Mi jellemző édes Atyánkra, Jó Istenünkre

Magunkat, s gyermekeinket ha az Ő kép-mására, hasonlatosságára neveljük, formáljuk, kerekítjük, - azzá válunk amivé az Ember eredendően teremtődött. Isten fiává, leányává.

„Isten, Isten” köszönti Ember az Embert, -ki magyarul él- pohár jó bornál, hogy emlékeztesse mi-volt(?)-jára a jelenben. Hogy újra azzá lényegüljünk, ami e szóba fogható: Isten,- csiszolnunk kell magunkat, a csiszolatlan gyémántot.

Ezt több féle kép-pen is tehetjük. Mi most csak az életünk tapasztalásaiból eredő ágát virágoztatjuk ki ama jó öreg ős fának, amely maga az Ember gyökerestől, Teretö-vestől, koronástól.

A szer-elem, a szer-etet energiája azon van, hogy mindenkivel mindig, örök időkre együtt éljen. De az ember mindig maga választja élet-módját, s eme életmód az, amely segíti, avagy ép-(p)en elijeszti ezt az energiát.

Hiszen a pusztításnak ihletet a szer-elem nem ajándékozhat.

A szer mint tápláló erő az Isteni alkotás felé halad. Mind örökre fel tudja melegíteni azt, ki arra szánta magát, hogy e Szer-rel együtt alkossa meg a Szeretet terét.

Ahol egy legény s leány szeretetben kezdi megvalósítani közös képüket, ott a mindenség szerét, mindenre jó szert kapnak, mely segíti őket a teremtésben.

Ahol családfákat ültetnek a jövendőnek, ott nem csak a múltat jeleníti a családfa a családnak, hanem az élő jelent is, amely megidézi a jó, boldog jövendőt. S így közösen annak fognak örülni, hogyan borulnak virágba tavasszal az ő teremtményeik. A tavasz virágzásába mindegyikük a másikat fogja látni, s arra fognak emlékezni, hogyan ültették a fát, amely kivirágzott. A szeretet ízét idézi a málna íze, s mind azon gyümölcsé is, melyet maguk ültettek a látható világba szeretettel. S mikor az édes gyümölcs íze vérré testesül, meg fogan egy kép e párban:

háromságban teljes az élet, vessünk magot mag-unkból is, hogy családfánk is teremjen a fénybe: e világba.

Mikor e pár kertjüket – mely kivűl s bévűl találtatik – tudatosan művelni kezdi, a szeretet élő ereje soha el nem hagyja őket.

Idő teltével a szeretet terét tovább adják gyermekeiknek, akik már az Ő képére és hasonlatosságára nevelődnek mind három szinten, tudatosan.

A Teremtőnkre jellemző teremtés mód-szer, mellyel megerősítjük, hogy hozzá hasonlót, méltót és néki tetszőt fogunk alkotni, teremteni.

Magyarán:  jellemző Istenre a mag vetése, ápolása s világra segítése, eredeztetése, amely a szellem, a lélek s a test anyagi szintjén terem.

Családfa, -melynek magját mi szülők ültetünk el, - kezdete az útnak, amely a beteljesülés: a korona felé vezet.

Ez idézi meg, s hívja a mindenség erejét a testet öltéshez, a boldog jövő teremtéséhez.

Soron következik, amikor a testek s lelkek  szerelemben olvadnak  Egy-gyé az Egy-házban, ahol eljövendő gyermekük az édeni kertben, szép élő házban, hazában fogan s lát Nap világot.

Soron következik a gyermeknek kertünkben való nevelése, ápolása az édesanya, a Boldog asszony testén belül is.

Mivel tudatosan teremtették sorsuk fordulását,, a kilencedik hónapra e világra testesül, születik a gyermek, ahol a boldog édes apa is jelen van.

Mert a tudatos, jó kertész: az apa – miként az Atya – nem csak veti a magot, hanem ápolja, eredezteti, világra segíti.