Hírmorzsák

Megszületett a BOLDOGFALVA FÓRUM, a www.anasztazia.hu oldal hivatalos fóruma.
 
Főoldal arrow Tallózó arrow Angyallá váltam, az Őrangyaloddá - Pintér Alexandra fogalmazása
Angyallá váltam, az Őrangyaloddá - Pintér Alexandra fogalmazása

A következő kis történet egyik lelkes olvasónk leánya fejében fogalmazódott meg akkor, amikor az iskolában szabadon választott fogalmazás megírása volt a házi feladat. Szandra olyan családban nőtt fel, ahol az angyalok és szellemek létezése ugyanúgy elfogadott, mint a fizikailag látható dolgok megléte.

Angyallá váltam, az őrangyaloddá… 

1973. január 3-a a családom élete teljesen megváltozott. Mindenki, aki számított nekem az ott van a temetésemen, feketében, sírnak, de én fehérben vagyok. Fehér fűző, blúz, boleró, szoknya, csizma, minden fehér rajtam, de a szárnyam fekete, s a könnyeim is feketék, mégis szebben csillog minden gyöngynél és gyémántnál.

 

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja

Ez az Élet melódiája.

Ez a fekete zongora

 

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind a fekete zongora.

Boros, bolond szívemnek vére

Kiömlik az ő ütemére

Ez a fekete zongora.

 

Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, már fél éve, hogy itt hagytam ezt a földi világot, s egy jobba léptem.

Most egy felhőről nézem az egykori családom, amint a férjem óvodába és iskolába viszi a gyermekeinket.

- Perla, miért kellet itt hagynod minket? Tudom, ne is mondd, egy sokkal szebb, jobb és egyszerűbb világban élsz – kérdezte és válaszolt is rá a férjem.

Mivel nem tudtunk személyesen beszélni, csak a szél által, ezért egy szellővel üzentem: ,, Ne aggódj Robertó, mindig itt leszek veled, veletek, vigyázok rád és ebből a világból segítek neked. Az őrangyalod vagyok. Elmehetek hozzád de csak egy alkalommal láthatsz újra hús-vér emberként, egyetlen egy napra. Mindig ott leszek melletted, a lelkedben. Csak akarnod kell és meglátogatlak. Hiányzol…”

- Te is hiányzol, kedvesem.

Ahogy ezt meghallottam elkezdtem sírni, minek következtében a Földön elkezdett esni az eső. Ekkor mellém ültek az angyalok, szótlanul ültek, figyeltek, csak egy angyal szólalt meg, Gabriel volt, ő a tűz angyala, tűzpiros ruhája, hosszú, szőke haja és lángoló szárnya van.

- Perla, ennek így kellett lennie. Meg kellett halnod, hogy innen tudj segíteni a férjednek és a családodnak.

Elment a többi angyal, csak Gabriel és Asrael maradt. Asrael a halál angyala, mindig ezüstben van még a szárnya is ezüstszínű. Átöleltem őket, és hálát adtam az Égnek, hogy halálom után is vannak barátaim.

 

Két héttel később, amikor felvettem a fehér fűzőm, a szoknyám, és az ezüst csizmám, a boleróm, ami magyar népi hímzéssel, fehérszínű fonallal volt kihímezve. Megkerestem az ezüst ékszereimet, a derékig érő, hullámos hajamat kibontva hagytam és az Égi Kertből egy jácintot tűztem bele. Így indultam el a Földre, s mindenki megcsodált. De a férjemmel nem találkoztam, ezért inkább hazamentem a Mennybe. Meglátogattam Lucifert, a bukott angyalt, akit az emberek csak Ördögnek neveznek.

- Lucifer, nem szeretem Országod! Gyere, és köszöntsd vendéged, még ha egy angyal is az!

Alkut kötöttem vele hadd mehessek le még egyszer a földi világba.

1975. január 3. Budapest utcáit egy fekete ruhás, fekete szárnyas angyal koptatja. Találkoztam Robertóval, megmutattam a felhők fölötti világot, a felhőkön ülve néztük az emberek eszeveszett sietségét, beszélgettünk, míg el nem aludtunk egymás karjaiban.

Egészen a férjem jöttéig vártam.

  

2050. december 5. Robertó Valderrama a Mennybe jött.

- Még mindig oly szép vagy, mint mikor utoljára láttalak.

Együtt ültünk a felhőkön, figyeltük a világ rohanását és az idők végezetéig énekeltünk:

 

A melegség a végtelenségbe sodor,

semmi más  nem fontos, elviszi az ár.

A holdfényben csak mi létezünk.

Már nincs messze a végtelen.

Most már nincs messze a végtelen.

Ez az utolsó örökkévalóság,

ami megmaradt nekünk.

A horizonton túl véget ér az égbolt.

Már nincs messze a végtelen.

Most már nincs messze a végtelen.

Már nincs messze a végtelen.

Most már nincs messze a végtelen.

 

(Az első vers Ady Endre: A fekete zongora című költemény egyik részlete, mert megfogott a mondanivalója, a második egy német rock tinizenekar, a Tokio Hotel egyik dalszövege, aminek szintén a mondanivalója fogott meg)

 

Pintér Alexandra, 14 éves

Szóljon hozzá!
  • Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
  • A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
  • A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.



WebcímE-mailFélkövér szövegDőlt szövegAláhúzott szövegIdézetKódLista nyitásaListaelemLista zárása
Kód:
  
 
< Előző
© 2012 Anasztazia.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.