8A könyv
Írta : Szilvia dátum: 2011-08-10 10:32:19
Ez tényleg nagyon jó hír és nagy öröm!
Hálás köszönet a fordítónak és a kiadónak a könyvbe fektetett energiáért!
|
Hogyan lehet egyszerűbben élni!?
Írta :
Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
dátum: 2011-09-02 17:09:14
Tulajdonképpen aki érett a fejlődésének ezen szakaszára , és Ő maga nem hajlandó megélni és elfogadni a fizikai szinten történő megszorításokat, megvonásokat az a sorsa által megkapja. Ez nem büntetés, hanem lehetőség. Ha valamiről lemondasz a fizikai szinten, kapsz helyette sokkal többet magasabb szinteken, ha nem merülsz bele az önsajnálatba (depresszió) és egy mélyrőljövő
ima után gondolkodni kezdesz és hálát adsz a lehetőségért.
Pl: Egy ismerősöm aki munkanélküli lett, 10 éves fiát egyedül nevelte és panel lakásban éltek, nagyon szorgalmas és jólelkű volt. A kisfia szeretett volna divatos sportcipőt, mert már "mindekinek van". Az édesanyja leültette az asztalhoz,és elmondta neki, hogy most nagyon nehéz helyzetben vannak; ez a rezsi ára, ez marad az élelmiszerre. A rezsit ki kell fizetni, az élelmiszerre jutó nagyon kevés pénzből nem tudják kigazdálkodni a sportcipő.
A fiúcska megértette, és többé nem kért semmi
különlegességet. Az anyuka , mivel szorgalmas volt , a sarkon lévő panel társasházuk udvarát, környékét kezdte el takarítani. Minden nap lement és összeszedte a szemetet a ház körül.
Egyszer elgondolkodott, hogy mit is csinálna szívesen. Ő szeretné feldíszíteni a termet, ahol az énekesek fellépnek. És a gondolatot elengedte.Telt múlt az idő, szedte a szemetet a házuk körül, és egyszer csak felkérték, hogy nem díszítené-e fel a termet az esti előadásra. Mivel volt egy virágárus barátnője a közelben és tudta hogy számíthat rá, elvállalta. Mikor bezárt a virágbolt, kölcsön kapta a csodaszép virágokat és nagy örömmel, szeretettel kidíszítette a termet. Mindenki nagyon meg volt elégedve, és örült a "millió, millió rózsaszál-nak"
Ez így ment jó ideig. Amikor felkérték, a szemétszedés mellett termet is díszített, és mindent ingyen. A munkájáér nem kért pénzt. De ettől kezdve nem voltak gondjai. Honnan -honnanse mindenre telt. Amikor majdnem elfogyott a pénzük, valahonnan mindíg érkezett
csekken az "ellátmány". Így ment egy darabig
amikor az asszonyka gondolt egy merészet. Milyen jó lenne ha egy kis családi házban lakhatnának és kertészkedhetne. Elengedte a gondolatot, nem ragaszkodott hozzá, de azért körül nézett a családi házas negyedben. Rátalált
egy nagyon helyes kicsi házikóra aminek kertje is volt. A házikón kinn volt az ELADÓ tábla. Felhívta a telefonszámot és egy ingatlanos vette fel a telefont. - Tudta, hogy az Ő lakása kevesebbet ér több millióval,mint a házikó, ami megtetszett neki. - A beszélgetés után az ingatlanos elmondta hogy márrégóta árulják, a tulajdonos külföldön van, de beszél vele, nem engedne-e az árból. Természetesen engedett, és ma is boldogan élnek a házikóban. A beköltözés óta nem találkoztam vele, mert én sem zarándokoltam el a Márikúthoz azóta, mert mindezt a buszon hazafelé mesélte el nekem. Nem feledkezett meg a hálaadásról akkor sem, amikor nehéz helyzetben volt, volt türelme, szorgalma, a többit rábízta az URISTENRE.
AZ ÉN ESETEMRŐL, ILLETVE "CSODÁIMRÓL" MAJD MÁSKOR. Szeretettel Lívia
|
Nyílt levél 