Pszichológusok és természetgyógyászok egyöntetű megfigyelése, hogy az utóbbi időben sokkal több a „problémás” gyermek. Ezeknek egy igen figyelemreméltó kategóriáját alkotják az „indigó gyermekek”.
Nevüket a testüket körülvevő indigókék színű energiamezőről, auráról kapták. Íme egy újabb lehetőség (vagy talán segítség?) egy új típusú nevelői hozzáállás kialakításához. Miközben kétségbeesetten keressük a megoldást világunk nyugtalanító problémáira, nincs időnk és érzékenységünk annak észlelésére, hogy a Föld spirituális evolúciója egy újabb, talán a legszebb, és legnehezebb szakaszához érkezett. Sőt!... a dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk... Ők a közelmúltban született gyerekek, olyan indigó színű aurával a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Az örökké megújuló élet e gyerekek eddig példa nélküli képességeivel siet az emberi faj segítségére. Gyermekeink éppen azoknak a problémáknak orvoslására születtek, melyek megoldására mi, felnőttek jelenleg képtelenek vagyunk... Bajban van a Világ, hagyományos módszereink rendre kudarcot vallanak. Az élet újfajta megközelítése ma már elodázhatatlan... A ma életben lévő különböző iskolarendszerek, tantervek, és módszertani útmutatások lélektani manipulációi nem hatnak a jelenkor gyermekeire... Vajon tudjuk-e inspirálni, segíteni kibontakozásukat, merünk-e nyíltan teret adni képességeiknek, vagy éppen saját értetlenségünk hajtja devianciába, létet tagadó életellenességbe Őket?... Tudjuk immár, hogy az indigókék aurájú gyerekek magukban hordozzák Isten adta tehetségüket. Sokan közülük született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata óta az élet értelméről, és a Föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak... Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek. Társadalmunk, - mivel a régi módszereken alapszik – nem észleli az indigók tehetségét... Tévesen hiperaktívnak, máskor korlátolt tudatúnak vélik őket. Számos szülő egyszerűen nincs tisztában gyermeke rendkívüli tehetségével...
Ezek a gyerekek – nagyfokú érzékenység mellett – hihetetlen energiával rendelkeznek… Mivel hamar elunják az evilági dolgokat, úgy tűnhet, nem tudnak kellően összpontosítani… Ellenállnak a tekintélyelvűségnek, és sajátos tanulási szokásokat vesznek fel… főleg az olvasásban, és a matematikában. Gyakran csalódottak, mert nem találnak olyan felnőttet, aki támogatná ötleteiket… Passzív befogadás helyett saját tapasztalataik mozgósításával tanulnak. Képtelenek nyugton ülni, míg meg nem ragadja valami a figyelmüket, abba viszont teljesen elmerülnek… Rendkívül együttérzőek, s emellett – gyerekektől szokatlan módon – szorongásaik vannak, pl. halálfélelem, vagy a szülők elvesztésétől való félelem… Az ismétlődő kudarcélmények miatt fejlődésük során tanulási gátlások jelentkezhetnek… Ugyanakkor kimutatható, hogy a mai kor gyermekei mentálisan jobban fel vannak szerelkezve, mintsem iskoláink jelenlegi színvonala ki tudná elégíteni őket, ill. tudásvágyukat… Mivel nem ismerjük ezt a problémát, nem tudunk mit kezdeni ezzel a jelenséggel, képtelenek vagyunk felmérni, és megoldani az indigó gyerekek megjelenése kapcsán kialakult bonyolult helyzetet. Pedig az 1980-as évek óta egyre több ilyen gyermek születik, és rajtunk áll a felelősség, hogy jól érezzék magukat ebben a világban, és hogy spirituális küldetésüket a megfelelő módon tudják kibontakoztatni, illetve megvalósítani az egész emberiség javára. A szeretet nevében gyökeresen új szemlélettel kell hozzáállnunk ezeknek a gyermekeknek a neveléséhez. De ehhez a szülőnek, pedagógusnak és az állami iskolarendszernek a közös összefogására lenne szükség… A gyermeknevelés lelki út, és nem elég valamit mondani, verbálisan tanítani, hanem jó példával is elöl kell járni… „A szó oktat, a példa nevel…” Mert ezek a gyerekek nagyon kritikusan szemlélik a világot, és benne minket, felnőtteket. És ha nem tudnak mit tisztelni bennünk, ha hazugságon kapnak rajta minket, nem leszünk többé hitelesek a számukra… A tekintély-elvűséget nem fogadják el – pláne ha nincs is mire felnézniük ránk – csak a szeretet, a tisztesség, a becsületes, igazságosságon alapuló egymást tisztelő magatartás lehet a célravezető módszer náluk… Ha nem kapják meg a kellő, szeretetteljes, de határozott, - és mégiscsak bizonyos fokig korlátozó – nevelést, akkor agresszívakká válnak, a hatalom és a pénz-éhség kerülhet domináló szerepbe személyiségükben… A narkotikumok, a különböző szenvedély-betegségek, a drogok is komoly szerepet kaphatnak életükben, és akkor megnézhetjük, hogy merre fog tartani a Világ, ha a vezetés, a hatalom ezeknek az embereknek a kezébe kerül... Éppen ezért óriási a felelősség rajtunk… Hogy mégjobban megismerhessük ezt a generációt, szerencsés lenne hagyományos nevelési tudásunkat kiszélesíteni, rugalmassá tenni, új módszereket kipróbálni, nyitottá válni az univerzum üzenetei felé. Anasztázia már megsúgta nekünk a természet által kínált megoldásait. Rajtunk áll, hogy mennyit valósítunk meg belőle. - Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
- A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
- A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.
|