Anasztazia imája engem is megérintett...

ANASZTÁZIA

Azon kevés könyvek egyike amit az ember egyszuszra akar végig olvasni, és nem azért mert nem lehet letenni, hanem mert NEM AKARJA Letenni!

Amikor még nem volt Föld, az összes madár a Szeretet Országában élt. Mondjuk meg ezt pontosabban: Az összes madár a Szeretet Országában volt, mert a valós életről, amely lényegéhez hozzátartozik a tudat, a legkisebb fogalmuk sem volt.

A tizenhárom éves Gyurka az édesanyjával sétált a tengerparton.

Egyszer csak megkérdezte:

-Anyukám, ha rátalál valaki egy igazi jó barátra, mit tegyen, hogy ne veszítse el?

Az édesanya egy pillanatra elgondolkodott, azután lehajolt, két maréknyi homokot vett a kezébe és kitárt tenyereit felfelé fordította. Később az egyik kezét becsukta és a homok az ujjai közül szóródni kezdett a földre. Minél jobban, erősebben szorította, annál több homok szóródott a kezéből. A másik kezét kitárva hagyta és az összes homok rajta maradt.

Gyurka csodálattal figyelte, majd ezt mondta:

-Már értem.

Többen kérdezték tőlem, mint fordítótól, hogy kit ábrázol a kép, amely Anasztáziáról a magyar internetes oldalon jelent meg és máshol is hozzáférhető.
Fogadják szeretettel egy hosszabb interjú részletét, melyben Vlagyimir Megre (régebben, még 2001 júniusában) éppen erre ad választ:

HÁROM KIS KÉP

3. Methé aioniosz   

A cédrus magocskát elültettem egy cserépbe, úgy ahogy Anasztázia mesélt a magültetésről.