A helyszínünk ugyanott, a Cédrus Centrum nagytermében volt és a terem hangulatát ismét sok-sok mécses, valamint színes kis tengeri kagylók sokasága emelte.

Napirendi pontok

A megvitatásra szánt napirendi pontok a következők voltak:

* Alapítványi szerepvállalás  
* Nyári tábor szervezése
* Együttmûködési lehetõség egy Sopron környéki erdei iskolával
* Foglalkozás gyermekekkel – Kis Bolyhosok Gyermek Klub
* Pozitív tartalmú mesék, dalos CD és táncos DVD kiadványok megjelentetése
* A 4 évszak váltakozásának megünneplése tudatos természet-látogatással
* A Föld Napjának megünneplése július 23-dikán - rövidke film vetítéssel
* Találkozó áprilisban Martin Másilkoval a Scsetyinyin féle iskola egyik volt diákjával
* Látogatás Tyekoszba, Scsetyinyin iskolájába

Rendezvényünket bemutatkozással kezdtük, mivel számos új arcot láthattunk az első találkozóhoz képest. El tudott jönni Kemény Zoltán, aki Bartkó Edith Anasztázia könyveinek fordítási munkáiban segédkezik folyamatosan, Szabó Miklós, aki a Fertőd-i Eszterházy kastély parkjának gondozásáért felelős vezetője, valamint Csaba Attila és felesége, akik a cédrus termékek egyik legjelentősebb forgalmazói Magyarországon.

Ezenkívül többen jöttek a Cédrus Centrum meghívására és voltak olyan lelkes olvasóink is, akik a saját tulajdonú földterületüket ajánlották fel a létrejövő alapítványunk találkozóinak, programjainak megtartására.

Résztvevőink megérkezésükkor ez alkalommal egy egész kis gyermeksereg közepén találták magukat. Némelyek elhozták gyermekeiket is a rendezvényre részben a „Kis Bolyhos Klub” megbeszélése miatt, részben pedig azért is, mert ezáltal jobban észben tudtuk tartani, hogy értük, nekik folyik a szervezési munka. Ez utóbbira egyébként a gyerekek maguk is rásegítettek egy-egy hangosabb kurjongatással. 


Cédrus-Mag Alapítvány létrehozása

Az első és legfontosabb teendőnk az alapítvány részletkérdéseinek a megbeszélése volt. Meg kellett beszélnünk kik legyenek az alapítók és a kuratóriumi tagok. Azon résztvevőink, akik már valamilyen módon részt vesznek alapítványi munkában, elmondták tapasztalataikat. Az alapítvány székhelyének Piroska budapesti lakcímét határoztuk meg.

Az alapító tagok jogilag nem vehetnek részt az alapítvány tevékenységében, ezért nehezen találtunk magunk között olyat, aki ezt elvállalná.

Mivel az iskolaszervezési munkánkban Bartkó Edith úttörő szerepet vállalt a szellemi tudás megosztásában, vagyis a könyvek magyarra fordításával, ezért megszületett a felvetés, hogy megtisztelne-e bennünket az alapító tagságban való részvétellel. Edith nagyon szerényen megköszönte a megtisztelő bizalmat és ígéretet tett, hogy amiben tudja, támogatja majd az alapítványt.

A kuratóriumi tagok feladatköreit is némiképp tisztáztuk, bár ehhez jó és hathatós segítséget leginkább egy ügyvéd tudna nekünk adni. Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy mindenki érleli még magában a dolgokat és egy-két héten belül levélben megírja a saját vállalását.

Mindannyian éreztük, s végül meg is fogalmaztuk, hogy meg kell teremtenünk egy KÖZÖS KÉP-et, megtalálnunk egy közös hangot, s azt tudjuk majd megvalósítani. Amíg a folyamatot alakítóknak eltérő elképzelései vannak az iskoláról, addig nem jöhet az létre, hiszen ez az egész a magyarság összefogásáról, a hagyományok megőrzéséről szól és arról, hogy együtt teremtünk valami szépet és jót.


Nyári tábor

A nyári tábor ötlete elsősorban azért merült fel, mert addig, amíg az iskola el nem készül, lehetne gyakorolni, ismerkedni a módszerekkel, s ez nagyban segítene bennünket a magyar „változat” kialakításában.

A környező országokban ez nagyon sikeres volt, Szlovákiában egy egész hónapos, Szlovéniában pedig egyhetes tábort szerveztek az iskola-alapítók. Mi úgy gondoltuk, hogy maximum egy hét lehetne az, amit kezdetben vállalni tudnánk.

Több ötletünk is született a helyszínt illetően, számos szép magyar tájegység szóba került. Néhányan sátorozásos, bográcsos, portyázásos tábort képzeltek el, volt aki inkább a hagyományos kő- vagy faházban megszállva, erdőben túrázásra helyezte a hangsúlyt.

Egy hozzávetőleges ár is elhangzott, kb. 30 ezer forint/fő, ami sokak szerint jóval kevesebb is lehet, ha a szülők hozzájárulnak az étkezéssel kapcsolatos munkákhoz, például főznek vagy bármilyen más tevékenységet vállalnak.

Számos ragyogó ötlet felmerült, de konszenzusra nem tudtunk jutni ezért a fokozatosság elvét betartva úgy döntöttünk, hogy a tábor szervezése még talán korai ebben a fázisban, elég lenne egy-egy természetjárós hétvége vagy nap megszervezése.

Talán azért is várhatunk még a táboroztatással, mert kis „delegációnk” őszre tervezett Tyekosz-i látogatása után információval gazdagabban, s így mélyebben értve, átérezve láthatunk majd a szervezéshez.


Egy nap a természetben

Többünk szerint már az is nagyszerű lenne, ha csak ismerkednénk a természettel, több időt töltenénk odakint, akár a családunkkal, akár együtt egy kis csapatban. Erre ajánlott Szabó Miklós egy nagyszerű programot, ami március elején, rügyfakadáskor már hagyomány Sopron környékén, az úgynevezett „Rügykóstoló”.

Mivel rügyből pattan ki az új élet, tavasszal, a fák megújuló ereje rejlik bennük, nekünk is hasznos lehet enni belőlük, hiszen a hosszú tél után jócskán feléltük vitamintartalékainkat. Szakértő vezetéssel az emberek megtudhatják, hogy az egyes fák rügyei melyik szervükre hathatnak gyógyírként és még sok egyéb hasonlóan érdekes információt is kapnak ezen a kóstoláson.

Nagyon örültünk az ajánlatnak s ha az idén nem is valósul meg a csoportos látogatásunk a kóstolón, a jövőre nézve nagyszerű programnak ígérkezik. Abban maradtunk, hogy ha még valakinek felvetődik egyéb ötlete, akkor azt írásban jelzi majd a találkozó után. Azt azonban megbeszéltük, hogy a Föld Napját együtt megünnepeljük július 23-dikán, vagy az ahhoz közel eső valamelyik hétvégén, erről a későbbiekben majd részletesebben is beszélünk.

Edith hozott magával egy kisfilmet Oroszországból az ottani Föld Napja ünnepségről, amit a találkozó végén vetítettünk le. Felszabadult, jókedvű embereket láthattunk vidáman énekelni, táncolni egy óriási tábortűz körül.

Azt is megtudtuk, hogy ezek az emberek nem is nagyon ismerik egymást, spontán szerveződéssel jöttek össze, örültek annak, hogy élnek, hogy együtt vannak. Az ünnep egyik megható pillanata volt, amikor egymással kézenfogva egy nagy kört alkottak a tábortűz körül, s mindenki hangosan kimondta legszebb kívánságát, ezáltal kiküldve azt a világegyetembe, hogy megvalósulhasson.


Szokások megteremtése

A találkozónk során mi is kialakítottunk egy kis csoportegyesítő „rituálét”. Elhelyezkedtünk kör alakban, megfogtuk egymás kezét, és energiát küldtünk szét a körben, hogy mindannyian érezzük a feladat erejét és szépségét, hogy átjárjon bennünket ez az energia, s mindnyájunkból a legjobbat, legteljesebbet hozza ki. Úgy döntöttünk, hogy ezt minden alkalommal megtesszük a találkozó kezdetén.

Egy csoportkép erejéig, hasonlóan az első alkalomhoz, újból összeálltunk, ezúttal az udvaron, sudár termetű fenyőfák előtt.
        

Több napirendi pontunk megtárgyalására már nem került sor, de abban megegyeztünk, hogy hagynunk kell időt magunknak a feladatok, célok és képek kikristályosítására. Mivel Edith márciusban a negyedik könyv fordítási munkáival és kiadásával szeretne foglalkozni, ezért valamikor április végén jönnénk össze újból, amikor terveink szerint Martin Másilko is eljön majd és mesél nekünk Tyekosz-i életének tapasztalatairól.

Így történt az, hogy végül még több kérdéssel mentünk haza, mint amennyivel érkeztünk, ami nem baj, hiszen Scsetyinyin is azt mondja: „Meg kell tanulnunk kérdezni, a kérdést jól feltenni, s a válaszok maguktól születnek meg majd bennünk.”

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.