|
G.Ferenczy Hanna vers - Augusztus |
|
AUGUSZTUS Mint szépasszony, ki arra ébred, hogy arcán megkopott a báj - szeme fakó, az ajka sápadt - olyan e nyárutói táj. A szeme sír, de ő dacol még, próbálja kendőzni magát, a szél kajánul szertehordja száradó sarjúk illatát. Az ég kékje didergőn tiszta de itt lent már minden fakul nem lángol úgy a gladiólus, a fákról sárga pille hull. De még itt van, még küzd, csatázik, övé a kert, határ, a rét - utolsó, legszebb mosolygását könnyelműn tékozolja szét.
- Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
- A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
- A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.
|