Egy kedves olvasónk kuldte ezt az írást. Kérem, fogadják olyan szeretettel, amilyennel ő kívánja átadni mindenkinek.

ÜZENET: 2 - Anasztázia és Isten - A kapcsolat

Sokszor és sokat beszélünk a kapcsolat fontosságáról és milyenségéről. Meghatározza életünk rohanó mindennapjait, ott van, keressük, kutatjuk, mert valljuk be őszintén, barátok nélkül nagyon nehéz lenne, mert azért jó, ha van valaki, aki elfogad, aki támogat, segít és szeret bennünket.

Sok esetben az is megtörténik, hogy egy kapcsolat, egy barátság, mely örökre szól, melyről úgy érezzük, mindhalálig tart és mindent kibír, egyszerűen a semmivé válik. Ezért csalódunk. Csalódunk a barátban, a házastársban, a gyerekeinkben, és nem utolsó sorban önmagunkban is. Csalódunk és félünk szeretni és szeretve lenni.

Anasztázia egy elhagyatott kis tisztáson él, az erdő sűrűjében. Szinte teljesen egyedül, a világtól oly távolra eső kis tér ad otthont neki. Bár mehetne oda, ahová csak szeretne, oda, ahol sok barátra tehetne szert. Ő mégsem teszi. Mégis marad. Vajon miért?

Miért veti magát alá a remete életnek, hiszen mi még a gondolatától is irtózunk, még a gondolatát is megvetjük ennek az életformának.

Valljuk be őszintén, mi, egy ilyen életvitelt nem bírnánk elviselni, a hideg is kiráz tőle, ha azzal a tudattal kellene pár órát eltölteni, hogy ki kellene próbálnunk nekünk is, mondjuk az életünk hátra levő részében.

Ő megtette és teszi mind a mai napig.

Feltehetnénk a kérdést, hogy nem magányos-e ő így. Bár tudjuk, hogy a gyermekei kitöltik életét, de csak addig, amíg fel nem nőnek és útra nem indulnak, hogy maguk alakítsák ki életüket olyannak, amilyennek ők ezt elképzelik.

Az is igaz, hogy társra talált Vlagyimirben. Mondhatom bátran úgyis, hogy egy örök társra.

Azonban belegondoltunk-e abba, teljesen őszintén, hogy mi volt addig a pillanatig, míg ők nem léteztek az életében. Bár tudjuk, hogy a nagyapák jelen voltak, itt-ott, de azt is, hogy magányban, elszigetelve élt. Vajon volt-e neki barátja? Vagy mindig is álmokat szőtt, melyekkel örök barátságot kötött? S az álmok? Az álmok mögött állt-e valaki, akitől a csodaszép képeket kapta, vagy egyedül Anasztázia, a remetenő volt képes minderre?

Elgondolkoztató, ugye? Szinte nem is értjük teljesen, bár tudjuk, hogy mindaz, amit közöl, az valami fenséges és isteni, valami, amit mi szinte észre sem veszünk.

Anasztázia hátterében Isten él – ahogy ő mondaná: a Teremtő. Az a teremtő, akitől származunk, aki épített, álmodott egy gyönyörű világot, melyben minden életfeltétel adott volt.

A Teremtő munkája Anasztázia. Engedte ennek a nőnek, hogy szíve nyiladozzon, hogy szeretettel teljen meg. Fogta kezeit és irányította ama ősi forrásra, mely minden ember lelkében ott van, csak valahogy nem sikerül felszínre törnie. Ő engedte, hogy Isten a Teremtő a nagy Alkotó a kezeivel, a kezeiben tartva vezesse. Nem tiltakozott ellene, bár ha kellett mégis vitába szállt vele, hiszen a megismerés legegyszerűbb módja az, ha nem értünk valamit, sok-sok, ezernyi kérdést szegezünk fel.

Anasztázia, mivelhogy az állatok társaságában nőtt fel, velük élte mindennapjait, akiket megismert, akikkel együtt egy nagy családot alakítottak ki, kellet azért mégis valaki, akinek érzéseit, gondolatait elmondhassa, aki vele van élete minden napján.

A Teremtőt választotta örök barátnak, egy egész élet útitársának. Tőle tanult, általa lett bölcs, az ő segítségével vált boldoggá.

Megtanult mindent, amit nekünk is tudnunk kellene, tapasztalatokat szerzett, alkotott, épített és mind a mai napig ezt teszi.

Kihasználja a Teremtő által kapott lehetőségeket, azokat, melyeket örökségül kaptunk mi is, azokat, melyek telítve vannak szeretettel és bölcsességgel.

Anasztázia nem tiltakozott ellene, egyszerűen elfogadta azt, ami természetes. Azt, mely nélkül az ember aligha találja meg az élet örömét, forrását.

Egy örök barátságot kötött a nagy Alkotóval. Ő általa él, és álmodik. Ő általa teljes, és egységben él.

Nem nyomja el érzéseit, hanem kitárja a kapcsolat felé, melyet Isten ad.

Elfogadta teljesen. Nem kételkedik benne, nem vonja felelősségre, egyszerűen szereti, mert tudja, hogy hozzá tartozik.

Ez a kapcsolat kölcsönös. Nincs alá vagy fölérendeltség. A szeretet hatalmas érzése az, ami Istent és őt összekapcsolja.

Nincs ebben semmi nagy ördöngösség, nincs benne nagy varázslat. Ez nekünk is adva van. Mindenki megteheti, ha akarja, mindenkit várnak.

Anasztázia elindult és mind a mai napig fogja a Teremtő kezét. Olyanok, mint egy barát. Mindegy apa lánya gyönyörű kapcsolata.

Egy kapcsolat, mely minden igaz barátéhoz sem hasonlítható, mely él örökké.

Egy ilyen, érzésekben gazdag, szeretettől megélt kapcsolatot kínál a mi kis civilizált életünknek is. Egy kapcsolatot, melyben megértés és szeretet van.

Ő tudja, pontosan tudja, hogy mi is keresünk. Egy barátot. Egy valakit, aki segíthet nekünk, aki ott van, ha kell, anélkül, hogy keresnénk.

Egy ilyen kapcsolatot, melyet ő maga is átél, álmodik nekünk, a mi kis hétköznapjainkba, hogy még sem legyünk egyedül, olyan magányosak.

Tudja, az ember társas lény, tudja, hogy a láthatatlan isteni fényt aligha vesszük észre. De azt is, hogy minden emberben ott van a Teremtő csodálatos kis fénye, kivétel nélkül mindenkiben. Így azt is, hogy a kapocs, egy szoros kapocs, egy láthatatlan isteni kapocs minden egyes embert összetart.

Ennek mi is részesei vagyunk.

Egyszerű és tiszta.

Mindenki egyforma. Mindenki ugyanaz. Mindenki lehet barátja a másiknak. A szív, mindenkit összekapcsol láthatatlan lánccal.

Hozzászólások

Anasztázia Írta : fortis dátum: 2011-02-25 10:51:50 Mitől válik az ember Anasztáziává ?  Mi az a hajtóerő ami azzá teszi az embert ?   Egyesek miért válnak azzá és mások pedig nem ?

Üzenet 2. Írta : madártoll dátum: 2011-02-25 14:40:14 Mitől válik az ember Anasztáziává ?  Minden ember Anasztázia.Lehet kicsi és nagy,fiatal,öreg.Kivétel nélkül mindenki.A mag,mely minden emberi szivben el van ültetve,mindenkiben hajt,gyökeret vert és sokak szivében leveleket hajt.Anasztázia egy egyszerű ember,egy nő.Az ő magja,mely szivében van virágokban pompázik.Gyönyörű,szines szeretetet virágjában.Rámutat,mindenki virágozhat,csak hagyni kell,hogy az Ősi tudás magja ott fejlődjön sziveinkben.Mi és Anasztázia egyek vagyunk.Egyek vagyunk,ha a szeretet nevében cselekszünk.Ő igy teszi. Feladata,hogy rámutasson senki sem alá,sem felé rendeltje a másiknak.Egyek vagyunk a szeretet szemében mind!  Mi az a hajtóerő ami azzá teszi az embert ?   A kicsi fény,mely a Nagy Fénytől,a Teremtőtől származik.Az az un. hajtóerő,a fény,mely átöleli az emberi sziveket.Igy szeretetet képezve parányi testünkben Isten él.Kell ettől nagyobb hajtóerő?  Egyesek miért válnak azzá és mások pedig nem ?  Mert az embernek szabad akarata van.Szabadon dönthet.Szabadságra született,mert Isten akarata volt.Azt akarta,hogy szabadon éljen boldogságban,szeretetben.Csakhogy vannak a sötét erők,akik a szeretet ellen harcolnak,és a legtökéletesebb módon próbálják kihasználni az ember ezen tulajdonságát,a szabad akaratát.Igyekeznek elnyomni az Isten adta Ősi bölcsességet,igy hamis képeket mutatva az emberi elmékben,szivekben.Megkeseritik az ember életét,igy az ember elfelejti eredeti mivoltját,megszakad a kapcsolat aTeremtőtől,eltávolodik tőle,s szinte észrevétlenül.De tudni kell,mindig van lehetőség,hiszen senki sem rossz,csak a sötét erők munkája fest ilyen rút képet.Az igazság az,hogy mindenki bölccsé válhat,ha a szeretet nevében cselekszik,mert ez Ősi ösztön.

Anasztázia Írta : fortis dátum: 2011-02-25 15:53:23 Mi az érdeke a sötét erőnek abban, hogy az ember ne váljék Anasztáziává ?

Üzenet 2. Írta : madártoll dátum: 2011-02-25 16:42:26 Egyszerű!Azért,mert ha olyanok leszünk,mint Anasztázia,akkor isteni szeretettel tudunk alkotni,épiteni,egy sokkal szebb jövőt.Egy olyan jövőt,melyben a Sötét erőnek hatalma nincs,mellyel megszűnik minden olyan érzelem,mely szomorúságot,bánatot okoz az emberi szivekben.Ezért szab gátakat,megpróbál gondolatai sebességével tönkretenni az álmot,melyről mi magunk is álmodunk,a jelen kor embere.Megalkotni a Földi Paradicsomot saját magunknak,embertársainknak számára elviselhetetlen,elfogadhatatlan,mert akkor egyszer s mind semmivé válik ereje az emberek felett.

Sötét erők Írta : Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. dátum: 2011-05-29 21:33:46 A sötét erőket nem lehet elpusztítani, de megszelídíteni igen, hiszen ez a világ két pólusú. A baj az, hogy ki van billenve az egyensúly, amit Anasztázia folyamatosan orvosolni próbál, és remélem sikerülni fog neki, pláne ha mi is hozzáadjuk a saját kis fényünket. Szerintem sikerülni fog, mert mindig a jó győz!!!

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.