Kezdem végre sejteni, hogy mit tapasztaltam meg a halálközeli élményemben. Ezt a kiutat, ami nem-keletkezett, nem-született, nem-teremtett és nem-formált, hanem „csak” VAN , LÉTEZIK!

Jobb lett volna, ha nem egy trauma „segítségével” szereztem volna az élményt. Szerencsésebb megoldás a meditáció, a transzállapot, vagy bármi, aminek nincs kellemetlen mellékhatása.

Nem tudom, hogy számomra miért nem elegendőek szelídebb módszerek. Ez a talány még megfejtésre vár. Lehet, hogy karmikus adottság. Isten tudja. „ÉN” tudom. De még nem világos előttem a miértje, még el van rejtve valahol mélyen a bensőmben.

Az egészen bizonyos, hogy ez sem írható a véletlen számlájára.

Életemben sok olyan problémám volt, amiket mentálisan, vagy érzelmileg nem tudtam feldolgozni. Ezért a mentális, vagy asztrális testemben zavar keletkezett. Mivel pedig ezek a magasabb energia szinten lévő testeim a földi testem elengedhetetlen feltételei, sőt irányítói, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy a problémák a fizikai testemben is jelentkeztek.

A testi tüneteim, ha úgy tetszik, a betegségeim szimbolikus jelentésűek. Mindig lelki okokra utalnak.

Ezért kell – terapeutaként is – megkeresnünk ezeket a kiváltó mentális, vagy asztrális okokat, mert ugyanúgy segítségül hívhatjuk őket, mint az orvos a testi tüneteket.

A modern idők orvostudománya Hippokrateszt tekinti a klasszikus orvostudomány atyjának. Ő viszont azt tanította, hogy meg kell vizsgálni a beteg fizikai, mentális, és lelki állapotát, valamint azt, hogy melyik csillagjegyhez tartozik.

A modern orvostudomány gyakran csak a fizikai tünetek kezelésére szorítkozik, ami ugyan helyes, de nem biztos, hogy elég. A tünetmentesség még nem gyógyulás. Lényegében a tünetek hátterében lévő érzelmi és szellemi problémát is kezelni kéne, ezt kellene megoldania a betegnek.

Szerencsére az orvostudomány egyre nyitottabb az eddig elátkozottnak tartott módszerek iránt.

Kezelő orvosaimmal mindig tudattam, hogy gyógyulásom érdekében milyen alternatív módszereket alkalmazok. Nem támasztottak kifogást, de hogy igazán mit gondoltak a hatékonyságukról, azt nem árulták el. Minden esetre úgy lehettek vele, hogy ártani nem árthatnak ezek a módszerek, tehát engedélyt kaptam a használatukra.

A lelki gyógyítás nem új keletű dolog. Jézus igazán szép példát mutatott. Tanítványait is oktatta, akik szintén gyógyítottak. Még Pál apostol is – aki eleinte Jézus ellen fordult -, megtanulta a gyógyítást, és tudománynak nevezte. Később az apostolok tovább adták a tudást, és az ő tanítványai között is voltak gyógyítók.

(Apostolok cselekedetei, 3:4-8; 8:7)