Elkezdtem a második kötet olvasását ma, és valami csoda történt velem. Az elején van egy olyan "gyakorlat" V. Megre számára, amikor Anasztázia arra ösztönzi, hogy idézze fel a boldog pillanatokat az életében.
Zárójelben megjegyezném, hogy most mélyponton van az életem.
Szóval gondoltam kipróbálom én is. Egyszeriben mindenre rájöttem, hogy mikor és miért történt törés az életemben (15 évvel ezelőtt), amikortól tulajdonképpen nem történtek velem igazán boldog pillanatok, hanem azóta keresem önmagam. Egyszeriben kijutottam a mélypontból, és "megvilágosodtam", rájöttem arra, hogy az elmúlt hat hónap amiről azt gondoltam, hogy legszivesebben kitörölném az életemből, az most egy újabb megvilágításból egy csoda, amely segített nekem megtalálni önmagam. Az út viszont előttem még nagyon rögös, de mostmár tudom, hogy miért kellett ezeknek a dolgoknak megtörténiük. Szívesen továbbítom Anasztázia világát, már így is rengeteget köszönhetek neki, és természetesen segítek minden olyan embernek, akik segítették még a gondolatait továbbítani. Addig is szép napokat! Szeretettel: Bea - Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
- A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
- A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.
|
