Az orosz dolmenek évezredekig őrizték rendeltetésük titkát. Máig több mint 3000 monolit kőházikót fedeztek fel. Mindegyiknek megvan a maga lelke, saját jellegzetes vonásai.

Ezek a régi megalitikus kultúrák nem csupán Szibériától a Kaukázusig léteztek, maradványai megtalálhatóak a Nagy Albionban is (Anglia ősi, még a kelta időszakot megelőző korból származó neve), a hegyek nehezen hozzáférhető lejtőin és messze Európa északi területein is. Még Németországban is fennmaradt néhány nyitottabb típusuk.

Egy ősi legenda szerint ezeket a „parányi házikókat“ az óriások építették a törpéknek, akik „nyúlháton lovagoltak". A tudomány viszont azt állítja, hogy a dolmenek a Nap járásához kötött kultikus épületek. Koruk 3500 évtől egészen 5000 évig terjed. A rendkívüli kőépítmények valós rendeletetéséről azonban a tudósok mind a mai napig nem tudnak egységes véleményre jutni. Főleg az a nézet kerekedett felül, hogy megalitikus temetkezési helyként szolgáltak.

Az emberek a dolmenekhez azonban mindenekelőtt az egészséget keresve mentek és mennek. De akkor is, réges-régen, és manapság is el-eljárnak már hozzájuk akkor is, ha vigasztalásra vágynak, vagy valamilyen gondjukra szeretnének megoldást találni, szeretetet vagy saját helyüket keresik a világban.

A válasz mindig szavak formájában érkezett korábban is és most is. Ez gyakran lehet a történések és találkozások egész láncolata, melyek világnézetet vagy személyes sorsot változtatnak, néha feje tetejére állítva mindent. Így - örömmel vagy fájdalommal – segítenek, irányítva vagy kínokkal kényszerítve bennünket a szellemi megnyílásra, ébredésre.

A mindennapok apró dolgainak káoszában gyakran történnek nagyon fontos események, melyek olykor általunk észrevétlenül haladnak el mellettünk és néha még az is tovatűnhet, ami miatt e világba érkeztünk. Azon függ életünk pályája a Földön, hogy megoldjuk-e és hogyan oldjuk meg e kérdéseket. Hogy mindezt el ne szalasszuk, éberséget is közvetítenek…