KISZÁRÍTOTT ÉS TÚLFŰTÖTT VÁROSOK

A városok építésénél és a falvak kisvárossá változtatásakor tömegesen kezdtek betont és aszfaltot használni. Azzal, hogy az emberek a térhiány és a kényelem szempontjait kezdték szem előtt tartani, a városokra hulló eső egyfajta kellemetlen nyűggé változott.

Az esővíz ezért szennyvízzé változott, mely általában a háztartásokból, üzemekből, stb. elhasznált vízzel együtt csatornahálózatokba kerül. Az esővíz elvezetésére az emberek nem figyelnek, nem érzik, hogy éppen Isten Áldásának a semmibevétele okozza az árvizeket és aszályokat, nem értik, miért volna éppen ez a hatalmas, olykor elviselhetetlen hőség oka. Megváltoztatjuk? Megfordítjuk sorsunkat? Erre egyre kevesebb időnk!

Hatalmas mennyiségű csatornákba elvezetett esővíz

Európában, de máshol is, a városokra lehulló esővizet a kikövezett, kibetonozott, aszfaltba burkolt, háztetőkkel befedett helyekről elvezetjük. Sajnos, már a falvakban is. Becslések szerint az európai kontinens burkolt felületeiről évente 20 milliárd m³ esővíz kerül elvezetésre. Az utóbbi 50 év alatt Európából több mint 1000 milliárd m³, illetve 1000 km³ esővíz folyt a csatornákba, mely korábban feltöltötte, éltette a Földet, a növényzetet, növelte vízkészleteinket, elpárolgásával erősítette a forrásokat és hűtötte éghajlatunkat. Az esővíznek a városokban történő gyors elvezetése hozzájárul még a magasabb árhullámok kialakításához is, amelyek a folyamok mentén veszélyeztetik a lakott helyeket. Azzal, hogy hosszú évek során víztelenítjük környezetünket, előidézzük, hogy a kibetonozott, háztetőkkel beborított felületek alatt található vízkészletek csökkenjenek, a városokban emelkedjen a hőmérséklet, közben a levegő páratartalma csökkenjen, a civilizációs, a városi környezetre jellemző betegségek gyakorisága viszont egyre meredekebben, fölfelé kússzon, romoljon az élet és a környezet minősége.

A városok elherdálják az esővizet

A városok egyre rosszabb hatásához hozzá kell még tenni a vízfogyasztást is. Ez megapoliszok esetében elképesztő mennyiségre rúg. A fogyasztás sajnos minden esetben meghaladja a készletek arányos feltöltését. Az esővíz nem marad meg a tájban, ahová Égi Áldásként lehullik, mert már nem Égi Áldásként éljük azt meg, csatornákba van vezetve, majd a tengerekbe. A városokban az emberek ivóvízzel mossák le saját ürüléküket, az esővíz milliárdnyi köbméterekre rúgó tömegeit pedig drága pénzen megépített csatornákba kényszerítik. Ez egyre növeli az ivóvíz és az ipari víz hiányát s ez a hiány világszerte állandósul. A vízhiány nem csupán a szegények gondja, hanem a gazdag városokra is jellemző. Természetesen, a városoknak megvannak a saját egyéb jellegzetességei is. Sok fejlődő országban a szegényebb városok állandó függőségben élnek a fa használatától, ezért rendszeresen irtják a növényzettel borított tereket a lakóhelyek környékén.

Túlfűtött városok

A víz elvezetése és a fák kivágása is előidézi, hogy a városok növekedése eredményeképpen fokozatosan megváltozzék a térség eredeti mikroklímája. A városok forró szigetekké változnak, amelyek fölött egyre terebélyesebbé válik a klimatikus ernyő. Ezek a „szigetek" lassan, de biztosan megváltoztatják a felhők folyamait a szelek mozgását az adott terület fölött és annak környezetében is. Mindenekelőtt nyáron eltolják a csapadékfelhőket a hidegebb, hegyvidékek felé, aminek következtében növekszik a felhőszakadások keletkezése magasabb, hegyesebb helyeken. Itt árvizek indulnak be, melyek veszélyeztetik a völgyeket, de a síkságokat és alföldeket és az ott található településeket is. Ez sajnos sokkal közvetlenebb és roppant logikus klímaváltozási ok-okozati összefüggéseket mutat, mint annak a hatása, hogy az utóbbi 150 évben 30 % emelkedett a légtérben található CO₂ mennyisége.

Az Égi, Isten Áldásával való ilyen bánásmód tovább nem fenntartható!

Jelenleg a Föld lakosságának több mint a fele városokban él és ez, sajnos, egyre növekvő tendenciát mutat. A városok ugyanis az anyagi jólét illúziójának „gyáraivá” váltak, melyek „felfalják” saját életterüket. Ekképpen az ember a mezőgazdaság céljaira felhasznált területek összességével és más célra elfoglalt területekkel már több, mint 40 % földet „sajátított" ki a Föld világrészein. A városok körülbelül annyi vizet fogyasztanak el, amennyi az égből lehullik. Ehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy az adott probléma még megoldható. A lehetőség az esővízben rejlik, mely tudná fedezni a számukban egyre növekvő embertömegek szükségleteit. A jelenlegi esővízzel való gazdálkodás hosszú távon nem fenntartható, sőt, így az ember önmagát pusztítja el. Megváltoztatjuk a semmibe való rohanás ezen iszonyatos tempóját? Meg kellene próbálnunk!