V. Megret egy jelentős európai fórumra hívták meg, amelyet 2003. márciusában tartottak Zürichben. Fellépéséhez egy nagy termet  bocsátottak rendelkezésére.

Nem minden kérdés volt „jószándékú”, ám végül az orosz író tiszteletére mégis egy nagyszabású fogadást rendeztek.

Milyen viszony van Ön szerint az egy hektárnyi nagyságú földterület és az ember spirituálissá válása között? Lehet, hogy a föld megművelése Oroszország számára tényleg fontos, de Európában ezeket a gondokat már régen megoldottuk. Mi itt azért gyűltünk össze, hogy spirituális dolgokról beszéljünk.

V.Megre válasza:

Igen, én egy hektár földről beszélek, az ezen létrehozandó családi birtokról, és vannak, akik azt gondolják, hogy ez primitív. Komoly tudományokról kellene inkább beszélnünk, mert hiszen e tekintélyes európai fórumnak éppen ez a fő témája. Ezt én tudom. A szervezők meg is mondták nekem, hogy e teremben előttem Európában nagy hírnévnek örvendő reformpedagógusok, filozófusok, híres európai írók ülnek majd, akik szellemi, vagy ha jobban tetszik „spirituális” dolgokról írnak, de mások is lesznek itt, akik nem kevésbé jelentős emberek, és akik elvont témákról gondolkodnak. Most viszont éppen azért, mert valóban felmértem, hogy kik ülnek e teremben előttem, mégis e hektárnyi földről fogok beszélni. Hölgyeim és uraim, én meg vagyok róla győződve, hogy olyan fogalmaknak, mint a Szeretet-Szerelem, a Szellemiség, feltétlenül bírniuk kell a maguk megfelelő anyagi, vagy ha tetszik, materiális megtestesülésével.

Az a hektárnyi földterület, amelyre gondolok, és amelyről Anasztázia beszél, nem csak egy egyszerű kimért földterület. Ez egy olyan „TÉR”, amelynek segítségével Önök összekapcsolódnak a Világűrrel. E térre, és általa, Önökre is reagálni fog a Világegyetem minden égiteste. Barátaikká válnak, segítőtársaikká és alkotó partnereikké az együttes teremtésben.

Nézzük meg, mi is történik a természet törvényeivel. Vegyük példának a kamilla „közönséges” virágát. E pici virág is megbonthatatlanul össze van kötve a Világmindenséggel, a bolygókkal, a Nappal. A virág kibontja szirmait, amikor a Nap az égre hág és bezárja, amikor nyugovóra tér. Tökéletes harmóniában vannak egymással. A kilométerek milliárdjai és fényévei sem tudják őket elválasztani egymástól. Együtt vannak: a hatalmas Nap és a parányi földi virágszál. Tudják, hogy csak és csupán együtt lehetnek a roppant Világmindenség harmóniájának együttes teremtői.

Nem csak a Napra reagál minden egyes apró földi növény. Ugyanúgy reagál más bolygókra is, az emberre, az érzései energiájára.

A tudósok kísérletet végeztek. Növényhez, szobában növő virágra érzékelőberendezést kapcsoltak, a berendezés érzékelő mutatója lejegyezte a legkisebb energetikai impulzust is, amely a virágból indult ki. Az egyik kutató csak elment mellette, a másik a virághoz ment és megöntözte, a harmadik a levélke darabkáit tépdeste. A műszerek lejegyezték, hogy amikor a növényhez az az ember lépett, amelyik tépdeste a leveleit, a növény izgalmi állapotba jutott és a műszer mutatója kilendült megszokott pályájáról.

Gyakran észlelhető az a jelenség is, hogy a virágok elhervadnak, amikor a gazda elhagyja őket. Tehát tudjuk, hogy minden növény reagál az emberre. Szereti, vagy nem szereti az embert. Következésképpen, a növények a szeretet meglétét vagy annak hiányát közlik bolygóikkal.

És most képzeljék el, kérem, hogy az Önöké egy hektár területű föld „Térsége”. Ez nem egyszerűen csak egy hektár föld, amelyre eladás céljából burgonyát ültet, hanem ez egy olyan hektár föld, amelyen Ön egy bizonyos meghatározott tudásszinttel, szellemiségi szinttel rendelkezve „TEREMTENI-ALKOTNI” kezd.

Tehát van saját területe, amelyen rengeteg növény van. Ezeket a növényeket nem fizetett napszámosok ültették, hanem közvetlenül Ön, saját maga. Minden egyes növény, minden egyes fűszál szeretettel fordul Önhöz, hiszen ezek a növények „élő” „lények”, amelyek képesek arra, hogy a Világmindenség legjobb energiáit összegyűjtsék az Ön számára. Összegyűjtsék és átadják azokat Önnek. A növények nem csak a Föld energiáival táplálkoznak. Hiszen tudva lévő, hogy vannak olyan növények, amelyeknek nincs szükségük földre.

Ötezer évvel ezelőtt az ókori Egyiptomban papok éltek, akik rengeteg különböző vallást hoztak létre. Ezek a papok egész népeket irányítottat és ők voltak koruk leggazdagabb emberei is. Pincéik tele voltak arannyal és ékszerekkel megrakott ládákkal, sok-sok titkos tudományt ismertek, de még a fáraó is hozzájuk járt tanácsért és pénzért. Eközben minden magas posztot betöltő papnak megvolt a maga egy hektár földje, amelyen nem engedte, hogy rabszolgák dolgozzanak. Egyiptom ókori templomainak a falain, a papok templomainak a falán ez állott: „Ne fogadj el ételt a rabszolgádtól!” Ez egy példa.

Tessék egy másik példa: az ókori Rómában a szenátorok parancsot adtak arra, hogy ha a rabszolga meg tudta művelni a földet, földet kaphasson. De az ilyen rabszolgát egy másik tulajdonosnak csak a rabszolga földjével együtt volt szabad eladni. Vajon miért adtak a római szenátorok földet bizonyos rabszolgáknak? S pénzt is, hogy ráadásul azon még házat is építsenek maguknak? Ennek egyetlen oka volt. Hogy elvigyék tőlük a termés 10 %-át.

Az egyiptomi papok és az ókori Róma szenátorai tudták, milyen élelem kedvező az ember számára. Azokat a termékeket, amelyeket manapság fogyasztunk, semmilyen esetben sem lehet ételek elkészítésére felhasználni, mert ezek élettelen anyagok. Hatalmas a különbség azon gyümölcs között, amelyet egy bokorról tép le az ember és azonnal meg is eszi, és amelyet a boltban vásárol. A gond nem csak abban van, hogy a bolti fonnyadt, hanem abban, hogy nincs benne élet, energia. Nem tudja táplálni az emberi lelket. Arról pedig már nem is beszélek, hogy technokrata világunk olyan fajtájú növényeket hozott létre, amelyek mutánsok.

Ennek okán, ha az embernek nincs egy saját egyhektáros földje, akkor nem is tud honnan olyan élelmet szerezni, amely méltó hozzá, hiszen „ember”. Igaz, hogy ha van pénze, tud akár a piacon is zöldséget venni. De vegyék, kérem, figyelembe azt is, hogy ezek a zöldségek nem az Önök számára nőttek. Egyáltalán nem az ember számára nőttek. Pénzért nőttek.

Nincs olyan betegség, amelyet a Szeretet Tere, az a Tér, amelyet az ember maga, saját kezével és lelkével hozott létre, ne tudna kigyógyítani.

Az emberek Isten gyermekei. A növényi és az állatvilág, a levegő és a bennünket körülvevő tér szintén Isten teremtményei. Minden együttesen pedig nem más, mint Isten Szellemének a megtestesülése. Ha valaki magát magas szellemiséggel rendelkező embernek nevezi, mutassa meg saját szellemiségének a megtestesülését!

Képzeljük csak el azt, hogy most föntről Isten figyel bennünket. Azt látja, hogy valaki villamost vezet, gyermekei közül mások épületeket építenek, valaki más az áruházban a pult mögött áll és árul. Ez elárusító. Ilyen mesterségeket Isten nem teremtett. Ez az állás rabszolgák számára való. Isten nem akarta, hogy gyermekei rabszolgák legyenek. Isten egy csodákkal teli világot alkotott, és ezt adta át gyermekeinek. Vegyétek és használjátok! Ehhez azonban nélkülözhetetlen ezt a csodás világot megteremtenünk. Meg kell értenünk, mi a Hold, a fű, miért nevezik az egérfarkat egérfaroknak.

Akkor tehát mi is voltaképpen az egy hektáros föld? Egy olyan hely, amelyen az embernek arca verítékével kell dolgoznia? NEM! Ez az a hely, ahol az embernek egyáltalán nem kell dolgoznia! Ez az a hely, amelyen keresztül az embernek a „Világot” kell irányítania. Mondják meg, kérem, ki ad több örömöt Istennek: az az ember, aki a villamost vezeti, vagy az, aki földecskéjét, bármilyen pici legyen is az, Paradicsommá változtatta? Természetesen az, aki e parányi földet saját munkájával földi Paradicsommá alakította!

Vajon a mai emberek feltárhatják-e a világűrbe vezető utat? Vajon elkezdhetik-e birtokba venni a Marsot, a Holdat? Nem! Azért nem, mert akkor ott is megjelennek a fegyverek, megjelenik a piszok, ott is háborúk lesznek, úgy, ahogy a Földön is. Hiszen az ember azért lett teremtve, hogy birtokba vegyen más világokat is. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, amikor az ember már megértette, és birtokba vette a Földet. A bolygó birtokba vételének a módja egyáltalán nem technikai, hanem pszichotelepatikus.

Az embernek meg kell értenie, hogy miben rejlik a Világegyetem valódi szépsége.

Zürichet, Svájc e városát, gyönyörűnek tartják. Ezerszer is elmondhatjuk, hogy gyönyörű. De mi benne az, ami annyira szép? Igen, nagyon tiszta itt minden. Igen, látszatra sok itt a jólétben élő ember. De a gyönyörű földet mégis miért borítja aszfalt? Miért az a jó, ha csak néhol – imitt-amott – vannak zöld szigetek? Hát jó az, ha a város közepén haldoklik a pompás cédrusfa? Fuldoklik az égéstermékektől. Fuldoklik a kipufogó gázoktól. A cédrusfa haldoklik, de nem csak a cédrusfa. Bármelyik ember fuldoklik e gázoktól, aki a városban él vagy áthalad rajta.

El kell gondolkodnunk azon, hogy mit hoztunk létre a Földön. Egyszerűbben is el lehet mondani: vegyünk mindnyájan egy kis földterületet, szedjük össze minden erőnket, teljes szellemiségünket és hozzunk létre egy icipici, de konkrét édenkerti szegletet! Ha ezt Ön megteszi, e parányi földdarabot a hatalmas Bolygón virágzó kertté változtatja megtestesítve közben saját szellemiségét, ahogy azt Isten is tette. Ha ezt majd különböző országokban milliók megteszik, akkor az egész Világ egy hatalmas virágokban pompázó KERTTÉ változik és nem lesz háború, mert az emberek milliói ezzel a csodálatos alkotó-teremtéssel lesznek elfoglalva. Ha pedig az oroszok Svájcba vagy Németországba mennek is, akkor ezt majd csupán azért teszik, hogy a pompázatos élő oázisokat élvezzék, bennük gyönyörködjenek, hogy az igaz szellemiség megtestesülésében szerzett tapasztalatokat az ott élő embertársaikkal kicseréljék.

Oroszország, sajnos, most inkább a nyugathoz szeretne hasonlítani. Amikor az orosz politikusok a nyugati országokról beszélnek, beszédjeikben olyan kifejezéseket használnak, mint: magasan fejlett, civilizált. Arra buzdítják az embereket, hogy ne csak utolérjék a nyugatot a lehető leggyorsabb időn belül, hanem hagyják is el. De ez csak abban az esetben történhet meg, ha a fordított irányba futunk.

Egyáltalán nem akarom kisebbíteni vagy sértegetni az Önök nyugati civilizációját. Hiszen nekünk, ha a szellemiségről beszélünk, őszintének kell egymással lennünk. A szellemiséget nem lehet csak az anyagi javak bőségével, a technikai vívmányokkal mérni. Az emberiség fejlődésének ilyen egyoldalú, technokrata útja az emberiséget elkerülhetetlenül a szakadékba juttatja. Önök, akik itt összejöttek, ezt kétségtelenül elismerik. Ha így van, akkor azt is el kell ismerniük, hogy előttünk a szakadék felé elsőként Önök futnak, de mi Önök után futunk. Próbáljanak megállni, kérem, elgondolkodni azon, hogy mi is történt a világunkkal. Ha ezt fel tudják ismerni, kiáltsák az Önök mögött futóknak: Álljatok meg! Ne fussatok, itt szakadék van és mi már a széléhez értünk! Keressetek más utat!

Mi mindannyian, akik belehallgattunk a szívünk dobogásába, a szellemiségről, spiritualitásról szóló szavak hangoztatásától azok megtestesítésére kell áttérnünk. Egy hektár föld a Földön, mint bolygón, csak egy pici, parányi pont. De a pontok milliói virágzó KERTTÉ változtatják az egész bolygót. A virágszirmok trilliárdjai, a gyermekek vidám kacaja és az idősebbek boldog mosolya így tudósítja majd a Világegyetemet:

A földi emberek készen állnak a nagy „Együttes Teremtésre”.

Várunk téged, Ember, – válaszolják a világmindenség bolygói, égitestei, – várunk téged, te Istenhez méltó, Isteni Gyermek!

A hatalmas transzformáció kezdetét a Földön a mi évezredünk indította el. Több ezer orosz család már saját hektár földje felé törekszik. Az apa és az anya, akik valóságban alakítják ki gyermekeik számára a Szeretet Terét, szellemibbek, mint a leghíresebb bölcsek, akik a szellemiségről csak beszélnek.

Gyönyörű illatozó virágként, ízes-zamatos gyümölcsű faként nőjön ki a Földből minden egyes ember Szelleme, és ez legyen a bolygónk minden egyes hektárján!

(Miután e szavak elhangzottak, a teremben egy ideig néma csönd honolt, majd utána hatalmas tapsorkán harsant föl!)