A könyv olvasása engem is megihletett, irtam egy verset amit inkább regének neveznék felhasználtam Anasztázia képeit, szavait és a Beszélgetések Istennel könyv is megihletett. Szerettel Hosszú Zoltán.   

           Magyarország  3009                 

A régmúlt időkben egy énekes költő indult útra.
Elhagyta otthonát.
Elhagyta mert olthatatlan tűz éget a szívében,

hogy szóljon, hogy énekeljen.

 az igazságot suttogta az emberi szívekben.
Azt az Igazságot ami az énekes költőt

már születése pillanatától vággyal töltötte el.
Igen, képek éltek benne a Földi Édenkertről

ahol az emberek, a Teremtő gyermekei,

egy családban élhetnek, boldogan.

 Tudta, hogy a benne élő Képek csak rajta és

az embereken keresztül tudnak megvalósulni.
Tudta, hogy e gyönyörű képek

képesek gyönyörűvé varázsolni a világot.

Elindult hát az emberek közé. Egy faluhoz érkezett.

Este, amikor minden elcsendesedett

 együtt ültek a tűz körül.

Idősek és fiatalok, apák, anyák

 és az ölükben lévő gyermekek.

A tüzet nézve hallgatták a költő dalait.

A Holnap Világáról dalolt.

Vágy és Ihlet volt a költő szívében

Egy olyan Isten ihlette aki nem ismerte a büntetést.

Igen a Holnap Istene ihlette,

 a Feltétel nélküli Szeretet Istene.

Három dalt énekelt az egybegyűlteknek.
Az első dalban megfestette az Igazságos Uralkodó képét.
A másodikban az Együtt Élő Boldog Emberek képét.
A harmadik dalban a Szerető Család képét,

amelyben boldog apák, anyák és gyerekek

egy rendkívüli országban élnek.

Az a vágy vezette, hogy a dalaiban lévő Képek

 legyőzzék a félelemből született elkülönülést.

Tudta, hogy így lesz.

Dalai szívről szívre terjedtek

és átíveltek minden határon.

Így járt be közeli és távoli vidékeket.

Voltak, akiket a dalok mélyen

megérintettek és költőkké válva

ők is útnak indultak, hogy énekükkel

tovább adják a Három Képet.

Olyan erő volt a Három Kép
dalaiban, amelynek semmilyen földi hadsereg

és semmilyen emberkéz által
készített fegyver nem tudott ellenállni.
A háborúk megszűntek,

az emberek egymásra találtak

 és megszabadultak a szükségtől.

A harc sivatagából egy Új Ország öltött testet.
Erősödött, növekedett, mint hatalmas fa

 terjesztette szét ágait.

Nagylelkű, bölcs vezetője lett az országnak.

Kevés törvényekkel vezetett

mivel kevesen maradtak gyengék, akik

a félelem miatt nem engedték szívükbe a dalok képeit.

A Holnap Istene egész lényével támogatta az énekes költőket.

És a dalok képei megfogantak és

 gyökeret vertek az emberek szívében.

Az énekes költő nemes szándéka megvalósult.

Az emberek megtalálták útjukat az Ősi Kertbe.
És Ő, az Ősapám megpihent.

E történetet a nagyapám mesélte még gyerekkoromban

azt mondta, adjam tovább.

Azt mondta, hogy amikor leírom ezer éves lesz.

Ma január 30-án fejeztem be az írást.
A Megváltó születése utáni 3009 évet írunk.

A nép amelynek fia vagyok a Szív Népe.
Az ország ahol élek a Szeretet Országa.
A neve Magyarország.

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.