Fogadják szeretettel az alábbi verset, amelyet Drengács Margit (Kiss Sándorné) kedves olvasónktól kaptunk.

Ősz

 Búcsúzik az ősz a hajlott korú idő,
A teremtő ifjú zöldellő tavaszból
a felnőtt korú, nevelő,  nyár idő
Gyönyörű terméseit szivárványszínűre színezte,
Frissítette szellővel, esővel, harmattal nevelgette,
A ragyogó napsugár fénye gyermekeit felnőtté érlelte,
A teremtő, növelő érlelő munkától lecsendesedve,
A hajlott korú ősz
Élvezve a szemlélődést, a megnyugvást elpihenne,
Még élvezi az erejét vesztett napsütést mely, melegíti, mielőtt elmenne.
Érzi itt az idő!
Búcsúzik a teremtményeitől, a pirosló almától,
 a szőke hajú kukoricától, az aranyló szőlőtől,
És megelégedve, mint ki dolgát jól végezte.
Kilégzésével, mosolyogva lefújja a fák leveleit,
Melyek vele elkészülődve vele mennek a hideg télbe.

Baja 2007 november 03
Drengács Margit
(Kiss Sándorné)

Szóljon hozzá!

• Kérjük, hogy a hozzászólása kapcsolódjon a cikk témájához. Egyebek törlésre kerülnek.
• A biztonsági kód a spam kiszűrésére szolgál.
• A hozzásszólása mentéséhez a kód átmásolása és a sárga hátterű keret adatai szükségesek.