|
Tisztelt Megre Úr, kedves Bartkó Edit! Hálásan köszönöm Megre Úrnak, hogy végül mégis csak megírta a könyvet és őszintén remélem, folytatni is fogja, és ismeretlenül is köszönöm a fordítást Bartkó Editnek. Tőled, kedves kassai magyar testvérünk először is elnézést kérek, hogy tegezlek, de amikor Miskolcon jártál Jeszenszki István koncertjén, és utána Istvánnal és barátaival jót beszélgettél, velem is találkoztál és beszéltél.
Akkor, ott meséltél nekünk az Anasztáziáról. Megragadott mindaz, amit elmondtál, de - ne vedd rossz néven - egészen addig, míg el nem olvastam a könyvet, az élmény nem az enyém volt, hanem a Te elmondásod. Hittem én annak teljes mértékben, de a Te élményed az a Tiéd. Az én élményem pedig az enyém. Kölcsön kaptam a könyvet a napokban, szombaton kezdtem olvasni, és jóformán le sem tettem addig, amíg el nem olvastam. Volt 1-2 olyan része, amit hitetlenkedve fogadtam, végül azonban ráébredtem, azért mert az én tudásom nem elégséges, mert nincs elég képzelőerőm, fantáziám, attól mindaz, amiről olvasok igaz. Mindíg is szerettem a fákat. Szentbékállán, Jeszenszki Istvánnál minden nap kirándultunk, hegyet másztunk. Érdekes, ott is van az erdőben cédrus. De nem 40 m-es, hanem legfeljebb 2-3 m-es fa. Érdekes, de amikor kirándulunk és elfáradok, meg szoktam ölelni egy-egy fát. Már Szentbékállán volt olyan gondolatom, hogy elhozom a cédrus egy tobozát, és megpróbálom elültetni itthon, Miskolcon. De, valahogy nem került rá sor. Ha majd meglesz az IGAZI helye, szeretnék elültetni két szibáriai cédrust. Azért kettőt, hogy ne legyen egyedül, ne érezze magát egyedül, legyen társa. A könyv végén nagyon megnyugtató volt, hogy Anasztázia rájött arra, mi a megoldás, hogy ne kelljen megölni a fát. Akinek leginkább köszönöm a tanítást és az élményt, Ő maga Anasztázia. Olvasás közben nem egyszer gondoltam arra : "Istenem ! - ha ugyanúgy, ahogy Szentbékállára elmegyek Jeszenszki István, a zenével gyógyító Mester után, add, hogy egyszer elmehessek Anasztáziához, tanulni tőle ! Add, hogy a Föld minden jó szándékú, tanulni vágyó emberének Mestere lehessen ! Különösen nekünk, nőknek van szükségünk ebben az elidegenedett, magából kifordult világban az elmélyült spirituális tanítókra. Sokat segíthetnénk, ki-ki hazája, népe, és persze a Világunk megtisztításában, megjavításában, az Élet élhetővé, értelmessé, és boldoggá tétele érdekében !"
Mindenkinek mindent köszönök, de a legfőbb köszönet a Teremtőt, és az Ő földi tanítványát, a Mesternőt illeti !
Miskolc, 2007. aug. 13.
Teremtőnk áldását, feltétlen szeretetét,
békét, megértést, harmóniát és derűt kívánok
Mindenkinek, szeretettel :
Andrea
- Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
- A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
- A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.
|
