Vendégeink rengeteg képpel és két kisfilmmel igyekeztek az előadást minden érzékszerveinkre kiterjeszteni. Mivel Martin több hónapot töltött az iskolában diákként, az ő beszámolóján keresztül pillanthattunk be részletesebben a Tyekoszban folyó oktatásba. Mihail Petrovics Scsetyinyin iskolájáról többek között a következőket tudhattuk meg:


Martin Masilko a Scsetyinyin iskoláról

A 70-es években kísérleti jelleggel 7 pedagógust választottak ki arra, hogy új módszereket dolgozzanak ki egy minőségibb oktatás megteremtésének reményében. Ezek között volt Scsetyinyin akadémikus is.

Mihail Petrovics Scsetyinyin történelem, pedagógia és zenei diplomával rendelkező, sajátos oktatási szemlélettel bíró akadémikus, akinek a Tyekoszban található iskola már a harmadik, melyet ő maga alapított. Az alapítási nehézségekről írt könyve oroszul az interneten is elérhető:  http://www.spsl.nsc.ru/~m1-way/shetin/oglav.htm

A tyekoszi iskola 1994-ben alakult, jelenleg egy 250 diákkal működő, 16 épületből álló bentlakásos intézmény, melyben kb. 40 különböző nemzetiségű gyermek hangolja össze tanulását orosz nyelven nap mint nap.

Ahhoz, hogy az iskolát annak teljességében fel tudjuk fogni, meg kell értenünk azt, hogy az élet olyan, mint egy folyó, ahol az események folytonosan alakulnak, átalakulnak, körbe-körbe áramlanak. A természeti körforgásnak mi emberek is részei vagyunk, abból nem kiemelkednünk, hanem inkább vele együtt kell mozognunk, a természeti törvényeknek alárendelt élőlényként.

Tyekoszban ez úgy évényesül, hogy ott egész évben tanítás folyik, nincs megállás, az ott lakók állandóan tesvékenyek. Itt a klasszikus értelemben vett szabadságra nincs szükség, hiszen a diákok folyton „teremtenek” valami érdekeset vagy hasznosat s nem érzik azt, hogy a semmittevés jobb lenne, mint az alkotás. (Az Európából érkező diákoknak, mint Martinnak is, a szabadság hiánya eleinte nehézséget okozott, mivel nálunk nem ez a megszokott.)

Az iskolai tanulócsoportok júliusban alakulnak, többnyire személyes szimpátia alapján. A csoportokban 5-20-an lehetnek, akik a későbbiekben együtt cselekszenek, közös döntéseket hoznak. Például reggeli tornára vagy fürdeni a helyi patakban nem minden csoport jár, attól függ, hogy a csoport egyöntetűen akarja-e vagy sem.
Tyekoszban senkinek sem kötelező olyat tennie, amit nem szeret. Megtörténik, hogy ha valaki nem tanul jól, ugyanakkor kiváló táncos, többiek felnéznek rá, tisztelik érte. Az az uralkodó nézet, hogy mindenki jó valamiben, s ha ezt az oldalát csiszolja, elegendő önbizalma lesz minden máshoz is.

Az első két hónapban az oktatás az általános kép kialakításáról szól, minden arra irányul, hogy a tantárgyakat a gyerekek összefüggéseiben lássák, kialakuljon bennük egy globális kép a világról, amit utána fel lehet tölteni a megfelelő részletekkel.

A tantárgyakat blokkokban tanulják, kb. 1 hétig foglalkoznak egy témakörrel, aminek a végén azonnal vizsgáznak. Nincs a vizsgára felkészülési idő, általában 6 nap tanulás után a hetedik nap a  vizsga. Hogy miért? Azért, hogy a gyerek ne támaszkodjon a jövőre, fogadja be, amit kap akkor, amikor kapja. A jelenben éljen, érezze azt át, dolgozza azt fel azonnal, az iskolában töltött idő hasznos legyen, így nem fog félni a vizsgától, mire odakerül már mindent tud, ért.

A blokkokban tanítás hasznosságára Martin egy egyszerű gyakorlati példát hozott. Képzeljük el, hogy minden nap 6 különböző könyvből olvasunk el egymást után 10 oldalt. A hét végére a 6 könyvben olvasott információ egyfajta„gulyássá” alakul a fejünkben és már nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mit hol olvastunk.

Az iskola csodálatos teljesítményekkel büszkélkedhet, amit a tanulók minden kényszer nélkül érnek el. A legjobb képességű gyerekek itt 2 év alatt el tudják végezni az egész általános és középiskolai tanulmányaikat, ami könnyen elképzelhető, hiszen ha megfigyeljük, a középiskolában majdnem ugyanazt tanuljuk mint általánosban, mintegy ismételve és persze kibővítve a korábban már hallottakat.

Erre a hihetetlen teljesítményre azonban még ebben az iskolában is kevesen képesek, viszont az, hogy a gyermek gyorsabban haladhatnak, hogy a lehetőség biztosított, több szempontból lehet előnyös. Ha együtt tanulnak a jó képességűek és a kevésbé jók, abból csak haszna származik mindkettőnek: a gyengébbet felhúzza a jobb képességű, a jobb képességűek pedig türelmet és fegyelmet tanulnak.

A tanítást megkönnyíti a tanulói karaktertípusok felismerése és figyelembevétele. A szocionika nevezetű új tudományág 16 karaktertípust különböztet meg, amelyek azért fontosak, mert jó tudni ki hogyan veszi és adja tovább az információt. A feldolgozás minősége a lényeges, nem csupán a befogadás.

Az itt tanítók akár 50 életterületen is jártasak lehetnek, mivel sokféleképpen tudják kapcsolni a tantárgyakat egymáshoz. A tanítónak két állandó segítője van, akik mindig rendelkezésre állnak, s főleg akkor számít ez, amikor a tanító nem tud jelen lenni.

A nemek szerinti elkülönítésnek elsősorban nevelési szerepe van. A fiúk és a lányok külön épületekben laknak és tanulnak, csak közösségi programok idején, pl. tánc, építkezés, stb. idején találkoznak. Ekkor viszont örülnek egymásnak és megbecsülik az együtt töltött időt. Egyik nem se nézi le a másikat, inkább az ellenkezője igaz és minden tevékenységet művel mindkét nem: a fiúk is főznek és varrnak valamint a lányok is kipróbálhatjuk a közelharcot vagy a folyóban fürdést.

Természetesen, mint bárhol másutt is, szerelmek itt is szövődnek, de ezek kevésbé fizikai, mint inkább érzelmi alapokon nyugszanak. Olyannyira komolyak is lehetnek ezek a kapcsolatok, hogy akár házasságra is léphetnek egymással, amire az iskola területén eddig 6 alkalommal volt példa.
A szakmai oktatást megfelelően képzett szakemberek biztosítják, azonban a tanítás során a tudást teljesen átadják a diákoknak. Például egy építész mellé azonnal 2-3 diák szegődik ellesni a fortélyokat, s amikor készek rá, átveszik az irányítást. A tudás most már az iskolában marad, és nincs szükség a felnőtt állandó jelenlétére.

A tudatosság megléte nemcsak a tanulásnál esszenciális, hanem az élet minden egyes pillanatában. Ha ez hiányzik, akkor elveszítjük a pillanat örömét. A tanítás ideje alatt úgynevezett információs terek jönnek létre, mely megélésekor elvesztjük a tér és időérzékelésünket (megjegyzés: Csíkszentmihályi Mihály ezt a „Flow” vagyis „Áramlat - a tökéletes élmény” néven írta le könyvében) s csak arra koncentrálunk, ami éppen velünk történik. Ez rendszerint hatalmas boldogságélménnyel jár együtt. Példaként Martin megemlítette azt az esetet, mikor egy híres tánctanár érkezett Tyekoszba, s a gyermekeket olyannyira magával ragadta a táncolás közös élménye, hogy Scsetyinyin igazgató engedélyezte számukra a tanulás beszüntetését pár napra. Ezeken a napokon egész nap csak táncoltak.

Az iskolai tevékenységek során az eredmény szintén meghatározó jelentőségű. A tánc például sohasem céltalan vagy önmagáért létező tevékenység, a gyerekek a tanulás befejezéseként mindig fellépnek, és az órák alatt mindvégig arra készülnek. Ez nemcsak tudatosságot, motivációt, hanem fegyelmet is ad nekik a munkához, tudják, felfogják, hogy mit miért tesznek.

Az iskolába veló bekerülés után a gyermekek nem érzik kényszernek azt, hogy bent kell maradniuk vagy tanulniuk kell. Az odakerülő gyermek pusztán lehetőséget kap arra, hogy megismerje a rendszert, belekóstoljon annak hétköznapjaiba. Az újonc kap két önként jelentkezőt, akik segítenek eligazodni a benti életben s két hét elteltével szabadon dönthet arról, hogy maradni szeretne vagy inkább elmenne.

Az újonc bárhogy dönt, mindenképp kap valamit abban a két hétben a többiektől, az iskolától. Ha elmegy, azt azzal a tapasztalattal teszi, hogy kipróbálta ezt az oktatási formát és rájött, hogy az neki nem megfelelő. Mivel az új diák nemcsak önmaga figyeli az iskolát, hanem az ott tanító tanárok is összeülnek és konzultálnak arról, hogy a gyermek milyen nevelői hozzáállást kíván, a gyermek önmagáról egy még teljesebb képet kap, ami a továbbiakban nagy hasznára válhat.

Sok magyar szülőnek furcsán hangzik majd, de a gyerekek olyannyira jól érzik magukat Tyekoszban, az alkotás olyan mértékben magával ragadja őket, hogy általában nem akarnak hazamenni. Gyakrabban fordul elő, hogy a szülők tesznek látogatást az iskolában. Ezek a szülők azonban megértik ezt, s ha látogatásukkor azt tapasztalják, hogy gyermekük boldog, jól érzi magát, úgy érzik ők megtették a magukét, s boldogan viselik ezt az állapotot.

Az előadás vége felé Martin megemlítette azon meglátását, mely szerint manapság nagyon rossz a véleményünk őseinkről, másrészt őseink sem igazán törődnek azzal, hogy mit hagynak hátra maguk után. Több ezer évvel ezelőtt még élt az a reinkarnációs körforgással kapcsolatos hit, hogy egy idő után az eltávozottak saját családjaikba születnek vissza, ami miatt fontos volt számukra a megfelelő utódnevelésről gondoskodni. Szerinte ma már evolúció helyett involúcióról beszélhetünk az élet bizonyos területein, ami további indok arra, hogy ez az iskola helyet kapjon az oktatás amúgy is színesedő palettáján.

Kis szünet után Viktor Motyčka vette át az előadói szerepet és beszélt nekünk a most alakuló Haluzicei iskola eddigi eredményeiről.

Haluzicei Családiskola

Haluzice - PDF fájl

Minden országban másképp indul az iskola megvalósítása, nincs általános, bevált recept. Csehországban például nem pedagógusok, hanem szülők, egy fiatal családokból álló kis közösség alakítja a Chřiby hegységtől nem messze fekvő Haluzicei völgyben lévő iskolát. Jelenleg 17 hektár terület áll rendelkezésükre, amit további 5 hektár megvásárlásával bővítenek.

A földterületre kiköltöző családok biotermelésből kívánnak megélhetést biztosítani. A biogazdálkodás ahhoz szükséges, hogy a családok a saját lábukon meg tudjanak állni, függetlenek legyenek. Ezek a családok baráti kapcsolatokat ápolnak egymással a szomszédságban és igyekeznek a környező falvakat is bevonni az együttműködésbe. Céljuk egy örömteli, pozitív kisugárzású közösséget létrehozása.

A csehek szerint, Anasztázia elveivel megegyezően, a Szeretet Terének kialakítása mindennél fontosabb. Kell, hogy legyen egy hely, ahol a gyermekek biztonságban, szeretetben érzik magukat, ahol az iskola a megfelelő szellemi háttérből nőhet ki. Haluzicében jó állapotú épületek állnak rendelkezésre a már megvásárolt területen, amiket a közösség lassan és mindenben a természettel való összhangra törekedve alakít át saját céljaira.

Csehországban a Tyekoszban látott Scsetyinyin féle iskolarendszer nem mindenkinek elfogadható, ezért külön pedagógus-csoport foglalkozik a cseh sajátosságok kidolgozásán. Ezenkívül létrehoztak még egy támogató csoport is, akik arról gondoskodnak, hogy az iskola biztonságosan, a helyi szabályozásokkal együttműködésben tudjon alakulni. Mivel egy teljesen új életmód kialakításáról van szó, ezért a kis közösség úgy tartja, ebben az iskolában mindenki diák.

Idén harmadik alkalommal rendeznek a cseh szervezők nyári Nemzetközi Iskola-találkozót júliusban (tavaly a csehek, szlovákok, ukránok és oroszok részvételével) tábor keretében, ahová szeretettel meghívtak bennünket magyarokat is egyelőre látogatóként. A résztvevők listája 2008-ra már véglegesített, de jövőre mindenképp szeretnék, ha mi is képviselnénk magunkat a táborban. Viktor azt is felvetette, hogy vannak Európia Uniós pályázatok, melyeket a magyarok és csehek közösen a lengyelekkel és szlovákokkal, más néven a „Visegrádi négyek” pályázhatnak az oktatás fejlesztésére, ez is egy együttműködési lehetőség számunkra.

Az első és a második táborról láthattunk egy-egy kis filmrészletet, amikből nyomon követhettük azokat a változásokat, amik időközben történtek. A táborban minden alkalommal részt vett pár Tyekoszban tanuló diák is és igazán kellemes, jó hangulatú emberek közösségébe kaphattunk betekintést.

Beszámolója végén Viktor még egyszer hangsúlyozta, hogy többféle mód van az iskola létrehozására. Említette például Valerij Szinelnyikov iskoláját, aki városban hozta azt létre s csak később szeretnék kitelepíteni természeti környezetbe. Egy másik lehetséges út, hogy bizonyos elemeket integrálnak az arra nyitott középiskolákban, a módszert kipróbálják a helyi viszonyokban, amíg ki nem alakul a végleges forma. Azonban a lényeg mindenhol ugyanaz, és annak kell maradnia: a szereteten és elfogadáson alapuló légkör megteremtése, amelyben felolvadnak a nemzeti különbségek, ahol az emberek pusztán emberek, s a szív nyelvén kommunikálnak.

Kérdések

Az előadások késő délutánig nyúltak, a végén csak azért fejeztük be, mert a vendégeink indultak haza. Csak pár kérdésre maradt idő, s ebből csak egyet emelnék ki, a fegyelmezés kérdését.

Felmerült sokakban, hogy Tyekoszban hogyan tartható fent a rend, a fegyelmezettség, amikor ezzel a közoktatásban tanító pedagógusoknak folyamatosan gondjai vannak. Martin szerint az első és legfontosabb a felnőttek példamutatása. A gyermek maga dönti el, hogy milyen példát követ, s ha csupa fegyelmezett felnőttet lát maga körül, nagy valószínűséggel önmaga is fegyelmezetté válik. Egy másik oldalról közelítve a gyermek még egy fejlődő lény, aki próbálgatja a határokat, mit lehet és mit nem. A fegyelem a felnőttek felől jövő „kényszerítő erő”, amit a felnőttek is csak akkor értenek meg, amikor már erre éretté válnak. A gyermektől nem várhatjuk el, hogy felnőttként gondolkodjon, érezzen, lásson. A saját értékeinket türelemmel, szeretettel és következetességgel kell átadnunk nekik.


Befejezés

A találkozó legvégéig nem tudott mindenki maradni, a többség azért mégis megoldotta valahogy. Külön köszönettel tartozunk Funákné Szilágyi Anikónak, aki a projektoros vetítéshez biztosította a berendezést és Bartkó Edithnek, aki órákon keresztül folyamatosan szinkrontolmácsolt nekünk és segítette a cseh vendégeinket a városban való eligazodásban.

Én úgy érzem ismét lélekemelő és szemet gyönyörködtető élményben volt részünk. Újabb energiát és biztatást kaptunk az itthoni alapítási munkánkhoz. A többi már csak rajtunk múlik.

2008. április 26

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.