Jelenleg nagy erőkkel munkálkodunk egy Magyar-Szlovák, új megközelítésű, árvízvédelmi programon, mely több ezer embernek adhatna munkát saját lakhelyén, valamint annak környékén. Az együttműködés nagyon fontos, hiszen a szomszédos országok közül hazánknak legnagyobb területen Szlovákiával van (jelképes) határa, és (ár)vizeinek zömét is innen kapja!

„MINDENNEK A MÉRTÉKE A VÍZ LESZ”

Anasztázia

Vizek hullámain

Kedves Olvasó!

Talán eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor Anasztázia üzenetét már nemcsak olvassuk és érezzük, de a mindennapjainkban - főként az árvizek kapcsán - saját bőrünkön tapasztaljuk is.

Ez év augusztus 2. hetében Kassára utazva úgy alakult a sorsom, hogy megismerhettem egy nagyszerű Embert, Aki manapság oly ritka, mondhatni emberfeletti kitartással évek, évtizedek óta küzd az egyre gyakrabban beköszönő árvizek keletkezésének valódi, eddig fel nem ismert okaival, az árvízi hömpölygések kialakulásának megelőzésével, és teszi ezt oly egyedi módon, hogy az ember szíve azonnal érzi: eljött a pillanat, hogy felvállaljam a személyes életemért a felelősséget.

Hogy hogyan függ össze az árvíz a tudatosan megélt élettel, és annak felvállalt, vagy elkerült személyes felelősségével?

Michal Kravcik, a szlovák vízügyi szakemberek csoportjának egyik képviselője Kassán mindezt megéreztette velem… A találkozónk 3 órás volt. Ezalatt a 3 óra alatt megértettem, hogy minden kataklizmának az emberi gondolat és cselekedet az okozója, hogy az árvizek fékezhetetlen pusztítása megállítható lenne, és van egy nagyon egyszerű, egyedi tetteken és összefogáson egyaránt alapuló kézzel fogható megoldás. Igen, a megoldás a kezünkben van. Abban a pillanatban, ahogy ezt fölfogtam, minden egy lett: a Földhöz fűződő problémák hirtelen egyesültek velem, és az én személyes hiányosságaim is láttam kivetülni, megjelenni a kataklizmákban. Hirtelen minden mindenben benne volt. Én a Víz-ben és a Víz bennem. Megfordult velem a világ, a tettvágytól úgy éreztem, szó szerint felforr az ereimben a vér, és tudtam, megvan a megoldás, mely immáron a 24. órában visszaránt(hat) minket a szakadék széléről és megteremt(het) egy új Világot, ha az Életet a lehetőségei és nem a korlátai által szemléljük. Hiszem, hogy az árvíz nem más, mint egy megteremtett lehetőség. Lehetőség a tisztulásra, idejét múlt, régen nem működő mechanizmusok elengedésére, összefogásra és az Önmagunk és a Föld őszinte tiszteletének, szeretetének megteremtésére. Egyszóval ez a találkozás az árvíz kialakulásának okaival, és a megoldási lehetőségek bemutatásával feje tetejére állította az addig kialakított ismereteimet, hozzáállásomat a Vízhez. Sőt, inkább így mondanám: reális képét mutatta annak, amit addig nem, hogy nem tudtam megmagyarázni, de nem is nagyon érdekelt, mert úgy éreztem, hogy személyesen nem érint. Most azonban kézzel foghatóvá vált saját személyes szerepem és felelősségem az országért, térségét a Földért, ahol lakom. Ráébredtem, hogy mennyire fontos helyesen látni, érteni az összefüggéseket, felismerni a valódi megoldásokban rejlő lehetőségeket és minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy segítsek, hiszen a Föld az én szeretetemre, személyes ébredésemre és tetteimre IS vár.

Hazafelé menet órákon át cikáztak a gondolataim, majd hirtelen elkezdett minden összeállni, és összefüggéssé, kérdésekké formálódott a beérett üzenetek lényege. Azon kezdtem tűnődni, hogy vajon mit jelképez, üzen, szimbolizál a Víz?

A Víz az Univerzum Női eleme, az érzés, intuíció, elfogadás, a LelkiErő jelképe, az én (EGO) feloldódása az ÉN-ben, és ez a jelkép most élő üzenetté formálódva eddig talán soha nem látott mértékben próbálja megszólítani a Lelkünket, szelíden, de egyértelműen üzenve az immáron kikerülhetetlen kérdéseket:

Eddig az sem fordult meg a fejemben, hogy a Víz mennyire ellentmond a józan észnek! Pontosan úgy, mint a láthatatlan megérzés a látható világnak. Mégis él és működtet!

Nemrégiben olvastam Masaru Emoto könyvében azt, hogy a Víz:

Az ember szervezetének a Földanyához hasonlatosan 70%-a víz. Ha ez a víz ilyen csodálatos lehetőségekkel bír, hogy képes a különböző frekvenciarezgéseken keresztül arra, hogy hasson a körülötte lévő élő szervezetre, akkor vajon milyen lehetőség van tudtunkon kívül a kezünkben? Hogyan tudunk a saját gondolatmintáink rezgésének minőségén keresztül hatni saját szervezetünkre, annak egészségére, és a körülöttünk élő Világra? És el tudjuk-e fogadni, be tudjuk-e látni, hogy ennél fogva talán mi magunk lehetünk az okozói és egyben megfékezői is az árvizek pusztító hömpölygésének?

Ha a bennünk áramló Víz rezonanciája a saját gondolataink minősége alapján alakul, formálódik, akkor mit kezdünk azzal a személyes lehetőséggel, mely megadatott, hogy formálhassuk a bennünk és körülöttünk lévő világot?

Nem egyszerű kérdések ezek, de ha feltesszük őket magunknak, és nyitottak vagyunk a válaszra, valódi változásokat indíthatunk útjukra.

Talán furcsa és felfogni sem egyszerű, de most már valóban hiszem, hogy az árvizek segíteni próbálnak nekünk, szelíd, de határozott megjelenési formájukkal abban, hogy visszatérjünk Önmagunkhoz, legbensőbb Valónkhoz. Hiszen ha a dolgainkhoz való Lélekbeni hozzáállásunkat az jellemezné, hogy nem akadunk fenn a látszólagos akadályokon, ahogy a patak sem áll le pörölni az útjába kerülő kővel, és ha a naponkénti félelemkeltésnek nem szolgáltatnánk ki magunkat tudva azt, hogy a forrás eredendően bennünk él, és valójában saját negatív gondolatainkon kívül nincs mitől tartanunk, akkor teremtő folyammá varázsolódva mi is elérhetnénk az Óceánt, avagy a Végtelent akárcsak egy piciny patak.

A belső út mindig nehezebb… És mivel a bizonyosság kialakítása időigényes folyamat, kezelnünk szükséges a belül meg nem élt, de a külvilágban már manifesztálódni kényszerült vízi hullámokat preventív, külső megoldásokkal is.

Bartkó Edith – az Anasztázia könyvek kiadója, aki bemutatta nekem Michal Kravčikot és gondolatait – és jómagam elhatároztuk, hogy megpróbálunk segíteni.

Ezért elindítunk most egy cikksorozatot, egy online felületet, melynek célja az, hogy saját bensőkön való munkálkodáson túl felhívjuk minél több ember figyelmét az árvizek kialakulásának megelőzhetőségére, azokra a megoldási lehetőségeke, melyek révén néhány éven belül közös összefogással és egyben egyedi úton is elejét vehetnénk a pusztító hömpölygésnek.

Jelenleg nagy erőkkel munkálkodunk egy Magyar-Szlovák, új megközelítésű, árvízvédelmi programon, mely több ezer embernek adhatna munkát saját lakhelyén, valamint annak környékén. Az együttműködés nagyon fontos, hiszen a szomszédos országok közül hazánknak legnagyobb területen Szlovákiával van (jelképes) határa. Sőt, Magyarország vizei javát Szlovákiából kapja. Azt mondják: a Kárpát-medence a világ legzártabb földrajzi térsége. Az itt elő népek, országok ezért egymásra vannak utalva, így csakis együtt, egymást támogatva, elismerve, tisztelve és barátságban lehet előre haladni. Ha gond van a térségben, az azonnal megmutatkozik annak országaiban is. A közös létben – az egyes országok földrajzi adottságaiból kifolyólag – mindegyik népnek, országnak megvan a maga pontos és fontos szerepe. Korunkban az összefonódás az elemeken keresztül – Víz, Tűz, Föld, Levegő – szemmel láthatóvá, kézzel foghatóvá válik és szinte „felsőbb hatalmak” kényszerítenek arra, hogy saját bőrünkön, zsigereinkben megtapasztaljuk tehetetlenségünket velük szemben, majd rájöjjünk, hogy a megoldás mindvégig a kezünkben volt, és van, ám csak Önmagunk és a Föld iránti őszinte tisztelettel és odaadással hallhatjuk és láthatjuk meg. A klímaváltozás miatt manapság tömegek szinte napi szinten élnek rettegésben, és talán nincs ember, akit annak szélsőséges megnyilvánulásai ne érintenének. Az aszályok és az árvizek, a forgószelek már betörtek az életünkbe. Sokan tapasztalatból mondják, hogy az elemek közül a Víznek van a legnagyobb pusztító ereje. Vannak, akik rettegnek tőle, mert személyesen – közvetlenül – érzik hatásait és iszonyú hatalmát… S ha jön a vész – nem látva az összefüggéseket – csak azonnali megoldásokhoz folyamodunk.

De! Van arra mód, hogy a tűzoltó megoldások helyett (pl.: homokzsákok, vízelvezető csatornák) néhány éven belül megvalósuljon egy olyan árvízvédelmi program, ami – többek között - az erdőtelepítés, a talaj vízbefogadó képességének növelése, valamint víztározók létesítésén keresztül gátat vethetne a nagy hirtelenséggel lezúduló Víznek, illetve jelentősen csökkentené annak óriási károkat okozó hatását. Sőt, segíthetné az aszályok kivédését is és segítene orvosolni térségségünk környezetének egyéb bajait is… Hiszen minden mindennel összefügg és bár a sok eső ezt nem láttatja velünk, az árvizek szorosan összefüggenek az elsivatagosodással, mely jelenség sajnos hazánkban és a szomszédos országokban is már beindult.

Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe ezt a kezdeményezést és Michal Kravcik nagyszerű írásait, mely egy merőben új szemszögből mutatja be az árvizek kialakulásának okait és a megoldáshoz vezető utat. Michal a hosszú-hosszú évek során – mint vízügyi mérnök megjárta a Bős-Nagymaros vízlépcső keserveit is – ráébredt arra, hogy hol és miben van a lényeg. Lelkiismereti okok miatt ott kellett munkáját hagynia. A felismerés arra késztette, hogy szembe forduljon szinte az egész világgal, hiszen a kollégák eleinte sem odahaza, sem a világban nem értették. De azóta elszánt kis csapatával sikerült kidolgoznia az árvízvédelmi program egyedi és közösségi megoldásait egyaránt.

Ezek a cikkek egyelőre az árvizek kialakulásának bemutatását célozzák, és a jelenlegi megoldási eszközök új lehetőségekkel történő kiegészítési igényéről, valamint a már nem működő mechanizmusok szükségszerű lecseréléséről szólnak.

Be fogjuk mutatni azt is, hogy mi magunk a saját kis környezetünkben mennyi mindent tudunk tenni, és az is kiderülhet, hogy ki-ki a saját kis kertjében, környezetében, birtokán hogyan tudná segíteni a víz zúdulásának bekövetkeztét.

Várjuk továbbá szeretettel mindazok segítségét, akik részt kívánnak venni akár a vízügyi szakemberek árvízvédelmi programjainak tervezési munkájában, vagy a kivitelezési ötletek megvalósításában és mindazokat a segítő szándékú érdeklődőket is szeretettel fogadjuk, akik szívesen ültetnének fákat, vagy csak egyszerűen a saját ötleteiken keresztül szeretnének bekapcsolódni az ügybe.

Én csupán egy csepp vagyok a Lelkek tengerében, de ez az egy csepp szívből szólít Mindenkit Önmaga és a Víz által megteremtett új megoldások felé.

Szeretettel:

Dévai Edina

e-mail: Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.

tel.: 70-459-7035