A botanikusok nem ismerik el, sőt elvetik a "szibériai cédrus" megnevezést. Ennek ellenére azonban maradjunk meg a szibériai erdők büszke óriásainak a nép nyelvén elterjedt nevénél, hiszen így nevezték azokat ősidőktől fogva.

A cédruserdő minden évszakban csodálatosan szép. Az ilyen erdőkben a fa sűrű, teljes koronája miatt meglehetősen sötét van, de az óriások sűrű ágazata és a fiatal cseperedő fácskák a félhomálynak titokzatos varázst kölcsönöznek.

Mamin-Sibirjak, orosz író, akit elbűvöltek a cédrusok, nemes bársonytakaróhoz hasonlította őket. A cédrus az emberek táplálója és gyógyítója is. Az urali, szibériai emberek, de az észak európaiak is ismerték a cédrus gyógyhatását és sok különböző betegség gyógyítására alkalmazták azt.

A tűlevelekből vitamindús italt készítettek, a kéregből származó nedvvel a sebeket és fekélyeket gyógyították és a cédrus magjából nagyon értékes növényi olajat nyertek, mely tápláló értékei mellett egy egész sor gyógyhatással is rendelkezik.

A magokból nyert „tej” tuberkulózist, valamint vese és idegi zavarokat gyógyított. A Szibériába költözött és a szibériai őslakosok között az volt a különbség, hogy az utóbbiak sosem szenvedtek skorbutban.