Amikor az árvizek megeszik az autópályákat…

Írta: Michal Kravčík, a "Ľudia a voda" (Az Emberek És A Víz) egyesület vezetője, Kassa, Szlovákia

2009 júniusában arról meséltem egy blogomban, mennyire hat a közútépítés módja a táj természetes vízkörforgásának a megváltozására (lásd http://kravcik.blog.sme.sk/c/200164/Neprijemna-pravda-o-vode-I.html).

E nézetemre reagált a szlovák illetékes minisztérium az útépítés hatásairól kidolgozott elemzésével. A minisztérium tájékoztatott, hogy az elemezés, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia Hidrológiai Intézete dolgozott ki, megcáfolta állításaimat. Mivel az utóbbi árvizek alkalmával olyan helyeken is vizek jelentek meg, ahol senki sem várta volna, szemlélődéseim helyszínéül Janovce községet választottam – Poprád megye, a Hernád folyó forrásának térsége. Hiszen éppen ennek határában épült meg a közelmúltban egy autópálya. Vadonatújnak lehet mondani, mégis imitt-amott megroggyant…

Szlovák árvízgyorsítók

Szlovákiában több mint 44.000 km folyam létezik. Ebből a 60 év technokrata vízgazdálkodási politikája több mint 8.000 km-t már szabályozott… annak ellenére, hogy ezek létjogosultsága nagyon is vitatható, és a civilizált világban már 20 éve a folyószabályozásban sokkal környezetbarátabb technológiákat használnak. Sajnos Szlovákiában az a nézet járja, hogy az a község, amelynek patakja nincs szabályozva, kevésbé vonzó. Nos, nézzük meg, mennyire vonzóak azok a falvak, ahol szabályozták a patakokat.

A tarvágásnak az árvizek elindítására gyakorolt hatásáról szóló mítosznak immár vége!

A közvéleményben már néhány évtizede él az a nézet, hogy a tarvágásos fakitermelés okozza az árvizeket. Ezért elindultam a kassai erdőkbe, hogy megnézzem mennyire valós ez az állítás. Kis-Ladna (Malá Lodina) község határába mentem, amely a Ružín víztározó alatt helyezkedik el. Abba a völgybe mentem, ahol a nyári kritikus árvizek alkalmával a víz hatalmas mennyiségű kavicsot, köveket és agyagot hozott magával a faluba. Míg mások kávéjukat iszogatva a TV képernyője előtt ülve figyelték az árvizekről szóló tudósításokat Szlovákiából és térségünk más országaiból is, Kis-Ladna faluban a helybéliek a vízzel három napon át szüntelenül, éjjel-nappal érkező kavicsot, köveket és agyagot igyekeztek eltakarítani, hogy a falu megmeneküljön. Kisebb gátakat ugyan szerencsére már korábban is építettek, hogy megakadályozzák az árvizet, de – sajnos – nem az egész völgyben és ezért a kavics a vízzel együtt zúdult a falusiak nyakába.

A természet, akárcsak a társadalom sajátos törvényszerűségeket követő rendszer, a kettő azonban nem független egymástól, a kapcsolat kulcselemei a víz és a természetes vízkörforgást biztosító ökológiai rendszerek, elsősorban az erdők.

A Földön a víz a Nagy Vízkörökben és a Kis Vízkörökben (lásd alább) vesz részt. Hazánk életlehetőségeinek megőrzése szempontjából - az elmúlt évszázadok kiszárító folyamatai tükrében - kitüntetett szereppel bírnak hazánk kis (vagy táji) vízkörforgásai, és az azokat vízmegőrzéssel, párologtatással gazdagító erdők, vizes élőhelyek.

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

(Kányádi Sándor, 1956)