Újra megszólalt az „Orosz Nép Lelke”. Most Anasztázia, a szibériai remete, szépséges nő, emberi szellem ajkaival szólalt meg és szól az oroszok szívéhez és Oroszország által az egész világ szívéhez. Megszólalt, hogy segítsen a világnak, a legnagyobb veszélyek közepette és átvigye a világot a “Sötét Erők” alkotta szakadék fölött. A végtelen gondviselés újra hallatott magáról. Most az Anasztáziáról szóló elbeszélésen át.

Ki is voltaképpen Anasztázia?

Valós lény vagy csupán egy szimbolikus kép? Próféta? Szent, aki gondolata erejével bármilyen betegséget pár perc alatt képes kigyógyítani, beleértve az AIDS-et is, vagy csupán valami csodabogár-remete, aki egyedül él a mélységes erdő közepén és különös színházasdit játszik az arra vetődő látogatókkal? Puszta kitaláció, gyönyörű tündérmese, gyógyír az oroszok elfáradt és sajgó szívére, vagy valós tény, maga a valóság, mely megváltoztatja az emberek gondolkodását és cselekvését?

Ő - saját szavaival élve - nő, aki az „eredeti ősforrások embereihez” tartozik. Az olyan emberekhez, akik az ősi tudás és bölcsesség hordozói, akik állítólag már évezredek óta nemzedékről nemzedékre eredeti tisztaságban adják át az emberiség ősi ismereteit, tudását. Ez az ősi Igazságot ismerő és azt tudatosan elfogadó emberek alkotta lánc mind a mai napig nem szakadt meg, mert az ilyen emberek mindvégig vállalták a külső civilizációtól való teljes elszigeteltséget. Szibéria mélységes erdei egészen napjainkig menedékül szolgáltak azok számára, akik védelmezték ezt az eredeti, ősi bölcsességet. Ez egy végtelen, ősi, kozmikus bölcsesség.