KISZÁRADT VÁROSOK ÉS SZÉLSŐSÉGESSÉGEK AZ IDŐJÁRÁSBANA szélsőséges időjárás gyakorisága az éppen folyamatban lévő klímaváltozás legrombolóbb megnyilvánulása. E szélsőségességek nagyon nagy ellentétben állnak a térség eredendően egyensúlyban álló klimatikus állapotával. Az időjárás zavarai hirtelen, szinte erőszakkal telített változásokban mutatkoznak meg. Egyre gyakoribbak a nagy erejű, tomboló viharok, felhőszakadások, növekszik az elviselhetetlen hőség és aszály. A legszárazabb régiókat sajnos még az időjárás extrém megnyilvánulásai is a legjobban sújtják. Ezt bizonyítja a Duna vízgyűjtőtere, de a Morva, Tisza vagy a Prut folyóké is. Csak látszólag van ellentmondás abban, hogy a szélsőségesen és egyre gyakrabban megjelenő árvizek azért jönnek, mert térségünk dehidratálódik, vagyis kiszáradóban van. Nehéz elhinni, hogy így van. Miért?
A száraz föld elősegíti a víz elfolyásátAz is egy látszólagos ellentmondás, hogy a részben vízzel már telített föld sokkal több vizet tud elnyelni, mint a száraz vagy korábban szándékosan szárított földek (az ötvenes-hatvanas évek mezőgazdasági meliorizációs programjai). Ha tömörített vagy szándékosan kiszárított földre eső hullik, az a mélyebben fekvő rétegekbe csak hosszabb idő (több 10 perc) után tud behatolni. Az első percekben a föld úgy viselkedik, mint egy nejlonzacskó. Minden lefolyik róla. Felhőszakadások esetén így nagyon gyorsan folyik el a földekről a víz és az a folyami medrekben gyűlik össze. Ugyanaz a csapadék, melyet egy egészségesen vízzel telített táj könnyűszerrel be tud fogadni, a kiszárított térségben erekké, patakokká, olykor „ragadozó” hegyi zuhatagokká válik, megnövekszik a vízhozam, „extrémmé válik” és árvízhelyzetek alakulnak ki. Ez azt jelenti, hogy az a felszín, melynek nincs lehetősége a víz elpárologtatására nem csupán megfelelő lehetőségeket alakít ki az időjárás extrém menyilvánulásaira, hanem nagyon nagy mértékben fokozza azok következményeit is. Amikor a zöldben bővelkedő táj sivataggá válik A hosszantartó aszály elindítja az elsivatagosodás spirális folyamatát, azaz a táj sivataggá vagy félsivataggá való válását. A sivatagot vagy félsivatagot úgy is értelmezhetjük, mint kontinensünk azon teljesen vízmentesített részét, ahol a kis vízciklusban csak minimális vízkörforgás van jelen, illetve már meg is szűnt. A félsivatag vagy a sivatag egy hagyományos, még növényzettel telített és elegendő vízzel bíró tájban is beindulhat azzal, hogy a kis vízciklus az ember lakta területeken megsérül és nem tud helyreállni (pl. terjeszkedő városi területek gyárakkal, túl intenzívvé vált mezőgazdaság, vagy nagy méreteket öltő állattenyésztés, ahol az állatok túlzott mértékben lelegelik a zöldet). Ez lett a sorsa és ez tette tönkre Észak Afrikát is, amely korábban a Római Birodalom éléskamrája volt. De ez lett a veszte a mára elsivatagosodott mediterrán térségeknek is. Ma Spanyolország fele már sivatag. Nézzük meg Görögországot, Ciprust, Olaszország déli részeit… Kellett a sok fa a hadiflották, de más eszközök elkészítésére is. A kivágott fák helyére sajnos nem ültettek semmit. Az eredetileg zölddel borított, vízben bővelkedő tájak folyamatos, víztelenített tájakká való átváltoztatását a térség elsivatagasodásának is nevezhetjük.
Az időjárás extrém megnyilvánulásainak következményei Ezek a leggyakrabban a hatalmas erdő- vagy bozóttüzek, az árvizek, a talaj elértéktelenődése, az erózió, a földcsuszamlások, földomlások és egyéb természeti és másmilyen katasztrófák. E jelenségek veszélyeztetik az emberek életét és egészségét, s néha felbecsülhetetlen gazdasági károkat okoznak. Az extrém időjárás folyamatosan csökkenti a térség versenyképességét majd az új, az élet számára rosszabb állapotokat véglegesíti. Ez pl. abban is megnyilvánul, hogy az ilyen térségekben a biztosítótársaságok visszautasítják felvállalni a károk térítését, a bankok nem folyósítanak kölcsönöket, stb. Az árvizek, az aszályok, és az időjárás egyéb extrém menyilvánulásai az ember által „kihasznált”, lakott területek látleletei, melyek világosan mutatják, hogyan viszonyul az ember a felszíni vízhez és az esővízhez, hogyan tudatosítja a természetet és benne saját létét. Az időjárás extrém megnyilvánulásai növekednek, amikor a kis vízciklusból fokozatosan eltűnik a víz Amikor a táj természeti rendszeréből eltűnik a víz, olyan hőmérsékleti kilengések keletkeznek, amelyek különböző extrém állapotokat idéznek elő az időjárásban.  A táj módosulásának hatására megsérül és elhal a kis vízciklus A felszálló, hőt árasztó áramlatok eltolják a felhőket magasabb, hidegebb helyek felé. 
A csapadék mennyisége növekszik a dombosabb, hegyekkel tarkítottabb térségekben és az északi helyeken, de csökken délen, az alföldeken – pl. Szlovákia déli részein
A csapadék alakulása - Szlovákia Az aszályos időszakok elhúzódnak (A) és a csapadék lehullásának ideje egyre rövidül. Ilyenkor egyszerre érkezik hatalmas mennyiségű csapadék (B). 
Csapadékmennyiség Eperjesen (Prešov – Kelet-Szlovákia, 35 km-re Kassától északra) Hasonlít más szlovák települések csapadékmennyiségeire. 
A hideg levegő behatolása a Magas Tátra légterébe Korábban a hegyek alatti táj állapota lehetővé tette, hogy az áramlatok fokozatosan feloldódjanak és szétszóródjanak. 
A Magas Tátrában ilyen jelleget öltött a 2004. november 19-én megjelent tornádó A hőt sugárzó, városi és mezőgazdasági területekről felszálló áramlatok (D zóna) felgyorsították a hideg levegőáramlatokat, amikor azok hidegfront képében betörtek a Magas Tátra hegyei fölött a térségbe. A szél sebessége a zónákon belül: sz.s.(A) ≈ 150 - 200 km/óra, sz.s.(B) < 100 km/óra; sz.s.(C) ≈ 200 -250 km/óra, sz.s.(D) < 150 km/óra. Michal Kravčík, 2010. július 13., kedd |
