Kapcsolatunk első napjaiban úgy viszonyultam Anasztáziához, mint valami csodabogárhoz, sajátos világképpel rendelkező remetéhez. Most azonban, miután annyi mindent hallottam és olvastam róla, szinte berobbant életünkbe, inkább valamiféle anomália félévé vált számomra. Fejemben zűrzavar keletkezett.

Visszautasítva a hömpölygő információáradatot és következtetéseket, minden igyekezetemmel próbálom visszaidézni az első benyomások egyszerűségét. Próbálkozom választ találni a gyakran feltett kérdésre:

’Miért nem hozta ki Anasztáziát a tajgából?’ Igen, nagyon szerettem volna őt kihozni. De hát már ott a tajgában megértettem, hogy ez erőszakkal nem megy. Meg kell próbálnom bebizonyítani neki, fontolgattam, hogy léte társadalmunkban célszerű és hasznos lenne.

Azon gondolkodtam, melyek azok a képességei, amelyeket fel lehetne hasznosítani ő maga számára, az emberek és cégem számára is. S hirtelen megvilágosult előttem: az előttem álló Anasztázia voltaképpen egy pénzverde. Képességei lehetővé teszik, hogy az embereket csak úgy, mindenféle nyavalyáikból kigyógyítsa, de közben még diagnózist sem állit föl, hanem egyszerűen kiűzi a szervezetből mind a belé telepedett nyavalyát. A testet ráadásul még meg sem érinti. Ezt saját magamon tapasztaltam.

Összpontosít és kész. Csak néz, néz galambszürke szemével, szemrebbenés nélkül. A test ilyenkor tekintetétől mintha felmelegedne, beleizzad még a talpam is. A testből pedig éppen az izzadsággal kezd távozni mindenféle mérgező anyag.

     Az emberek nagy pénzeket fizetnek a gyógyszerekért és műtétekért. Ha az egyik orvos nem segít, másikhoz mennek, különböző szenzibilis emberekhez, bioenergia-terapeutákhoz, hogy valamilyen betegségből kigyógyuljanak, s bizony néha hetekbe, hónapokba, évekbe is betelik, míg sikerül, de itt pedig – lám - percek is elegendőek.

Kiszámoltam, hogy ha egyetlen betegre akár tizenöt percet is elvesztegetne, s ha mindezért csupán tíz dollárt kérne is – holott sok gyógyító ennél jóval többet is elkér - egy óra alatt ez már negyven dollár lenne. Ez még távolról sem minden, hiszen vannak fizetett műtétek, melyek több ezer rubelbe kerülnek, vagy még ennél is többe…

     A fejemben - akkor úgy tűnt - jó üzleti terv született. Elhatároztam, hogy egy pár részletet még pontosítok Anasztáziával, ezért megkérdeztem tőle:

     - Ez azt jelenti, hogy te ki tudod űzni az emberből annak bármilyen nyavalyáját?

     - Igen, - válaszolta Anasztázia. – Gondolom, bármilyent.

     - Mennyi időt kell egy-egy emberre vesztegetned?

     - Van, amikor rengeteget.

     - Rengeteget? Az mennyi?

     - Egyszer megtörtént, hogy több mint tíz percet pazaroltam egyre.

     - Tíz percet?! – ugyan már, szamárság, hisz az emberek éveket pazarolnak arra, hogy meggyógyuljanak.

     - Tíz perc nagyon nagy idő, ha megfontoljuk, hogy ez alatt az idő alatt szükséges úgymond összpontosítanom és megállítanom a tudatosítás folyamatát…

     - Nincs ebben semmi borzasztó, a tudatosítás majd vár. Te amúgy is annyi mindent tudsz. Figyelj csak, Anasztázia, kigondoltam valamit.

     - Mit gondoltál ki?

     - Elviszlek magammal. A városban majd kibérelek néked egy jó kis irodát, reklámot csinálok, te pedig majd az embereket gyógyítod. Az embereknek sok hasznot hozol, nekünk pedig jó bevételünk lesz.

     - De hát én amúgy is gyógyítom az embereket. Amikor különböző helyzeteket modellezek a kiskertesekkel, hogy segítsek nekik megérteni az őket körülvevő növényi világot, vagy amikor Sugaram űzi ki belőlük a betegségeket, közben pedig csak arra ügyelek, hogy azért ne mindet…

     - Na tessék! És még nem is tudják, hogy mindezt te teszed, egy fillért sem fizet neked érte senki, de nem csak hogy nem fizet, hanem ráadásul még meg sem köszöni! Te meg ilyen munkáért semmit sem kapsz.

     - De igenis, kapok.

      - Mit?

     - Örömöt. Kellemes érzést.

     - Jó, rendben, neked legyen belőle örömöd, kellemes érzésed, a cégnek meg – pénze.

     - És ha esetleg akad majd olyan ember, akinek nem lesz pénze, hogy fizessen a gyógyításért?

     - Ugyan már, minek törődsz ilyen apró részletekkel. Ez nem a te dolgod. Lesz titkárnőd, cégvezetőd. Neked az a dolgod, hogy gyógyíts, képezd magad, szemináriumokra járj, eszmecseréket folytass. Te magad érted, hogyan működik a te gyógymódod, ez a te Sugarad, milyen mechanizmusok működnek közre?

     - Értem. A ti világotokban ez a mód ismeretes. Orvosok, hivatásos szakmabéliek tudnak róla. Illetve érzik áldásos hatását. A kórházakban igyekeznek bátorítva beszélgetni a betegekkel, hogy lelkiállapotukat javítsák, hangulatukat emeljék. Az orvosok már régen megfigyelték, hogy ha az ember depressziós állapotban van, nehéz kigyógyítani a betegséget, a gyógyszerek nem segítenek, de ha szeretettel közelítünk az emberhez, a betegség könnyebben távozik belőle.

     - Akkor viszont miért senki sem próbálja elemezni ezt a gyógymódot és  tovább fejleszteni úgy, mint ahogy az nálad működik?

     - A tudósok közül sokan próbálják elemezni. És sokan, akiket ti természetgyógyászoknak neveztek, szintén ezt a gyógymódot alkalmazzák, és úgy-ahogy megy is nekik. Ilyen módon gyógyította az embereket Jézus Krisztus, a szentek is így gyógyítottak. A Bibliában sok szó esik a szeretetről. Azért, mert a szeretet olyan érzés, mely jótékonyan, gyógyítóan hat az emberre.  Ez a legerősebb mindközül.

     - Miért van az, hogy a gyógyítóknak és az orvosoknak kevéske, míg neked oly sok van belőle és nálad egyszerűen hat?

     - Azért mert a ti világotokban élnek és megtörtént velük az, ami mindenki mással is a világotokban: megengedték, hogy romboló érzések ébredjenek bennük.

     - Miféle romboló érzések, mikor jelentkeznek?

     - A romboló érzések, Vlagyimir, a harag, a gyűlölet, ingerlékenység, féltékenység, irigység… és egyéb.  Ezek és a hozzájuk hasonlók elgyengítik az embert.

     - És te, Anasztázia, ritkán szoktál haragudni?

     - Én sosem haragszom.

     - Rendben, Anasztázia. Nem fontos, minek a következményeképpen adódik, a végeredmény a fontos és az, hogy milyen haszna lehet. Mond csak, beleegyezel abba, hogy eljöjj velem, és hogy emberek gyógyításával foglalkozz?

     - Vlagyimir, de hát az én házam, otthonom itt van. És csakis akkor tudom teljesíteni küldetésem, ha itt maradok. Az embernek semmi sem ad több erőt, mint az otthona, a Szeretett Tere, melyet szülei hoztak számára létre. Gyógyítani az embereket, megszabadítani őket testi nyavalyáiktól tudom itt is, a tisztásomon, Sugarammal…

     - Rendben. Nem akarsz jönni, … jó, akkor, végezd távolra. Megbeszélhetjük, hogy hová járjanak a gyógyulni vágyó emberek. Ott fognak majd fizetni és te majd a meghatározott időben fogod őket gyógyítani. Majd sorrendet fogunk készíteni. Rendben? Elfogadod?

     - Vlagyimir, tudom, hogy azt akarod, hogy sok pénzed legyen. Lesz is, majd meglátod, segítek neked. De nem így kell pénzhez jutnod. A ti világotokban a gyógyításért pénzt fogadnak el, ott ezt másképpen nem is lehet. De én szívesebben csinálom pénz nélkül. Ezen túl, pedig nem is gyógyíthatom őket mind, sorban, mert nem mindig értem, hogy milyen esetekben jár a gyógyítás haszonnal, és mikor okoz viszont kárt. De majd igyekszem felfogni és megérteni…

     - Miféle badarság ez? Ugyan mi módon tud az ember kigyógyítása, meggyógyítása kárt hozni? Vagy arra gondolsz, hogy kárt neked, személy szerint?

     - A testi nyavalyák kigyógyítása gyakran okoz kárt magának a meggyógyított embernek.

     - Anasztázia, neked a túlzott okoskodásod miatt a jóról és a rosszról tisztára feje tetejére állított elképzelésed van. Az orvosokat a társadalom mindig is nagy becsben tartotta, még ha nem is ingyen végezték munkájukat, akkor is. Ha mindent a Bibliára kensz, hát tudd meg, hogy ott erről szó sincs. Te ezt csak verd ki a fejedből. Az embert meggyógyítani – az mindig jót jelent.

     - Értsd meg, Vlagyimir, én láttam… Nekem nagypapa példán mutatta meg, hogy milyen kárt okozhat a gyógyítás akkor, amikor nincs az egész végiggondolva, amikor a gyógyítás folyamatában nem vesz részt maga a gyógyított személy

- Micsoda sajátos filozófiátok van itt nektek, hallod. Én neked itt együttműködést ajánlok, akkor meg ugyan minek a példa?

Hozzászólások

helyesiras Írta : Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. dátum: 2008-12-01 16:31:08 "Mond csak, " irja a szöveg fent, azaz a 1. részlet a 2. könyvből - A pénzverő gép -ben. Jó lenne kijavítani" Helyesen: Monddnull, ok?

hhh Írta : ez egy nagy szar dátum: 2009-12-17 19:50:23 szar

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.