A Zengő Hajnal klub első összejövetelét március 4.-én tartottuk meg, a résztvevők nagy lelkesedésével.

A találkozóra kijelölt fő könyvrészlet az első könyv 23. oldal alján az utolsó bekezdés volt: „A nagypapa és dédpapa elképzelését kezdetű. A következő oldalon is folytatódik a „…vagy még rosszabb lesz.”- ig. A felvetett téma: a jó és a rossz ember – hogyan lehet megkülönböztetni? Vajon miért nem értett egyet Anasztázia azzal, hogy minden embernek válogatás nélkül adjanak a zengő cédrusból?

Beszélgettünk –hogy megtaláljuk azt a közös pontot, hogy hogyan lehet eldönteni, hogy „ki kaphat a zengő cédrusból? – ha már nem kaphat mindenki. Természetesen ez egy fiktív kérdés, de így próbáltuk megközelíteni, hogy ki a jó ember és ki nem az, vagyis hogyan lehet meghatározni és a meghatározás alapján eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Hol van a határa annak, amikor valaki egyik vagy másik kategóriába kerül. Erről azért gondoltuk, hogy beszélni kell, mert magunkban is fel kell ismerni a jót és fel kell tudni ismerni a rosszat, amit nagyon nehéz volt megfogalmazni – és sok gondolat felmerült a jóról és a rosszról. Majdnem mindenkinek volt véleménye – és mindenkinek különböző.

Az abszolút jó, Isten, nem teremt olyat, ami abszolút rossz, tehát mindenben kell jónak is lennie, mindennek meg kell lennie az értelmének, semmi sem lehet alapjaiban, reménytelenül rossz. Mégis a medálból, ami energia és információ, nem részesülhet az, akiben nincs meg a harmóniára való törekvés, az a szándék, hogy az önérdekeinek érvényesítése során mások érdekeit is figyelembe kell vennie, hogy életében az ártó szándék, az öncél, a hatalom iránti vágy, ne legyen mindenek feletti hajtóerő.

Ezeknek az embereknek a kezében a medál ezt a sötét szándékot erősítené. Ezért kell, felismerni magunkban is a rosszat, és másokban is érzékelni kell tudni, ha a sötétség erői vezetik. Ne tévesszen meg minket a hamis, a csillogó, a tartalom nélküli máz. Közösségépítés során is fontosak ezek a válaszok.

Mindenképpen figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy Anasztázia úgy akarta, hogy ne kaphasson bárki a Zengő Cédrusból. És ennek oka kellett legyen, hogy így gondolta.

Ha Istent tekintjük a világosság, bölcsesség, a fény forrásának, akkor a Cédrus fenyő az a fényt gyüjtő, fény-ő-fa, mely raktározza a jószándékú emberek számára a kozmikus tudást, bölcsességet, energiát, mellyel képesek saját és mások sorsán változtatni. Ezért kell ezt a fajta energiát és információt becsomagolni egy amulettbe, és eljuttatni minden arra érdemes embernek.

A végén pedig már – miután már három órája beszélgettünk a témáról, egyszer csak valaki –azt mondta valamire –hogy „nem feltétlenül anyagi megnyilvánult formában …„ - és ez a gondolat, mint egy villámcsapás megvilágította, hogy Anasztázia már megoldotta a problémát és szétosztotta a Zengő Cédrust!! És akkor néztünk rá a könyv kinyitásakor a legelső oldalon megjelenő képre, ami a könyv „lényegét” foglalja össze: „a cédruság a Nappal”, körülötte a felirat: OROSZORSZÁG ZENGŐ CÉDRUSAI.

Tehát a cédrust nem anyagi formájában, fizikai darabjaiban osztotta szét, hanem az energiáját és az információját. (126.oldal legelső bekezdésében írja, hogy a sugárban „annyi energia és információ van”) mert előtte két teljes napig ült a fa tetején és próbált „mindenfélét kiagyalni” (124 oldal alja)!

Na most, ha Ő két teljes napig egy témán „agyal” annak biztosan a legtökéletesebb megoldás lesz az eredménye! Vagyis úgy tudja eljuttatni az emberekhez az energiát és az információt, hogy azt csak azok kapják meg, akik meg kell, hogy kapják, és mások ne. És olyan formában, ami a mai kor számára a leginkább elfogadható és befogadható, azaz pl. egy olvasmányos könyv formájában.

EZ A KÖNYV MAGA A ZENGŐ CÉRDUS!! Ezen keresztül adja át Anasztázia azt az energiát és az információt, amit a Zengő Cédrus közvetített. Így tudja elosztani az emberek között úgy, hogy ez csak azt „fogja meg”. akinek szól! Így választódik ki, hogy ki kapjon az energiából és az információból. És – míg a Cédrus darabkái véges számúak – a könyv által az energia és információ végtelen mennyiségben továbbadható. Ezzel a megállapítással zártuk a napot.

Köszönet mindenkinek, aki gondolataival hozzájárult ehhez a felismeréshez.

Üdv. Mária és Ákos