AKTUÁLIS
--------------------

Anasztázia a képalkotásról és a választásokról
(Részlet "A Teremtés" című könyvből (110-118 old.))

"A papok titkos tudományt hoztak létre. Tudományuk a KÉPALKOTÁS tudománya nevet viselte és minden más tudomány belőle született. Annak érdekében, hogy a legfőbbet eltitkolják, az egész képalkotás tudományát felosztották és más papokat is rávettek, hogy mindenféle más irányban gondolkodjanak. Így jött később létre az asztronómia, a matematika, de a fizika is és temérdek más tudományág. Ide tartoztak a titkos, okkult tudományok is. Mindezt csak azért rendezték így el, hogy a részekre való szabdaltság miatt, a részekért való lelkesültség miatt senki se tudjon eljutni a fő tan teljességéhez.
....
E tudomány lehetővé teszi, hogy az emberi gondolat felgyorsuljon és az ember képekben gondolkodjék, egyszerre fogja át, ölelje föl az egész kozmoszt, ugyanakkor be tudjon hatolni a mikrovilágba is, láthatatlan, ám élő képet - szubsztanciákat hozzon létre és ezek segítségével hatalmas emberi társadalmakat tudjon irányítani.
...
Aki e tudomány birtokában van, annak nincs szüksége képleteket, egyenleteket írnia, különböző modelleket rajzolnia és felállítania. Az ilyen ember gondolataival képes behatolni az anyagba, az atomba és a magot is meghasítani. Mindez azonban csak egyszerű gyakorlat ahhoz, hogy az ember megismerje, hogyan lehet az emberek sorsát és különböző országok népeit irányítani.
...
A papok tudása abban az országban, ahol te laksz, teljesen elszegényesedett. Nincs tudásuk. Nincs bennük erő ahhoz, hogy olyan tisztességes képet teremtsenek, amely képes lenne az embereket saját útjukon vezetni. Az évezredek folyamán - ezt bizonyítja a történelem - az ilyen helyzetben az országok általában mind elhaltak.
...
Az történik, hogy bár nem hosszú időre, de meghosszabbítjátok a képek életét. Amikor vezetőitek az országban, ahol élsz, megsemmisítették a képeket, új képet nem hoztak létre. Egy olyan kép ragadott magával mindenkit, amely egy másik országban él. Ha mindenki behódol e képnek, akkor az országod - az az ország, amely elveszíti saját képét - megszűnik létezni.
...
Idézd fel magadban, amikor új képviselők választására kerül sor az országban, vagy amikor néhány jelentkező közül egyetlen vezetőt kell választanotok - az ilyet most államelnöknek nevezitek - és mindenkinek bemutatják ezek képeit. Ezt a képet éppen az olyan emberek formázzák, akik a képek alkotását úgy űzik, mint hivatásukat. A választásokon az győz, akinek a képe a többség számára a legelfogadhatóbbra sikeredik.
- Mi az, hogy akiknek a képe? Hiszen mindegyikük reális, élő ember. A gyűléseken választóik előtt ők maguk lépnek fel és a tévében is ők maguk szerepelnek.
- Természetesen ők maguk, csak mindig mások adnak nekik tanácsot, hol, hogyan kell viselkedniük, mit kell mondaniuk, hogy megfeleljenek a sokak számára elfogadható képnek. A jelöltek gyakran meg is fogadják a tanácsot. Még mindenféle reklámot is csinálnak neki, s azon vannak, hogy a jelölt képét egy mindenki számára jobb élettel kössék össze.
- Igen, reklámot, azt csinálnak. De akkor sem értem teljesen, hogy mi a fontosabb? Maga az ember, aki képviselővé vagy államelnökké akarja magát választani, vagy a kép, amelyről te beszélsz?
- Természetesen az ember mindig fontosabb, de te, amikor szavazol, ezzel az emberrel nem találkozol, nem ismered pontosan, nem tudod milyen, és éppen ezért egy képre szavazol, amelyet eléd vetítenek.
- De azért mindegyik jelöltnek van még egy programja is és az emberek a programra szavaznak.
- Mily gyakran teljesítik az ilyen programokat?
- Hát a választási programokat nem mindig teljesítik és lehet, hogy teljes egészében soha, mert a teljesítésüket mások saját programjaikkal megakadályozzák.
- Nos, mindig az történik, hogy rengeteg kép keletkezik, de nincs meg közöttük a teljes összhang. Nincs egyetlen kép, amely mindenkit magával tudna ragadni és eljuttatni a célba. Nincs kép, vagyis nincs lelkesedés, ihletettség, az út nem világos, az élet tiszavirág életű pillanatokból áll, kaotikus.
- Akkor viszont kit tud ilyen képeket teremteni? Bölcs papok manapság, ugye, nincsenek. A képalkotás tudományáról is, amit a te ősapád tanított a papoknak, most hallok tőled először.
- MÁR NEM KELL SOKAT VÁRNI ÉS LESZ AZ ORSZÁGNAK ERŐS KÉPE. EZ A KÉP LEGYŐZ MINDEN HÁBORÚT ÉS AZ EMBERI VÁGYAK GYÖNYÖRŰ VALÓSÁGGÁ VÁLTOZNAK AZ ORSZÁGBAN, AHOL LAKSZ, MAJD EZUTÁN AZ EGÉSZ FÖLDÖN IS."

Eddig tartott az idézet és s még egy kérdés: Ugye érzitek, tudjátok, hogy ennek a képnek a megálmodói, megteremtői MI vagyunk?



AJÁNLÓ
----------------------


Egy önkéntes, bizalmon alapuló, zárt közösségről van szó, ahol a „csere" arra utal, hogy a klub tagjai egymás között termékeket és szolgáltatásokat cserélnek. Helyszíne: Pilisvörösvár, Fő út 59. (Szív Útja Központ - Belső Barlang) Tapasztalatok szerint a haszoncélú világból való átmenetet a helyi együttműködésen alapuló kiskereskedelmi rendszerek, illetve a helyi pénzek bevezetése jelentheti, ami nagymértékben fellendíti az érintett térség gazdaságát. Céljuk az ellehetetlenült egyének, családok és kisvállalkozások túlélését segíteni. A csere által azok is hozzájuthatnak termékekhez, szolgáltatásokhoz, akiknek nincs pénzük, de van tehetségük és szorgalmuk. A csereklubban való részvétel azok számára is előnyt jelent, akik semmiben sem szűkölködnek, hiszen a klubon belül olcsóbban vagy jobb minőségben hozzájuthatnak dolgokhoz, mint egy hagyományos üzletben. Ezenkívül a csereklubnak erős közösségépítő hatása is van.
A működésről és egyébről érdeklődni lehet: Orsi és István, http://szivutja.belsobarlang.hu



Bók Gábor, egyik Anasztázia olvasónk, előadásokat tart meghívásra a Magyar Szent Korona jelentőségének megismertetésére. Előadásaiban beszél a korona szent mivoltáról, felépítéséről, képi programjáról, a magyarság szerepéről és vállalt feladatáról, illetve arról, hogy működik-e ma még a korona a szellemi térben. Más témakörökben is vállal előadásokat, elsősorban a magyarság szerepének történelmi és mai megvilágításában a magyarság jelen helyzete, sorsa. Ezenkívül szintén a magyarsággal kapcsolatban a történelem-hamisítás Európában izgalmas témakörét járja körül valamint analógiák Jézus élete és a magyarság történelme között. Gábor közvetlenül elérhető a bok.gabi@gmail.com e-mail címen.



HÍREK RÖVIDEN
--------------------------

Jasna Szlovéniából beszámolt egy olyan Szlovén megmozdulásról, aminek a modelljét  Lettországból vették át, és lényegében 240.000 embert sikerült bevonni egyszerre egy  egynapos környezet-takarítási munkába. Óriási mennyiségű szemetet gyűjtöttek össze és azt üzenik, hogy mi is követhetnénk a példájukat hasonló akciókat szervezve.

Tamástól kaptunk pár adatot Magyarország területhasználatáról: Kb. 21 % körül van az erdőként nyilvántartott terület, ami csalóka lehet, mert ennek egy jó része épp levágott terület, másik jó része meg pár éves csemetéket jelent - a "vágásos" üzemmód dominálása miatt. Jelenleg nagyjából 2 % a vizek területi hányada, ami 25 % körül volt az ártéri gazdálkodás idejében, legalábbis időszakosan. A termelés alól kivett területek, amibe az utak is és a vizek is beletartoznak pedig kb. 15 %-ot tesznek ki.
Ami a legkedveltebb fát illeti... Ez egy összetett kérdés, ugyanis az erdőben 10-15 féle fának kell együttműködnie számos bokorral, gombával, lágyszárú növényekkel, állatokkal, mikro-organizmusokkal ahhoz, hogy az erdő élő szervezete egészséges legyen. Általában véve az erdészek a tölgyet, a pillanatnyi haszonszerzésre törekvők az akácot, nemesnyárat, a zöldövezetbe költözők a tujákat, a természetvédők meg az őshonos fákat részesítik előnyben. Faállományaink körülbelül fele a "termőhelynek" megfelelően tölgyes, bükkös, fenyves, az ártereken égeres, füzes, nyáras, a többi pedig akácos, nemesnyáras faültetvény.
A KSH adatai szerint (2007) Magyarország 65 %-a városlakó. Az ország területének fele szántóként van nyilvántartva, aminek felén gabonát termesztenek, főleg búzát és kukoricát, kisebb hányadban árpát és egyéb gabonafajtát. Jelentős a szőlőterület is.



HIRDETÉS
---------------------

Eladó Tokaj hegyalján szőlő, családi házzal és telekkel, betegség miatt, Legyesbényén. A ház 3 éve épült, a szőlőterület és 2 pince, illetve 2 borház pár perces gyaloglással a kert végéből elérhető. A szőlőterület kb. 2 hektár, 4000 tőkés: furmint, sárga muskotály, orémus. Minden eszköz, ami a szőlőműveléshez illetve borkészítéshez kell, rendelkezésre áll. A ház 85 nm-es családi ház, van 3 garázs és egy 100 nm-es csűr a gépeknek. Irányár: megegyezés szerint. Akit bővebben érdekel, írjon nekem és elküldöm a hirdető elérhetőségét, illetve a képeket.

VÉLEMÉNYEK, GONDOLATOK

-----------------------------------------------

Olivér:

Igazi városi lévén sokszor elcsodálkozom, honnan van bennem ez a szenvedélyes kert-szeretet, miért olyan jó érzés a földet szagolni, gyúrni, egyengetni (kézzel, amit lehet!), miért vágyom ki mindig, most már az erdőnél is jobban a kertünkbe, és honnan jött az a képesség, amivel gondozom a rám bízottakat?
Nem tanultam ilyet senkitől, néhány fogást ellestem másoktól, de ez belülről jön, és úgy örülök neki! Ez éltet, sok csalódás, kétség, terhes dolog közt is.
A torkomban érzem azt a gyönyörűséget, mint mikor valami finom falatot nyelek, és ez teljesen elfeledteti velem magát az evést is! Ha kint vagyok, csak pár rügyet, levélkét, csipkét eszem, csak akkor habzsolok veszettül, ha be vagyok zárva a "hétköznapidobozba"!

Most is a viharos szelek ellenére kimegyek, ha csak pár órára is, az se baj, de ott megnyugszom teljesen, csak a rózsabokrok túlburjánzó ága-boga szokott egy idő után felbőszíteni, ha levágom, és összeszurkál. (Általában kesztyű nélkül vagdosom, hogy érezzem, hogyan kell hozzányúlni, és ha tisztelettel, óvatosan teszem, nem bánt, csak ha elfog az indulat. Jó lecke ez is!)

Mivel szeretek mindent megérteni, az szokott aggasztani, hogyha viharos szél fúj, és a legrosszabb, ha közben kék az ég, mint most is, és nem tudom, mire jó ez a nagy felkavarodás. Régen ha ilyen volt, mindig változást hozott, most meg szép tiszta az ég, közben meg tombol a vihar...
Az eső már alig zavar, tegnapelőtt is jöttek nagy záporok, de olyan szép volt, ahogy elsuhantak, hogy ültettem és néztem nyugodtan. Igazi égi áldás volt Virágvasárnap!

Gyorsul, szűkül, zavarossá válik minden, de ez a kerti lét erőt ad ehhez is!

Éljen az Újjászületés! Éljen Anasztázia!

 

 

Marika: Rügykóstoló 2010 Sopron

 

Hárs Olivérnek és feleségének Hársné Unger Klárának megköszönöm, azt a nem mindennapi megközelítést, ahogyan megismertették velünk az újjáéledő erdő élővilágát, fáinak, bokrainak természetét, gyógyerejét. Bennük olyan embereket ismerhettünk meg, akik ismerik és szeretik, és értik is, az őket körülvevő természetet. Felnőttként, gyermeki rácsodálkozással hallgattam őt, olykor tán még szájtátva is.

 

Sóhaj fakadt fel bensőmben, kívántam, bár kaphatnának gyermekeink mind többen, a természetről ilyen megközelítésű ismeretet. Bizonyára nem kellene akkor a figyelmeztetés: tiszteljék, szeressék a minket körülvevő természetet, ne szemeteljenek, ne törjék le a fák, bokrok ágait, leveleit se tépdessék, és a fa törzsébe se véssenek. Bensőjükből fakadna a késztetés, hogy az erdők élővilágáról mind több ismeretet szerezzenek, és így mint legjobb barátjukhoz, hozzá olyan tudatos szeretettel közeledjenek.

 

Ez egy út lehetne a gyermekeinknek ahhoz, hogy megszeressék, és óvják is az áldásunkra szolgáló természetet. Akkor meg tudnák becsülni, és értékelni is az erdő békét, nyugalmat árasztó hangjait, jó levegőjét, gyógyító növényeit, életerőt adó rügyeit.

 

Mindazt, amire az emberi lélek áhítozik, amire szüksége van: csend, béke, nyugalom, testi-lelki feltöltődés, gyógyító erők, mindenben részünk lehet, ha szeretjük és járjuk a természetet, melyben olyan sok áldás vár bennünket.

 

Tizenegyes lélekszámú kis csapatunk lassan elbúcsúzott az erdőtől, én is némán szemlélődve, imádságos lélekkel mondtam hálát és köszönetet, bensőmben üzentem az erdőnek: „Nyáron visszajövök”!

 

Ez volt számomra az én szeretet-üzenetem.

 

Rövid látogatást tettünk még a Sörház-dombon, innét csodálatos kilátás nyílt Sopronra és környékére. Utolsó állomásunk pedig az Arborétum volt, ahol medvehagyma levelet szedtünk, majd elbúcsúztunk egymástól.

 

Amint ígértem, nyáron visszajövök!