben, ahogy neki jó, nincs okuk a bánkódásra, nincs feszültség, leterheltség.

 A gyerekek nézéssel melegíteni tudnak, amit az oda látogató akár hátulról is megérezhet.

 A gyermekek által épített és díszített iskola épülete kupolás tetejű, templomra vagy szentélyre emlékeztet. Ők azt mondják ez nem forma, hanem állapot. Ez a forma felel meg ugyanis a legjobban ahhoz, hogy az Ég felé tartó igyekezet és az Égből jövő Áldás fogadható legyen. A gyerekek szerint ennek a helynek gyógyító hatása van, mert minden követ és téglát jóságos kezek tapintottak és raktak egymásra szeretettel. Azt is mondják, hogy minden kőnek pulzusa van, naponta egyet dobban.

 A növényeket megérintik, simogatják, kapcsolatot ápolnak velük, s abban hisznek, hogy ettől majd jobb termést hoznak.

 Fontos az iskolában tanuló gyermekek számára a Haza fogalma. Erős nemzeti elköteleződés jellemző rájuk, mind megtiszteltetésnek érzik, hogy oroszok lehetnek. Oroszország s az orosz föld részének tartják magukat, attól elszakítani őket nem lehet.

 A diákok az iskolában tevékenykedve magas szintű kommunikációs készségre tesznek szert. Minden tevékenység alapvető célja, hogy mindenki mindenkivel tudjon kapcsolatot kialakítani, aminek alapján az információcsere végbemegy.

 Oroszországban minden járási központban szerettek volna ilyen iskolát létrehozni, de nem lehetett, mert nem találtak elég tanítót. Pont a tanítók váltak áttörhetetlen akadályokká, rengeteg tudományos mű, rang, kidolgozott rendszer, amit eddig már létrehoztak, dőlne meg ha a reformszemlélet kiteljesedhetne, s ezt magas rangú oktatók, professzorok nem engednék.

(Megjegyzés: Hazánkban Schüttler Tamás az Új Pedagógiai Szemle főszerkesztője a folyóirat 2007. májusában megjelent elektronikus változatának bevezetőjében pontosan ugyanerről a problémáról beszél Magyarországon. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=2007-05 )

Szellemi háttér, nevelési filozófia, módszer, természeti törvények

Scsetyinyin akadémikus szerint az iskolában nem csodagyerek képzés folyik, inkább a tehetségek lehető legteljesebb kibontakoztatása.

 Az iskolában tapasztalati oktatás folyik, s nem véletlenül az erdőben. Ennek magyarázata az, hogy mai oktatási rendszer a lét értelmét nem boncolgatja, alapvető kérdéseket nem értünk, s ezzel a diákokat összezavarjuk. Hogy megértsünk dolgokat, el kell vonulnunk egy csendes helyre, pl. a természetbe, ahol kizárjuk a külső ingereket, s egyfajta nyugodt, belső lelki utazásra, bölcsességre tehetünk szert. A történelem is bizonyítja, hogy számos nagy gondolkodó huzamosabb ideig tartó remetelét után alkotta meg filozófiáját, tanításait. A természetben megszerezhető tudás nincs leírva, nem lehet szuperakadémián megtanulni, az egyénnek át kell élnie, meg kell tapasztalnia azt.

 Az ember a világegyetemnek nem egy porszeme, hanem hatalommal bíró egyede. Manapság nem érezzük már ezt a hatalmat, így nem is hiszünk benne. Épp ezért fontos a gyermek életének az első kilenc éve, amikoris tudatosítja a világegyetem mibenlétét, az emberi lét értelmét. Az iskoláinkban úgy tanítják a gyermeket, mintha az nem lenne teljes értékű teremtmény, pedig amire szüksége van, már adott, a képességeit magában hordozza de a nem megfelelő nevelés során az „uralkodónak” született Emberpalánta „alamizsnáért könyörgő rabszolgá”-vá válik és környezetétől azt tanulja, hogy nem dönthet, nem ő a saját életének alkotója így nem is felel érte.

 A tanulásra, ismeretszerzésre sarkalló motiváció felébresztésének szempontjából a gyermek életévének harmadiktól a tizenegyedik évig terjedő időszaka a legfontosabb. Ekkor olyan ő mintha folyamatosan vizsgát tenne: figyelmes nézéssel szavak nélkül is megért mindent bármilyen nyelven is szóljanak hozzá. Ez náluk csak a figyelem megnyilvánulása a másik iránt valamint fejlett képzelőerő és jó emlékezet. Ilyenkor nemcsak információ csere történik, hanem az emberi lélek, növényi, állati világ, a világegyetem tökéletesebb megismerési módja nyilvánul meg. Ha odafigyelünk a helyes nevelési módra, az így nevelt gyermekekben gyorsan felébred a gyors ismeretszerzés képessége a tudomány bármely területén. Motivációja segíti majd abban, hogy ha akarja és szükséges, bármiben legyőzhetetlenné váljék.

 A helyes nevelési mód egyik sarkköve, hogy a pedagógusok a szülőkkel karöltve a hangsúlyt a megfelelő kérdések feltevésére és nem a magyarázásra helyezzék. A gyermeknek gondolkodni, elemezni, értelmezni kell megtanulnia, hiszen ha ebben az ingerekben gazdag világban szeretne élni az információ megtalálása, rendszerezni tudása, valamint a saját gondolatvilág kialakítása a cél és annak megfelelő szintű kommunikálni tudása.

 Scsetyinyin iskolájában tulajdonképpen a gyermekek egymással megkísérelnek kapcsolatot teremteni, lelkileg, szellemileg „találkozni”, ráhangolódni. Ha sikerül a „találkozás”, akkor a diákok képesek a 10 éves matek anyagát 1 év alatt elsajátítani. Azok képesek kapcsolatot teremteni a másikkal, akik hasonló tudással bíró egyedek. Térbeli struktúrájuk képes egymástól információt átvenni, mint például a „szerelem első látásra” érzése, amikor anélkül megértünk mindent a másikról, hogy beszélnénk vele. A tanulásban a magyarázó kapcsolatba lép a hallgatóval, s ha ez megtörténik, akkor az oktatás magától végbemegy.

 Nagy jelentőségű a másokért végzett szolgálat, ez valójában az indíték. Nem a matek fontos, hanem az ember, aki a matekot felfogja. Amit itt megtanulnak, az az, hogy értik a másik ember lelkét, igyekezetét, gondolatait. Minél nagyobb jelentősége van az indítéknak, a „miért”-nek, annál sikeresebbek a tanulók az ismereteikben való előrehaladásban.

 A figyelem nem a megtanuláson, megjegyzésen van. Nem „engedik be” a gondolatot, hogy itt valaki tanít. Az együttműködésben a gyermek nem érzi, hogy ki a tanító és ki a tanuló.

 Őszinteség légköre szükséges, nem lehet sértődöttség, ingerültség, mert az blokkolja a tanulást. További blokkoló energiaként hat, ha teret adunk a gondolatnak, hogy a gyermekek valamit is ne tudna. A feladatok megoldása során, ami fontos, előkerül az emlékezetből, ami nem fontos, az elfelejtődik.

 Nem szabad a helytelenség állapotát rögzíteni magunkban. A „nem így” nem létezik. Az ősi nyelvekben nem volt szó arra, hogy valami „rossz”. Minden jó, úgy ahogy van. Ha zsákutcába jutunk, akkor ne mondjuk ki, hogy rossz helyen vagyunk, helyette inkább gondoljuk vagy mondjuk azt, hogy akkor most visszafordulunk, aztán jobbra, stb.

 A tiszta szándékú ember tiszta gondolatai a természet mechanizmusainak megismerését segítik elő. S a szellemi tisztaság boldogabb élethez vezet. Anasztázia hitvallásában az élet értelme az Igazságban, Örömben és Szeretetben rejlik. Ezért ha nem tudjuk valamire megfogalmazni a választ, ami pedig a világegyetemben ott van, akkor szerinte a szándékaink nem elég tiszták.

 A gyermeknevelésben egyszerű emberi szavakkal sorsot és jövőt lehet változtatni. Hazudni semmiképp nem szabad. Az egyszerű szavakat őszintén kell használni a megfelelő helyen, időben és sorrendben tiszta szívvel, érzéssel, szándékkal.

 Scsetyinyin akadémikus ismeri az ősi Védákat, az iskolában megalkotta a Szeretet Terét, ezért érzik magukat ott olyan jól a gyermekek. Ez a tér, a Szeretet Tere, egyre nagyobb lesz.

 Az Igazság világos, mint a NAP. Ahol viták dúlnak azon, hogy melyik a jobb rendszer, ott az igazság el van rejtve. Vég nélkül lehetne vitázni azon, hogy mi van a bezárt ajtón túl található helyiségben, de ha az ajtó nyitva áll, akkor mindenki számára minden világossá válik, és az is, hogy nincs miről többet vitázni. Az igazság ajtaja most is nyitva áll, csak a lélek és a szellem szemét kell felnyitni, hogy lásson, felismerjen.

 A világegyetemmel való kapcsolatunk nemcsak a láthatóra korlátozódik, hanem a láthatatlanra is kiterjed. Hasonlóan egy rádiókészülékhez, sok párhuzamos „adó” sugároz adást, s csak arra vagyunk vevők, amire hangoltak bennünket. Tudatosságunktól, érzéseinktől és belső tisztaságunktól függ, hogy milyen állomás, forrás talál bennünk visszhangot. Rendszerint olyan információt fogadunk be, amelyet meg tudunk érteni, fel tudunk használni. A többi ettől még ugyanúgy ott van, csak számunkra nem hozzáférhető. A tudat megváltoztatása szükséges a változáshoz, az új „adó”-ra való ráhangolódáshoz.

 Az anyagi világban rengeteg az „adó”, az információforrás, melyek mind az Igazság látszatával akarnak rajtunk uralkodni, úgy irányítani az életünket, ahogy nekik jó. De mindig rajtunk áll, hogy meghallgatjuk-e az adásukat vagy sem, s így döntésünkért a felelősséget mi vállaljuk.

 A jó „adó”, információforrás ismérve az, hogy melegséggel áraszt el, tettekre sarkall, alkotásra, amivel nem árthatunk. Ha parancs, vagy felszólítás érkezik valahonnan, az biztosan álca.

 Meg kell tanulnunk a boldogságot kiárasztani, mert ha nem, akkor csak elnyeljük azt, amit kapunk. Amikor látogatók érkeznek Scsetyinyin iskolájába Anasztázia szerint csak kapni akarnak a boldogságból, megérintik a gyerekeket, simogatják, mint a kiscicákat. Csak befogadni akarnak, minél többet a jóból, cserébe azonban semmit sem adnak. A jövő gyermekei erre már képesek lesznek, egy teljesebb, boldogabb élet vár rájuk.

 A gondolati erő határtalan. Sajnos mi olyan anyaggal alkotunk, amit már megfosztottunk az élettől és ez csak bomlani tud. Ha a bomlással, enyészettel foglalkozunk, nincs időnk teremteni, gondolkodni. Amikor a gyermekek megértik, hogy milyen örökséget kaptak, nem lesz kedvük továbbadni.

Gyökerek – Amit a szülők tehetnek

A gyermekvállalásban fontos a tudatosság és a kölcsönös alkotási szándék. Mindkét félnek őszintén akarnia kell a gyermeket egymástól. Azzal a tudattal kell együtt lenniük, hogy alkotni, teremteni akarnak valami csodálatosat s nemcsak a testi vágyak kielégítése hajtja őket, hanem az egymás iránti őszinte szeretet. Anasztázia felveti a kérdést: „Ki akar testi gyönyörök eredményeképp a világra jönni?”.

 A szülők teremtők. Olyan élőlényt hoznak létre, amiben ugyanúgy ott van az a lüktető, általunk nehezen megragadható élet, amelynek titkát nem ismerjük, reprodukálni nem tudjuk. Az ember által mesterségesen létrehozott gépekkel nem tudunk élőlényt előállítani.

 Az édesanya figyeljen arra, hogy minél hosszabb ideig tudjon szoptatni, mert ez már a gyermeknevelés elején egy különleges kapcsolat kialakulását alapozza meg a szülő és gyermek között.

 A felelősségtudat kialakítása kulcsfontosságú. Ha az ember tudatában van annak, hogy hatalma van a dolgok alakítása felett, minden neki van alárendelve, akkor tud csak felelősséget vállalni azokért. Ez egy agresszivitás és erőszak nélküli világot teremthetne.

 Fontos a gyermekekhez való hozzáállás, a gondolatok, amik körüllengik őket. A gyermek érzése, hogy mindene megvan, a világ teljes, és ő is az benne. Ne romboljuk ezt le már kisgyerekkorban. Ebből az okból kifolyólag a gyermekekkel dolgozók szókincse mély értelmű és megfontolt kell legyen. Nagy jelentősége van az érzésekkel átitatott szavaknak.

 A szülőknek vigyáznia kell arra, hogy nem szabad a természetes, valós világképet torzítani, a gyermeket tőle elválasztani. Nagy a felelősség, mert a rendszerek fenntartása és átadása a szülőkön múlik, és nekik köszönhetően létezik. Anasztázia szerint minden rendszer voltaképpen csak arra jó, hogy elválassza Istent az embertől. S mivel a gyermek isteni lénye és a világegyetem gyengéd nevelői volta közé csak egyvalaki képes állni, a szülő, ezért a boldogsághoz vezető út, ami egyben az Igazsághoz vezető út is, a szülők tetteivel van kikövezve. A mai szülők bár boldogságot kívánnak a gyermekeiknek, az oda vezető utat már rég elfelejtették. Saját életük boldoggá és teljessé tételével azonban jó példát mutathatnak.

 Ha a gyermek egy olyan világban nő fel, ahol idegen, bonyolult játékok veszik körül, nem tapinthat meg mindent, nem mehet bármerre, akkor azt tanulja meg, hogy semmiről sem dönthet, nem uralkodhat a saját terében és elárulták, akik a világra hozták. S belőle is ugyanolyan boldogtalan felnőtt lesz, mint amit a szüleinél tapasztalt.

 Ne tömjük a gyerek fejét a saját kialakult világképünkkel, ne állítsuk meg a gondolkodás folyamatát. Azonos időben ismeri meg a növényi világot, mint a világegyetem mechanizmusának részét, kapcsolatba lép égitesteivel, csillagaival és segítségükkel nagyon gyorsan megismeri az Igazságot, intenzíven fejlődik a pszichológia, filozófia és természettudományok területén. Koponyája még lágy, hogy befogadhassa a világegyetemből érkező információt. Ha megnézhet bogarat, virágot, ezáltal kapcsolatot alakít ki az élővilággal és maga érti meg az élet értelmét, rájön magától.

 Egy alapfeltevésnek a tudatunkban mindig ott kell lennie: a gyermek bizonyos dolgokban túlszárnyal bennünket, például a szándékai tisztaságában. Kérdéseinkre adott válaszain keresztül a saját tisztaságunkat tesszük próbára. Tisztelettel és partnerként kell rájuk tekintenünk. Kérjük meg őket, hogy segítsenek nekünk a hétköznapi teendőinkben és az általuk végzett munkát soha ne javítsuk vagy bíráljuk.

 A Szellemi Örökség átadása elsősorban a szülők dolga: az Igazság, az örökség pedig mindig szellemi. Nem egy cipő, ing, nadrág, ház átadása a fontos, hanem hogy a szülő mire tanít, milyen tudást tud átadni, mitől lesz érdekes a gyermeke számára. Anasztázia szavaival élve: „Fiam, én a legfontosabbat hagyom rád: boldog leszel. Veszel majd magadnak ingeket, házat fogsz építeni, most már tudod, hogyan kell mindezt csinálni.” A gyermekek, akiket nem teszünk szellemi nyomorékká, meg fogják találni a lehetőségeket és meg tudnak váltani bennünket.

 A legerősebb energia a Tiszta Szeretet Energiája. Ha csak ezt adjuk át az utódainknak már mindent megadtunk nekik.

 Ha a szülők már nincsenek jó kapcsolatban egymással a gyermek szempontjából a válás a legjobb, mert ő ösztönösen mindent érez, átvesz. Az ilyen fájdalmas kapcsolatokat nem fenntartani kellene, inkább felhasználni a továbblépésre. Nem szabad félni: a fájdalom megtisztítja a lelket, meggyorsítja az elmét, alkotásra, egy jobb élet megteremtésére buzdít. Egy újabb lehetőséget kínál a boldogságra és a jó példa mutatására.

  A Scsyetyinyin iskoláról leírtak bármennyire idealisztikusnak is tűnnek, mégis egy több évtizede létező, a gyakorlatban jól működő, és a várólista tanulsága szerint nagyon sikeres intézményről van szó. Más kérdés, hogy mindez az orosz kultúrában létezik, bizonyos orosz jellegzetességekkel, ezért Magyarországon egy picit másképp, a magyar szellemiség jegyében érdemes megvalósítani.

 Amennyiben bármilyen hozzászólása lenne a témához vagy konkrétan az iskolához, kérjük írjon nekünk a következő e-mail címre:

 iskola@anasztazia.hu

Köszönjük. Üdvözlettel:

Kátai Piroska

Share via email
Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

Comments (3)

  1. Kedves Piroska!

    Nagyon hálás vagyok Önnek a cikkért és a kezdeményezésért. Ezer köszönet érte!

    Ami a cikk tartalmát illeti, teljes mértékben egyet értek vele és a legmesszebb menőkig támogatom. Valamint nagyon örülök neki, hogy hosszú idő után találkozom olyan emberekkel, akik tetteik szintjén is kifejezik az “igaz szándékot”. Nagyon szép!

    Még jóval “Anasztázia” Scsetyinyinről iskolájáról szóló fejezet elolvasása előtt megfogalmazódott bennem, hogy feltétlenül változtatnunk kell a jelenlegi “oktatási rendszeren”, és mivel az államigazgatás most teljesen már irányba halad, a miénk lehet e gyönyörű feladat. El is indultam ezen az úton és dolgozom annak megvalósításán. Az egyetlen dolog, amit fontosnak tartok feltárni: most a mai Magyar jogszabályi és törvényi lehetőségek keretén belül, hogyan lehet megvalósítani egy olyan – a mostani rendszertől teljesen független – “nevelési hálózatot”, amely törvényesen működhet. Éppen erről szól a blogomon megjelentetett és általam nemes egyszerűséggel Szabad Oktatási perspektívának keresztelt elképzelés.

    Figyelemmel fogom kísérni az oldal tartalmát, és megteszek minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy ez az álom valósággá váljon!

    Nagyon köszönöm!

    • Kedves György!

      Az Abai Gimnázium igazgatójával is beszéltem ebben a témakörben és arra jutottunk, hogy valahogy el kellene érnünk Magyarországon, hogy engedélyezzék a “kísérleti jellegű iskolák” működését, mert annak idején Scsetyinyin is így tudta elkezdeni a működését. Biztosan van egy törvényileg is elfogadható, járható út, csak türelmesen, kitartással meg kell keresnünk, illetve a nagy változások közepette biztosan el is jutunk odáig, hogy minisztériumi szinten megmozdul valami. Én legalábbis bizakodó vagyok. Szeretném megnézni a blogot, amelyet ön szerkeszt, el tudná nekem küldeni a linkjét az iskola@anasztazia.hu-ra? Köszönöm szépen. 🙂
      Terveink között szerepel még Scsetyinyin könyvének megjelentetése magyar nyelven és annak tanulságait szeretnénk a pedagógus társadalommal megosztani.

  2. Kedves Piroska !

    Gondolom az “Átölelni az átölelhetetlent” c. könyv megjelentetéséről írt a fenti levelében, ami ráadásul nem is tegnap volt. A könyv elmélyítette hitemet abban, hogy folytatni kellene az új alapokra helyezett iskolák létrehozását. Most nem tudok mást tenni, mint tanulmányozni a már meglévő újakat, illetve részt venni vagy csatlakozni műhelyi munkálatokhoz. Van-e erre módom, lehetőségem? Tud-e ebben segítséget nyújtani? Üdvözlettel és köszönettel
    Kis Éva


6 × = hat