Hírmorzsák

Megjelent az 1. hangoskönyv - Anasztázia !
 

Hírlevél







Főoldal
Mánfai László levele
1971-ben születtem Smile
Gyermek koromban mindig csináltam valamit, a testvérem elolvasta a dolgokat, én pedig megcsináltam.
Ez addig fajult, hogy már a középiskolát is műszaki vonalon végeztem, híradástechnikát tanultam. Fiú kollégium, fiú osztály, fiú iskola. Csak a technika, egy kis mozgás, más szinte semmi.

1990-ben végeztem a technikumot. Bár kitűnő volt a bizonyítványom, nem mentem továbbtanulni, mert azok a szakok nem érdekeltek, amik közül lehetett választani. Egyből elhelyezkedtem a nyár elején, egyetlen szabad nyaram sem volt.

Számítógép szerelést kezdtem (jelenleg is ennél a cégnél (jogutódjánál) dolgozom).

Közben megházasodtam, elvégeztem egy főiskolát munka mellett, 2 gyermek, kiköltöztem falura, építkezés...

És továbbra is műszaki voltam.

1999 karácsonya előtt eltörtem a lábam. Snowboard-oztam először életemben. Tökéletesen emlékszem az egészre. Elestem. Barátom elment segítséget hívni. Egy pillanatra átfutott az agyamon a bevállalt munkák, határidők. Aztán körülnéztem. Ott ültem a hegy tetején, sütött a Nap, végtelen a látóhatár. Tökéletes nyugalom lett úrrá rajtam. Megszűnt minden más. Csodálatos volt MINDEN!

Aztán jöttek értem, elvittek az 50km-re levő kórházba: 6 részre tört a lábszáram. Hazahoztak Magyarországra, itt megműtöttek. A műtét után a nővérek kedvessége ébresztette fel bennem azt az érzést, hogy vannak emberek, akik emberekkel foglalkoznak, és ez milyen jó is lehet!

Most már tudom, hogy ez volt az utolsó figyelmeztetésem, hogy rossz úton járok. Persze ez akkor nekem nem volt tudatos.

Aztán 2001-ben véletlenül megtaláltam az Alexander-módszert. Kedvesemnek minden nap nagyon fájt a feje. Megemlítettem egyik kolléganőmnek - akiről korábban hallottam, hogy tud valamit - hátha tud segíteni. Kedvesemnek a 8. foglalkozás után eltűnt örökre a fejfájása.

Elmentem én is egy bemutató foglalkozásra. Nagyon megtetszett. Egyik foglalkozás után, ahogy mentem hazafelé, átfutott rajtam, hogy de jó lenne, ha Alexander-tanár lennék. A következő foglalkozáson a tanárom megkérdezte, hogy nincs-e kedvem tanítani. De még mennyire! Nekem, a műszakinak...

A módszer egyik kulcsa a test tudatos használata - figyelés magamra, másokra, TUDATOS testhasználat, a testben pedig én vagyok :-) Egyre jobban éreztem magam. Elkezdtek érdekelni az emberek.

Volt pár hullámvölgy az életemben, de közben egyre több magasságot meg tudtam élni, ezért a mélységből könnyebben ki tud jönni, vagy legalábbis utána "okosabban" tudja kezelni az egészet.   

Kedvesem a lábtörésem után otthagyta eddigi munkáját és gyógymasszőr lett. Aztán még tanult sokféle más masszázstechnikát is. Ő mindig emberekkel dolgozott volna szívesen, hát meg is valósította. Ő ültette el, majd nevelgette  a spirituális, vagy szellemi érdeklődésem

magját. Több könyvet kaptam tőle, beszélgettünk a dolgokról. Persze akadtak/akadnak még javítanivalók az életemben, de ez az egyik jó dolog, amiért élünk Smile

Tavaly elkezdtem már tanítani az Alexander-technikát. A számítógép szervizelése mögött is az üzemeltető embert keresem. Kedvesem pedig a mauri masszázst tanulja.

2006 karácsonyára kedvesemtől megkaptam az Anasztázia és a Zengő cédrusok könyvet.

Bár nem vagyok nagy olvasó 2 nap alatt elolvastam mind a 2 könyvet. Muszáj volt közben aludnom.

Most 3 hét után az érzést a lábtörésemhez tudnám hasonlítani. Jó kis hasonlat!  Csodálatos volt MINDEN!

A lábtörés jó fele fordított, de a dolgok nem kaptak mögöttes tartalmat. Most megkapták - összerázták egy egésszé az eddigi sejtett – tudott töredékeket. De még hogy! Anyag - energia - rezgés - gondolat - egyetemes tudás - Isten - valami - semmi ...

Az első elvadult gondolatom az volt, hogy felpattanok a biciklimre és irány Szibéria! Aztán hogy gondolkozz. Mint a Micimackó. Szépen nézne ki a világ, ha mindenki, aki elolvasta a könyvet – egyből Szibériába rohanna. A könyvekből sugárzott boldogságot tessék

mindenkinek magának megcsinálnia. És ha lehet - otthon. Úgy érzem, otthon vagyok. Tessék gondolkozni! Nagyon jó.

Miért "csak" most lett lefordítva magyarra az Anasztázia könyv? Régebben fölösleges lett volna nekem.
Mi lett volna, ha 1996-ban megkapom? Még Sci-Fi-nek sem lett volna jó, talán pár oldalt elolvastam volna - aztán csináltam volna valami mást.
Miért csak 2 könyvet kaphatunk most? Mert bőven van mit tenni addig is, míg megjelenik a 3. könyv.
Miért ilyen meleg a tél? Mert még csak most jelöltem ki és ástam fel újra a kiskertet. Most már jöhet a tél.

Nem az a lényeg, hogy meddig, hanem hogy hogyan élek. Tessék gondolkodni!

Miért voltam régebben annyira műszaki? Mit lehet ebből tanulni? Hát most már ez is egyszerű: egy jó program vagy szerkezet akkor kész és csakis akkor lehet, ha az elejétől a végéig mindenre kiterjedően, de nem a részletekbe beleveszve át van gondolva és egymásra építve a részleteket kapom meg az egészet. És ennek még a környezetével is összhangban kell lennie. Ezt kellett megtanulnom. Nagy áldozat volt, de nem bánom....

Szilveszterkor feltelepítettem a számítógépemre egy olyan programot, amellyel a Földről készített műhold-felvételeket lehet nézegetni - keresni - nagyítani. Olyan nagyításban, hogy a házunk melletti kutyaház felismerhető. Eszembe jutott, hogy megnézem Szibériát. Kinéztem találomra egy helyet. ZOOM... 

A rosszabb felbontású részletek egy élőlény mikroszkópikus metszetéhez hasonlított, ahogy egy folyó kanyargott, körülötte megannyi holtvágány, tavacska. És a jobb felbontású szakaszokon látszottak a fák, folyók. Rengeteg km-t tehettem meg a kiszemelt folyón - virtuálisan. Vadregényes volt a táj. Aztán egy nagyvárost találtam: Szurgut. Elővettem a Képes Világatlaszt, mert fogalmam sem volt, hogy hol van. De a neve ismerős volt. 

Megkerestem: az Ob folyón volt. Izgalom fogott el, hogy megtalálhatom a helyet, ahol Anasztázia él. Emlékeztem, a könyv elején említi Megre, hogy merre járt a kereskedelmi útjain.  Az Ob folyón. Világosan emlékeztem, hogy említi a helységet, melynek közelében megállt. Lázasan kinyitottam a könyvet ott, ahol úgy gondoltam hogy a helyiségnév található. A legelső mondat, amit olvastam: "NE KERESSETEK.".  ...  Elmosolyodtam, és bezártam a könyveket és a programot....

Az olvasás óta 3 ismerősnek beszéltem a könyvről. Érezni kell, hogy kinek beszélhetek róla. De nem tudok beszélni róla anélkül, hogy ne legyen könnyes a szemem. A kiejtett szavak mögött ott van Ő. Mint a bárd.

Sajnos én nem tudom megfogalmazni az érzéseimet, mert leírva másképp hatnak még nekem is. Hát akkor másnak...

Mánfai László

Szóljon hozzá!
  • Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
  • A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
  • A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.



WebcímE-mailFélkövér szövegDőlt szövegAláhúzott szövegIdézetKódLista nyitásaListaelemLista zárása
Kód:
  
 
< Előző   Következő >

Ízelítő a képtárból

Szavazzon Ön is!

Olvasta már az Anasztázia könyvsorozat bármelyikét?
 

Vendégkönyv

végigcsinálja
Boldog szülinapot! 
Egyéves az utolsó hírlevél.

Ki van jelen

Jelenleg 36 vendég olvas minket

Bejelentkezés






Elfelejtette a jelszavát?

Statisztika

Látógatók:
mod_vvisit_counterMa91
mod_vvisit_counterTegnap158
mod_vvisit_counterEzen a héten1283
mod_vvisit_counterE hónapban778
mod_vvisit_counterÖsszesen98993
 
© 2012 Anasztazia.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.