Ivan Nyikiforovics a számítógépes kapcsolathoz fordult. A képernyőn egy négyszögű lövedék képe világított. Vagy jobban mondva az, ami a lövedékből még megmaradt. A hüvely teste rozsdás volt, az egész tele lyukakkal, a robbanófej oldalt hevert és méreteiben is jelentősen kisebb lett. Ivan Nyikiforovics átkapcsolta a monitort, de a többi lövedékkel is ugyanaz történt. A képernyőn egy katonai egyenruhás férfi jelent meg.

− Üdvözlöm, Ivan Nyikiforovics, már Ön is látott mindent.

− Milyen következtetésre jutott a Tanács? − kérdezte Ivan Nyikiforovics.

− A tanácstagok csoportokra osztódtak és tanácskoznak. A védelem igyekszik kiegészítő intézkedéseket kidolgozni az objektum biztonságának az érdekében.

− Kérem, ne nevezze a lányomat objektumnak!

− Ne idegeskedjék, Ivan Nyikiforovics, az adott helyzetben ez megengedhetetlen! Tíz percen belül egy szakcsoport jelenik meg Önnél, amely vezető specialistákból, pszichológusokból, biológusokból, rádióelektronikai-mérnökökből áll. Már úton vannak. Biztosítsa számukra a lányával való találkozást! Készítse fel a gyermeket!

− Milyen véleményre jutott a tanácstagok többsége?

− Az Ön családjának a birtokon belüli teljes elszigetelésére. Önnek az a feladata, hogy késedelem nélkül távolítsa el az összes műszaki berendezés ábrázolását. Maradjon a lánya mellett, és állandóan figyelje, mit csinál.

A Katonai Tanács szakcsoportja megérkezett Ivan Nyikiforovics birtokára és másfél óráig beszélgetett a kis Dásával. A kislány türelmesen válaszolt a felnőttek kérdéseire, de az ezután történtek teljesen zavarba hozták mindazokat, akik a Biztonsági Tanács központjában hatalmas monitorokon kísérték figyelemmel az eseményeket. A Dásával való beszélgetés során Ivan Nyikiforovics tágas dolgozószobájának ajtaja kinyílott. A dolgozószobába Dása bátyja lépett. Egy órát tartott a kezében, amely egyfolytában kakukkolt. Kosztya az órát az asztalra helyezte. Az óra mutatója tizenegy órán állt, de amikor a kakukknak be kellett volna fejeznie a meghatározott mennyiségű kakukkolást, a nagyóramutató gyorsan egy újabb kört tett a számtáblán és a kakukk ismét elölről kezdte. A jelenlévők elképedve hol az óra furcsa viselkedését nézték, hol Dását és hallgattak.

− Ó, jaj nekem,− kiáltott fel hirtelen Dása − teljesen elfelejtettem! Most fontos dolgot kell elvégeznem. Ez Verunyka, a barátnőm, ő hajtja az óra mutatóit. Így egyeztünk meg. Ez az ő jele, ha esetleg elfelejteném. Mennem kell.

Két őr testével elállta a dolgozószoba kijáratát.

− Mit felejtettél el, Dásenyka? − kérdezte kislányát Ivan Nyikiforovics.

− Majdnem elfelejtettem elmenni a birtokra, ahol a barátnőm, Verunyka lakik, megsimogatni és megöntözni Verunyka pici virágát. A virág szeretet nélkül pedig hervadni kezd. Úgy tetszik neki, ha szeretettel néznek rá.

− De hát az a virág nem is a tiéd, − jegyezte meg Ivan Nyikiforovics, − miért nem megy a barátnőd maga megsimogatni saját virágát?

− Hát azért, apuci, mert Verunyka látogatóba ment a szüleivel.

− Hová mentek?

− Valahová Szibériába.

A jelenlévők elfojtott kiáltása hallatszott mindenfelől: „Nem az egyetlen!” „Milyen képességei vannak a barátnőjének?” „Nem az egyetlen!” „Hányan vannak?” „Hogy lehet őket felismerni?” „Azonnali intézkedéseket kell hozni minden egyes hasonló képességű gyermekkel kapcsolatosan!”

Minden kiáltás elnémult, mihelyt a szélen ülő éltesebb, ősz hajú férfi felállt helyéről. Ez a férfi az Ivan Nyikiforovics dolgozószobájában jelenlévők között nemcsak pozíciójában volt rangidős. Ő volt Oroszország Biztonsági Tanácsának az elnöke. Mindenki felé fordult és elhallgatott. Az ősz hajú férfi nézte a kis faszékén ülő Dását és arcán egy könnycsepp gördült végig. Az ősz hajú férfi lassan Dásához ment, térdre ereszkedett előtte és felé nyújtotta kezét. Dása felállt, tett egy lépést, megfogta ruhácskája fodrát, pukkedlit lejtett s pici kezét a férfi tenyerébe helyezte. Az ősz férfi egy pillanatig nézte a pici kacsót, lehajtotta fejét és hangos kézcsókot lehelt rá, majd így szólt:

− Kérlek, bocsáss meg nekünk, kis istennő!

− A nevem Dása − válaszolta a kislány.

− Hát persze, Dása a neved! Mondd meg nekünk, mi legyen a mi Földünkön!

A kislány csodálkozva nézett az idős férfi arcába, hozzáhajolt, kis kezével gyengéden letörölte a férfi arcáról a könnycseppet és ujjával megérintette bajszát. Ezután bátyjához fordult és így szólt:

− Te, Kosztyenyka, megígérted, hogy segítesz nekem beszélgetni a Verunyka tavacskájában növő liliomokkal is. Emlékszel, hogy megígérted?

− Emlékszem − válaszolta Kosztya.

− Akkor hát, menjünk!

− Menjünk!

Amikor Dása elhaladt az előtte utat nyitó őrök mellett, az ajtóban még megállt, a még mindig térdeplő férfi felé fordult, elmosolyodott és meggyőzően kijelentette:

− A Földön legyen… legyen „JÓSÁG”!

Hat órával később Oroszország Biztonsági Tanácsának kibővített ülésén az ősz hajú elnök ezeket mondta:

− A világon minden viszonylagos. A mi nemzedékünkhöz viszonyítva az új nemzedék tagjai olyanok, mintha istenek volnának. E nemzedéknek nem hozzánk kell igazodnia, hanem nekünk hozzá. Bolygónk összes katonai erői egyedülálló technikai vívmányaikkal tehetetlennek bizonyultak az új nemzedék egyetlen még pici kislánya előtt. A mi feladatunk, a mi felelősségünk és kötelességünk szemetünket az új nemzedék elől eltakarítani. Latba kell vetnünk minden igyekezetünket, hogy a Földet megtisztítsuk a fegyverek minden fajtájától. A mi technikai vívmányaink és felfedezéseink, a legmodernebb, és – ahogy ez nekünk tűnt − legegyedibb katonai egységekbe tömörített harci eszközeink az új nemzedék szemében hasznavehetetlen kacatnak, szemétnek bizonyultak. Ezt a szemetet nekünk magunknak kell eltakarítanunk.

Hozzászólások

Köszönöm Írta : Kriszti dátum: 2009-03-03 21:00:16 Köszönöm mindenkinek, aki révén ezt a részletet most elolvashattam, végigkönnyezhettem.  Remélem, sikerül időben a Jóságnak mindenhol megjelennie és megmaradnia.  Áldott napokat kívánok Mindenkinek!

sok oromot Írta : Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez. dátum: 2009-08-04 19:47:57 8

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.