Amikor beköltözünk egy lakásba, egy házba, még megvan a lendület. Rendet teszünk, takarítunk, díszítünk, majd lakásavatót tartunk – és azt gondoljuk, ezzel meg is tettük a dolgunkat. Pedig a Tér, amely körülvesz bennünket, folyamatos ápolásra, gondozásra szorul. Ennek több szintjét különböztethetjük meg. A fizikai szintet egyrészt a rendrakás jelenti. Ha belül rend van, a látszódjék a házunkon is. Ehhez persze az kell, hogy mindennek meg legyen a maga helye. Sok család beleesik abba a hibába, hogy ha megvan a saját lakás, akkor onnantól fogva csak gyűjtik maguk köré a tárgyakat, egyre gyarapítják holmijaikat. Bizonyára rengeteg költözésünknek köszönhető, hogy hiába vagyunk egyre többen (négy kisgyermeket nevelünk), mégis egyre kevesebb cuccunk van. A megoldás pedig a selejtezés. Tegyük fel rendszeresen a kérdést ruhásszekrényünk előtt állva: Tényleg szoktam hordani én ezt a blúzt? Használtam az utóbbi időben ezt a nadrágot? Vagy menjünk a konyhába: Valóban szükségem van erre vagy arra a gépre, eszközre? A gyerekszobában pedig – gyermekeinkkel együtt! – a játékos-dobozok, polcok tartalmát vizsgálhatjuk át időről időre.

            Mikor? Mi ezt negyedévente, mindig napfordulók (nyári, téli), vagy nap-éj-egyenlőségek (tavaszi, őszi) előtt szoktuk megtenni (na meg persze költözéskor!). Legalkalmasabb időszak a selejtezésre a fogyó hold ideje, főként az utolsó negyedet követő hét: ekkor sokkal könnyebben engedhetjük el ragaszkodásainkat, és válhatunk meg felesleges tárgyainktól. Ne legyen lomtárunk! Hiszen a lom a haszontalan, fölösleges dolgokat jelenti, ha pedig nem használunk, nem hordunk valamit, és nem köt hozzá érzelmileg se semmi, akkor ki vele! Hová? Semmiképp sem a szemetesbe. Falun ez igen könnyű. Baráti társaságunkban ruhás-zsákok vándorolnak kézről kézre. Adunk-kapunk. Ha kiteszek a sarokra egy ruhákkal vagy megunt játékokkal teli szatyrot, másnap reggelre már sohasem találom ott. Azt nem tudom, hogy kikhez kerül, de bizonyára jó kezekbe, így tehát nagy öröm, hogy másoknak segíthettem. Máriahalmon többször rendeztek már csere-berét: mindenki vihette, amit jónak látott, és elcserélhette olyan dolgokra, ami megtetszett neki. Mindezt pénz és adó nélkül! Városban pedig jó megoldásnak tűnhet az adományozás: idősek otthonának, árva gyermekeknek, hajléktalanoknak.

            Ha tehát megvan a házon belül az átláthatóság, holmijaink könnyen a helyükre kerülhetnek. Gyermekeinket is arra kell szoktatni, hogy ők is segítsenek a rendrakásban. Míg nagylányom elpakol az asztalán, kislányom a babaszobát rendezi el. Mindegyikőjük megtalálja azt a részt, amit szívesen gondoz. A szekrényben  ők hajtogatják a ruhákat, és a könyvek helye is a polcon van, nem a földön. A kertben pedig a helyükre parkoljuk a motorokat, bicikliket. Ebéd előtt nagyjából összepakolunk, este pedig jön a nagy rendrakás. (Persze ha napközben nagyon eluralkodna a káosz, akkor jövet-menet én is a dobozba dobom a lábam előtt heverő kisautót vagy a földön maradt villát).

A rend mellett fontos a tisztaság is. Gyermekekkel együtt élve utópisztikus álom az állandóan csillogó-villogó csempe és a morzsamentes padló. (Ezt csak a reklámok sugallják, hogy minél több vacak mű-tiszítószert vásároljunk! Pedig kiválóan lehet olcsó, nem márkás vízzel, mosószódával és lebomló mosogatószerrel tisztává varázsolni mindent). Ám a törekvést azért fontosnak tartom. Felsöprés, mosogatás, felmosás… Ha körülöttünk kosz van, pókhálók és mosatlan edények halmozódnak, akkor a közérzetünk is sokkal nyomottabb lesz. Hiszen mindez az energiákról szól! A rend és tisztaság jó energiákat hoz a térbe. Ehhez a friss levegő, a gyakori szellőztetés is hozzátartozik. Nemcsak orrunkban, de lelkünkben is kellemes érzéseket kelthet egy füstölő, egy illatozó virág, egy frissen sült cipó vagy egy olajokkal, fürdősóval illatosított kád.

            A Szeretet Terét díszekkel is ápolni kell. Nálunk van egy állandó szentély, mécsesekkel, füstölőkkel, szentképekkel, más egyéb díszekkel (faragás, váza). És van egy olyan polc, amit évszak-saroknak nevezhetnénk. Itt van a naptárunk, benne a hagyományos ünnepkor rajzaival. Ide kerülnek az aktuális ünnepnek megfelelő díszek, alkotások. Februárban az álarcok, boszorkány-lépcsők, márciusban a csákók, párták, kokárdák, zászlók, áprilisban pedig madarak, virágok, pillangók. Az ablakokat is az ünnepnek megfelelően dekoráljuk, most például nyuszikkal és festett tojásokkal. A vázában mindig ott az épp virágzó ág (aranyeső, barka, gyümölcsfa-ágak) és virág (nárcisz, jácint, tulipán). Az asztalon pedig egy-egy, az évkörhöz igazodó jelkép (most persze hímes tojás).

            A teret szellemi síkon is lehet ápolni. Ennek legjobb módszere a szentelés. Január 6-án, Vízkeresztkor mindig rendezünk egy házszentelőt (főleg hogy költözéseink miatt eddig majdnem minden évben más lakást kellett megszentelni). Mindenki választ egy elemet, és az annak megfelelő tárgyat veszi a kezébe: tűz – mécses, víz – vizes-tálka, föld – virágföld, levegő – füstölő). Legkisebb gyermekünk még aprócska, ő jelképezi az „ötödik elemet”, a szeretetet. Körbejárjuk a házat, bevilágítjuk a mécsessel, befüstöljük, pár csepp vizet fröcskölünk, illetve jelképesen földet szórunk a sarkokba. Minden helyiségben valami jókívánságot mondunk. Az étkezőben például azt, hogy jusson az asztalunkra mindig finom étel, a nappaliban azt, hogy gyakran jöjjenek hozzánk vendégségbe kedves emberek, a hálószobában meg azt, hogy mindig szép álmaink legyenek. Még a vécében is lehet kívánni: Szabaduljunk meg mindazon dolgoktól, amelyek számunkra feleslegesek!

            A gondozás láthatatlan szinten a mindennapokban is megtörténhet. Reggel egy füstölő. Este egy mécses. Napközben egy simítás az asztalterítőn, vagy rámosolygás a virágcserepekre.

            A kertre még fokozottabban igaz a folyamatos ápolás szükségessége. Ha ezt nem tesszük meg, elvadul a kert, elburjánzanak a gyomok, elszaporodnak a kártevők. A gyermekeinknek saját kiskertjük van, amit lelkesen kapálnak és locsolnak. Ők választják ki, milyen magokat szórnak el, vagy melyik virágokat ültetik bele. Mennyivel jobb ízű a reggeli, ha a saját paprikánkat esszük hozzá!

            A Szeretet Tere számomra nem csupán a házat és a kertet jelenti, hanem a környékét is: az utcát, és a Biofalut (Boldogfalvát), és magát Máriahalmot is. Nem szeretem azt a mondást, hogy: Mindenki a maga háza előtt söpörjön! Én továbbsöprök, és lesarlózom a szomszéd előtt is a túl hosszúra nőtt füvet. Szívesen gereblyézem össze azokat az ágakat, amiket férjem metszett le a Biofalu fáiról.

Havonta kalákát rendezünk, hogy a közös Szeretet Teret is tisztítsuk, rendezzük. Ilyenkor azért jönnek hozzánk önkéntesek, hogy energiájukat, erejüket, idejüket felajánlva segítsenek nekünk, és ebből ők is tanuljanak, tapasztaljanak (valamint ismerkedjenek velünk, közösségünkkel, falunkkal). Ennek keretében volt már faültetés és mulcsozás, favágás és kerítés-építés, gazolás és hulladék-szelektálás. Kukazsákokkal végigmentünk Máriahalom főutcáján, és összeszedtük a szemetet (főként sajnos cigarettacsikkeket). Illúzióink nincsenek – mindig lesznek olyanok, akiket hidegen hagy, hogy mi van a járdán és az árkokban, és ezután is eldobják a csokipapírt. Ám úgy vélem, ha mi egyénileg jót cselekszünk, az a közösségre is pozitív hatással lesz.

Tihanyi Andrea

Máriahalom - Boldogfalva, 2009. Tavaszhó idusán

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.