A tarvágásnak az árvizek elindítására gyakorolt hatásáról szóló mítosznak immár vége!

A közvéleményben már néhány évtizede él az a nézet, hogy a tarvágásos fakitermelés okozza az árvizeket. Ezért elindultam a kassai erdőkbe, hogy megnézzem mennyire valós ez az állítás. Kis-Ladna (Malá Lodina) község határába mentem, amely a Ružín víztározó alatt helyezkedik el. Abba a völgybe mentem, ahol a nyári kritikus árvizek alkalmával a víz hatalmas mennyiségű kavicsot, köveket és agyagot hozott magával a faluba. Míg mások kávéjukat iszogatva a TV képernyője előtt ülve figyelték az árvizekről szóló tudósításokat Szlovákiából és térségünk más országaiból is, Kis-Ladna faluban a helybéliek a vízzel három napon át szüntelenül, éjjel-nappal érkező kavicsot, köveket és agyagot igyekeztek eltakarítani, hogy a falu megmeneküljön. Kisebb gátakat ugyan szerencsére már korábban is építettek, hogy megakadályozzák az árvizet, de – sajnos – nem az egész völgyben és ezért a kavics a vízzel együtt zúdult a falusiak nyakába.

Nézzük tehát meg, honnan zúdult a „kavicsos” víz.

Ilyen kis gátak állnak a völgyből a faluba vezető erdei úton. Most a gátak üresek. A júniusi árvíz idejében a víz folyamatosan sodorta magával a kavicsot és leülepítette azt a gátak aljára. Hogy a falut ne öntse el teljesen a víz, három kotrógép dolgozott szüntelenül, éjjel nappal. Kézről kézre adva egymásnak a kormányt, megállás nélkül dolgoztak az emberek a gépeken. A leülepedett kavicsot szedték ki az árkokból, majd teherautón szállították azt el. A polgármester asszony szavai szerint több mint 200 teherautót raktak meg kaviccsal.

Ilyen állapotban van az út, mely a völgyön át vezet.

Az úton sok a szikla, amelyeket valószínűleg a víz lazított ki a talajból és hozott magával.

Az út mindkét oldalán erdők vannak, gondolom koruk 50 év lehet, de az erózió nyomait egyáltalán nem látni rajtuk. Zömmel bükk és gyertyán nő errefelé.

800 méter után az út ketté ágazik. A baloldali ágat választottam.

Az erdő állapotának kinézetéből gondolom, errefelé biztosan

30 év óta nem jártak már gépek, fakitermelés nem volt.

De az út, amelyet még régen a fakitermelés miatt hoztak létre, árvizekkor

él és tovább szállítja a vizet

A régi erdei út 500 méter után egy kisebb (30 árnyi nagyságú) rétre fut.

Úgy vélem, ezen a réten régen – amikor az erdőben fakitermelést végeztek – tárolták a kitermelt fát. Most lápos.

Víz szivárgott innen a föntiekben dokumentált régi útra.

A rétre nyíló út a régi útról a rétre vizet és kavicsot hord.

A régi út (600 méteren) valószínűleg már 30 éve nincs használva.

Fákat már nem vontatnak rajta, de elég, ha kiadósabb eső jön,

és az út patakká változik, ömlik le rajta a víz.

A régi útra vizet az áteresztő hoz a keresztező erdei út folyókájából.

Az áteresztőbe folyó vizek a helyet nagyon lepusztították.

Az út az áteresztő alatt e megoldás hatására védett.

Az út melletti folyóka az áteresztő fölött és az eróziós mélyedések a régi úton összegyűjtik az esővizet és tovább vezetik azt lefelé a régi útra az alsó áteresztő alá.

A kis tisztás valószínűleg régen fatároló helyként szolgált, ma kavicsot tárol, melyet a víz mos ki a talajból, amikor a víz az erdei útról a tisztásra jut.

A tisztás fölötti út eróziós barázdákkal.

A hegy tetejéhez közeledünk, de sehol tarvágás.

Az utak csak azt mutatják, hogy erre esővíz folyik.

A hegyhát csúcsán kereszt áll az út szélén, mely a másik völgybe vezet.

Az erdei úton lefolyó víz valószínűleg hasonló gondot okoz, mint Kis-Ladnában.

Az egész úton sehol sem láttam tarvágást. Csak utakat, száraz árkokat. Ezek nagyobb esőzésekkor esővizet továbbítanak és attól függően, hogy milyen hosszúak az erdei utak, olyan erővel fut a víz le a dombhátról és vihet magával nem csupán földet, agyagot, de görgethet köveket is. Feltételezem, hogy az út hosszúsága kb. 2,4 km, ami azt jelenti, hogy a júniusi árvizek alkalmával, amikor több mint 300 mm csapadék hullott le, az már majdnem 3.000 m³ volt. A völgyben található teljes „úthálózatról” az árvíz alkalmával majdnem 30.000 m³ jutott le csak e hegyhátról Malá Lodina községbe s görgetett magával hatalmas köveket is. Ezt azt is jelenti ugyanakkor, hogy a pusztítást a rosszul megépített és elhagyott, a nem „revitalizált” erdei utak, a megközelítő és gyűjtőutak végezték el és okozhatják majd a jövőben is. Az erdészek mellébeszélnek, amikor elhárítják saját felelősségüket azzal, hogy: „Hát bizony, a Jóisten olyan sok esőt küldött az idén egyszerre a nyakunkba, hogy még az egészséges erdők sem voltak képesek azt visszatartani.” A környezetvédők továbbra is azt a mítoszt igyekeznek hangoztatni, hogy Szlovákiában az árvizeket a nem szabályozott fakitermelés okozza. A zólyomi Erdészeti Egyetemen megszüntették az „Erdei utak” nevű tantárgyat!!! Hogy miért? Ki tudja?! Talán nincs szükségünk arra, hogy az erdészek tudják és ismerjék az erdei utak viselkedésének titkait, helyes építésük módját. Vagy talán nincs is szükség olyan utakat építeni, amelyek inkább gátolnák és fékeznék a katasztrofális árvizek kialakulását? S vajon a természetvédők megértik-e majd egyszer valamikor, hogy nem a tarvágás a legnagyobb gond?! Vagy éljünk tovább e mítosz illúziójában és várjuk az újabb árvizeket, mert még nem volt belőlük elég?

Michal Kravčík, hétfő 2010. szeptember 20