Elfelejtettem!

Pedig amikor úgy döntöttem – fogantatásom előtt –, hogy ide jövök a Földre, valószínűleg nagyon is tudtam, hogy mit kell itt tennem. Most nem emlékszem.

Vajon olyan nehéz feladatot vállaltam, hogy időről-időre el akartam futni előle? Talán már a gyermekkori, majdnem végzetes tüdőgyulladások is ilyen megfutamodások voltak. Aztán az autó balesetek, az infarktus, a gyógyszermérgezés mind-mind menekülési kísérlet volt talán.

Pedig már rég tudom, hogy Isten soha nem ad nagyobb feladatot, mint amit meg tudunk oldani.

Az mára már világos számomra, hogy a dolgomat el kell végeznem. Valamikor biztosan. Elodázhatom, áttehetem másik életembe, másik dimenzióba, akár másik létformámba. De valami azt súgja, hogy itt és most, a jelenlegi életemben oldjam meg a feladatomat. A megoldó képlet itt áll rendelkezésemre. Ezért vagyok hát itt, ez az oka annak, hogy nem futamodtam meg.

„Van egy teszt, amivel ellenőrizheted, hogy beteljesítetted-e földi küldetésedet. Ha élsz, a válasz: nem.”

(Richard Bach)

Hogy mit kell tennem, kiderül, amikor ott lesz az ideje. Hiszen ”mindennek ideje van”….

A türelmet biztosan meg kell tanulnom.

A személyiség változás – vagy inkább felébredés a kábultságból – következő állomása – a szeretet fontosságának átérzése. Én azt gondolom, hogy csak egyetlen teremtő erő van, és az a Mindenható Szeretet. Valójában nincs is más, csak szeretet, amely maga az Isten.

Azért élünk, hogy adjuk és elfogadjuk a szeretetet.

Milyen ostobán viselkedtem – viselkedem néha még mostanság is - : nem adtam és nem fogadtam el a szeretetet. Mert azt hittem, hogy ez által kiszolgáltatottá válhatok. Micsoda tévedés! Nem engedtem át a szívemen a szeretetet. Meg is lett az eredménye: infarktus.

Miért is van annyi baj az emberi szívekkel? Miért vannak tele a kardiológiák?

Tényleg ennyire egyszerű! Csupán hagynunk kell áramolni a szeretet energiát.

Mi is az a szeretet? Feltétel és elvárás nélküli cselekvő viselkedésmód. Milyen is ez? Mint amikor egy kisbabát a karodba ölelsz és szereted azért, mert van. Önmagáért.

Szeretni csak így lehet. Ha nem így ölelsz magadhoz bárkit, az már nem szeretet. Valami más. Bírvágy. A szeretet sohasem birtokol!

Amit a HKÉ-m megtanított nekem, az önmagam szeretete is. Addig azt hittem, hogy önzés, ha magamat szeretem. Azóta tudom, hogy e nélkül nincs életem. Szerethet-e bárki engem? Ha én magamat nem méltatom szeretetre? Ugye hogy nem?

Az élet is szeretetből – szerető ölelésből – születik.

Mindenben és mindenkiben Isten lakozik: milliárdnyi létformában tapasztalja önmagát.