Kedves Edit!

Ezeket a gondolatokat az Anasztázia könyvek 1. 2 -es kötet elolvasása után írtam. Nincs lehetőségem se kiadatni, se honlapot létrehozni, így pedig olvashatja, aki ezen a szakterületen dolgozik szakdolgozatot ír, vagy egyszerűen életeseményeihez illőek.
A legszebb dolog nekem, hogy minden eladott könyvet a családokhoz elvittem, valamint az, hogy minden réteget meg tudtam szólítani. A pap prédikál az orvos gyógyít az anya nevel a kertész hangos könyvet készít. Mindenkit tettekre, SZOLGÁLATRA motiválnak a szép könyvek. Azt gondolhatod, hogy saját élményem mellett mindez mit jelent számomra.
A legszemélyesebb örömöm pedig az, hogy bármi problémám van A könyv, ha csak megfogom is gyógyító hatással van. A gyógyíthatatlannak hitt betegségem is szinte elmúlt.
ISTENTUDÁS értékét közvetiti,
Nyilván ezt a gyönyörű fordítás, általad tükröztetett magyar nyelv is erősíti.
Nagyon tiszta az a tükör, melynek segítségével Te leírod nekünk. Köszönjük Neked, hogy megismerhetjük ANASZTÁZIA Tanításait


Szeretettel Gizike

Címek, melyek közül lehet választani az egységes  anyag ismeretében.

Az Érzelmei Árnyékában Élőkért

Embercsoportok összekötése

 Túlmutathatnak e  önmagukon  a jelképek?

„Ne úgy éljünk ezentúl, ahogy eddig éltünk.

Ha ezt elfogadjuk, ezer lehetőség hív bennünket életre.”

Christian Morgenstern

BEVEZETŐ

Hosszan gondolkodtam, vajon érdemes-e megírni ezt a könyvet, de több ember véleményét is meghallgatva arra az elhatározásra jutottam, hogy elérkezett az idő, hogy átgondoljuk mindazt, amit a cigány és a szegény emberek értékválasztásának fejlesztéséért tenni tudunk.

Bizony be kell látni, mi nem mindig értjük, nem mindig helyeseljük, nem igazán fogadjuk el az „Ő” világuk dolgait. Előfordul, hogy egy- egy kisebbségi csoporthoz való viszonyunk gyötrelmes és ijesztő, tele vagyunk régi megrögzött szokásokkal, amelyeket sokszor vak buzgalommal védelmezünk, olykor ítélkezünk is felettük. Úgy gondolom, kultúrájuk és személyes életcéljuk tiszteletben tartása mellett vehetjük csak észre, hogy jobbára ott vannak, ahol engedtük, illetve, ahol Ők maguk is engedték, hogy legyenek.

Voltak, akik azt mondták, felesleges ezzel a témával foglalkozni, reménytelen vállalkozás, úgysem tudjuk az embereket megváltoztatni. Aztán rájöttem: a mi feladatunk nem az emberek megváltoztatása, hiszen azt nem is lehet. A változásra mindenkinek saját magának kell döntést hozni. Ennek a felismerésnek a birtokában a következő kérdésen gondolkodtam el: képesek vagyunk-e pártatlanok maradni, nem ítélkezni, hagyni, hogy a másság a maga útját kövesse?

...

A teljes írás innen -> letölthető !

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.