„….mi az Üresség? Egyáltalán nem az abszolút semmi. Az Üresség a logikus valami, amelyre semmiféle kategória nem alkalmazható, amely a nevek és a formák világától merőben különböző. ….a létforgás az üresség esetében is megáll, ha ugyanis << lévőnek >> tapasztalható. … az üresség nem magának a létnek a tagadása. Igaz viszont, hogy nem tudjuk hogyan lehetséges tapasztalást formával határolni, és így azok számára, akik mást mint formát nem tapasztaltak, a nem-lévő valóban nem más, mint a semmi. … Az üresség minden vonatkozáson túl fekszik. … ez a Tökéletes szabadulás, … olyan tudatállapot, melyet a tudatlanság, a nem-tudás nem homályosít el; … oly tudatállapot, amely semmiképpen nem határolt. Érzelmi szempontból nézve az üdvösség állapota, melyet bánat és szenvedés be nem árnyékolnak; az akarat szempontjából szabadulás minden tevékenységből, és egyúttal mindenható erő. A Tökéletes fölébredés örök, vagy pontosabban meghatározva, időtlen állapot. A tökéletlen tapasztalás szintén örök, olya értelemben, hogy ama világok, vagy birodalmak, amelyben megnyilvánul, végtelenek. A valóságos, azaz praktikus probléma ezek szerint az, hogy az alacsonyabb rendű tapasztalásból hogyan történik az átmenet a tökéletesbe, amelyet az Upanishadok << teljesnek >> neveznek. Ez pedig az elhomályosító nem-tudás megszüntetésével történik. Alapjában véve az Üresség tehát nem-teremtett, független, nem-összetett és értelem-feletti. Szóbeli magyarázattal tehát nem írható. Ha ez nem így volna, a megváltás nem volna lehetséges. Az ember tulajdonképpen szabad, csak nem tud róla. Ha tudóvá válik, azaz felismerővé, úgy egyben megváltott is.”

(Tibeti halottaskönyv)

Miért nem tud csak nagyon kevés ember arról, hogy szabad? Mert „szabad akaratából” így döntött. Mert azt hisszük, hogy függnünk kell valakitől, vagy valamitől. Mert évszázadok óta így neveltek bennünket. Ott lapul a tudatunk mélyén, hogy tartoznunk kell valahová.

NEM! Csak Istenhez! És akkor tényleg szabadok lehetünk.

A transzperszonális pszichológia útján járva néha már belekóstoltam a szabadságba: változó tudatállapotban mindentől és mindenkitől független voltam.

Vajon meg lehet-e valósítani életünkben a teljes szabadságot? Most még nem tudom elképzelni.

Az örökkévaló NAGY SEMMI – számomra első olvasatra furcsának tűnő – megfogalmazása Guathama Buddha szerint az alábbi:

„Létezik … egy birodalom, amelyben nincs föld és nincs víz, tűz és levegő. Ez a birodalom nem végtelen tér, nem végtelen gondolat, nem semmi, és nem ennek az ellenkezője. Nem ez a világ, és nem a másik, nem nevezhetem eljövendőnek, sem mozdulatlannak, sem mozdulónak. Nincsen ott halál, sem születés, nincsen oka, nem létezik benne sem maradás, sem haladás. Amit mondhatok, annyi, hogy minden szenvedésnek vége. Mert minden, ami valamihez tartozó, múlandó. Viszont az, ami semmihez sem tartozik, múlandó nem lehet. Ahol nincs mozgás, ott nyugalom van, és ahol nyugalom van, ott nincs vágyódás. Ahol nincs vágyódás, ott nem történik és nem múlik el semmi. És ott , ahol semmi sem történik, és semmi el nem múlik, ott nincs halál, és nincs születés. Ahol pedig nincsen halál és születés, ott nem létezik sem ez, sem egy másik világ, sem közbeeső valami – ott végződik minden szenvedés. Létezik … nem-született, nem-teremtett és nem-formált – ha ez a nem-keletkezett, nem-született, nem-teremtett és nem-formált nem-léteznék, akkor nem léteznék kiút minden számára, ami keletkezett, született és teremtett és formált. Mivel azonban egy nem-keletkezett, nem-született, nem-teremtett és nem-formált LÉTEZIK, tehát menedék is létezik minden számára, ami keletkezett, született, teremtett és formálódott.”