Röpke fél évvel ezelőtt, amikor az első kötet véletlenül hozzám érkezett s elolvastam, olyan hihetetlen energiatöbblet gyűlt össze a lelkemben, hogy azonmód lázas kutatásba kezdtem a világhálón található minden Anasztáziával kapcsolatos dokumentum után.

Amikor az egyik cikkben egy bizonyos Styetyinyin féle erdei iskoláról olvastam, megdobbant a szívem és az első gondolat, ami az eszembe jutott: „nekem ezzel az iskolával dolgom van”.

Pedagógus lévén már régóta foglalkoztatott a helyes és támogató gyermeknevelés kérdése, főképp azért, mert kevés a jó példa és mert az iskolákban a "tudományos oktatás" a jellemzőbb, ami néhol teljesen nélkülözi az ember lelki és tudati tényezőit.

A mai informatikán alapuló és ingerekben gazdag világunkban sokkal inkább szükségszerű az információk rendszerezni tudása mint megtanulása. Styetyinyin iskolájáról akkor pusztán pár mondat állt rendelkezésemre mégis hirtelen mintha minden megvilágosodott volna, s láttam magam lelki szemeimmel amint egész hátralévő életemben egy ilyen iskolában tevékenykedek.

Úgy éreztem, hogy mindent tudni akarok az iskoláról s mivel akkor még csak az első két könyv jelent meg magyarul azonnal megrendeltem az összes angol nyelven fellelhető további köteteket.

Be kell vallanom, hogy a harmadik könyv lett a kedvencem.

A Szeretet Tere nemcsak Anasztázia alternatív gyermeknevelési filozófiáját közvetíti, hanem az író részletesen beszámol a Mikhail Styetyinyin által alapított és vezetett erdei iskolában történt látogatásáról. A leírást a gyermekekkel folytatott párbeszédek színesítik mintegy életképet adva az iskolában folyó tevékenységekről.

Olvasás közben megelevenedett előttem a diákok sugárzó arca, a festőien szép környezet s az a folyton jelenlévő nyugalom és szeretet, ami ebben a mi technokrata világunkban olyannyira hiányzik. A gyerekekből áradó lelki tisztaság, az egyszerű mondatokkal megfogalmazott őszinte tartalom, a szavak mögött megbúvó tiszta szándék mind tovább erősítette bennem az Anasztáziáról már az előző kötetekben is kialakult pozitív érzéseimet.

Úgy éreztem, megint telibetalált, mintha a saját, mélyen megbúvó, bennem már régóta ott szunnyadó tudást öntötte volna mesterien szavakba Vladimir Megre segítségével. Az iskola létezése számomra kézzelfoghatóvá tette Anasztázia filozófiájának gyermek/Ember-neveléssel kapcsolatos elveit, s egy lehetőség is egyben, hogy a gyakorlatba ültethessük azt, ami oly szép papíron.

Milyen csodás lenne ezt Magyarországon is megvalósítani! Ez az iskola lehetne az első olyan oktatási intézmény hazánkban, ahonnan a diákok nem félelemmel, hanem érett önbizalommal, felelősségvállalással, pozitív életszemlélettel és egyfajta magyar nemzeti büszkeséggel tekintenének az előttünk álló jövőre. Ez az iskola egy nagy űrt töltene be a magyar oktatási rendszerben mert felelevenítené és átörökítené a már rég elfeledett igazi magyar szellemiséget, hazaszeretet, ami egy népet összetart és felemel.

Bízva a Fényes gondolatok teremtő erejében és abban, hogy másokban is hasonló érzéseket kelt e remek sorozat újabb gyöngyszeme nagy-nagy szeretettel és tiszta szívből ajánlom majd mindenkinek elolvasásra. És egyúttal szeretném Önnek megköszönni azt a mérhetetlenül áldozatos munkát, ami közrejátszott abban, hogy a magyarok is anyanyelvükön olvashassák Anasztázia tiszta gondolatait.

Sok-sok szeretettel:

Kátai Piroska

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.