Előszó

Eljutottam odáig, hogy eldöntsem, megírom a fejlődési szakaszom azon részét, amely determinálja életem hátralévő – reményeim szerint termékeny, értékteremtő – időszakát.

„Nehéz szülés” volt.

Majdnem elodáztam, mint annyi mást az életemben.

Boldog vagyok, hogy nem hibáztam, és megtettem ezt a lépést, lerakva ezzel az alapját annak az időszakomnak, amelyben megtehetem végre, hogy átadom – az arra igényt tartó lényeknek – a bennem fölhalmozott és általam átformált tudást. Hiszen a tudásom annyit ér, amennyit átadok belőle. Amit megtartok, az meddő marad.

Te, aki megtisztelsz azzal, hogy elolvasod a szakdolgozatomat, ugyanúgy útkereső vagy, mint én, járod az utadat, néha – hozzám hasonlóan – eltévedsz. Legalábbis így érzed.

Remélem, hogy a Teremtő erők hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy életfeladatunkat itt e Földön beteljesítsük.

Ha hozzá tudok járulni írásommal ahhoz, hogy megtaláld önmagad, már nem volt hiábavaló a döntésem: megmutatom, hogy a „Nagy Semmi” nem más, mint a „Mindenség”.

Legalábbis nekem volt szerencsém bepillantást nyerni ODA….