Miután Megre teljesítette első feladatát, hozzálát a másodiknak a teljesítéséhez. Létrehozza az Orosz Vállalkozók Egyesületét, mely arra hivatott, hogy utat mutasson. Megmutassa hogyan kellene vállalkozni új erkölcsi alapokon nyugvó módon és a szociális gondokat szem előtt tartva, mindamelett arra törekedvén, hogy a gazdasági és társadalmi élet új minőséget nyerjen.

Ennek az egyesületnek az a feladata, hogy egyfajta koordinációs központtá és kölcsönös egymásnak segítséget nyújtó emberek társulásává váljon, akik megértették és magukévá fogadták Anasztázia gondolatait. Az irány ki van tűzve! Hiszen csak így lehet leigázni a jelenleg hatalmon lévő Mammont, és ez mutatja, hogyan lehet a természetes emberi nyereségvágyat és önzést a teljes társadalom szolgálatába állítani oly módon, hogy a pénz az embereket szolgálja és ne fordítva: ne az ember váljon a pénz rab-szolgá-jává.

Téves felfogás az, hogy a pénzt figyelmen kívül kell hagyni, hogy az embernek, mint a Sátán csábításainak az eszközét, ell kell azt vetnie. Csak a gyenge emberek esnek rabjául, a szellemiekben gazdag emberek fel tudják azt használni a világ hasznára, annak előremozdítására. És különösképpen jelenleg fontos, hogy azok gondolkodjanak másképpen, akiknek pénzük van.

Még ha idealista felhangja is van a történetnek, Anasztázia szerint lehet az ember tisztességes és erkölcsös vállalkozó is, aki igazi és valós értékeket hoz létre, úgy hogy anyagilag a vállalkozó is gyarapodjon, de ugyanakkor az egész társadalom is, anélkül, hogy abból bárkinek vagy bárminek kára származnék (mint az manapság történik, amikor a fejlett társadalmak gazdagsága a harmadik világ kárára lett mások gazdagságává).

Tehát Anasztázia nem azt hirdeti, hogy az ember vonuljon a magányba és utasítsa vissza az élet jelenlegi módját. Ő a mai valóság mély tudásából, ismeréséből táplálkozik és indul ki, és megmutatja a lehetőségét annak, hogyan kell megváltoztatni a társadalmat annak minden szintjén és területén. Mindenki saját maga a maga módján alakíthatja ki a „Szeretet” saját egyénre szabott terét.

Víziói megkezdőttek valóra válni a valóságban is és egy pár év leforgása alatt megalakultak az olyan termelő-kereskedelmi szövetkzetek, melyek a szolidaritás és a szeretet alapjain nyugszanak. Ezek az egységek megtartva és megőrizve saját nemzeti-művelődési jellegüket egyesítik magukban az erkölcsös vállalkozás elveit, az együttérzést, szolidaritást a gyengébbekkel, az együttműködést tűzték zászlajukra konkurencia helyett, a környezetbarát hozzáállást a világhoz vagy az értelmes, hasznos termékek gyártását és szolgáltatások nyújtását.

Az új üzleti-termelő társaságok láncokat alkotnak, új szellemi alapokon nyugvó agrár-természetvédelmi települések jönnek létre, az úgynevezett Ekoszelkák. Ehhez szorosan kapcsolódik a "Rodovaja zemlja" (családi föld) projekt is, mely arról szól, hogy Oroszország minden polgárának jogában áll legalább 1 hektár magánbirtokra, amelyen családjával együtt, környezetbarát-szellemi módon éljen saját elképzelése szerint és mindemellett összhangban a Földanya és a Világegyetem ritmusaival.

Ez a projekt előterjesztésre került a Parlamentben és a „Fényes Erők” hatására az Orosz Parlament jóváhagyta az alkotmány megváltoztatását és így immár az alkotmány rögzíti a jogot a föld magánbirtoklására.