„... Nézd! Ím, az út, melyen előtted még senki nem járt. Hozzá bátorságot, szeretetet magadból, szívedből meríts,  innen táplálkozz. Utadra, hogy azt végigjárd, erő szükségeltetik, mind, mi saját magadból előteremthető, mert ha nem, rabja maradsz tenmagadnak… egész életen át...

A bárdok a régmúlt utazó, állandóan úton lévő énekesei, költői voltak, akik jelentősége sokkal nagyobb volt, mint az egyszerű húrpengetőknek és piaci dalnokoknak. A kelta kultúrában a bárdok a druidák tanítványai voltak és 20 évig kellett tanulniuk tőlük, mielőtt a „nép közé” mehettek volna.

Szerepük, feladatuk tehát sokkal több volt a szórakoztatásnál. Ismerték a hang és a zene titokzatos, varázsos hatását a szellemi világba vezető hídon át, melyet a hallgatók számára dalaikkal emeltek.

Megjegyzés: 

A képen a  Német Bárdok „lakosztálya” látható.
Ezekkel a régi cirkuszvagonokkal járják Európa német nyelven beszélő vidékeit.