|
Date: 2010-03-06 16:40:04
Hírlevél: 2010 március 6. (fehér háttérrel)
AJÁNLÓ------------------------- Rosta Gábor: A városi tanyaAnasztáziát olvasva felötlik bennünk, hogy akkor most Költözzön ki mindenki az erdőbe? (ez a harmadik könyv, a Szeretet Tere 21-dik fejezetének címe). A könyv városi életmódról ír, gyakorlati tanácsokkal ellátva mindenkit, aki még városban lakik, de szereti a természetet, elindult a tudatosodás útján, ragaszkodik lakóhelyéhez, s rendet szeretne rakni maga körül. Hasznos olvasnivaló azoknak is, akik készülnek a saját földjükön családi birtokot létesíteni mert keresik a lehetőséget a harmonikus átmenetre.
Marco Pogacnik Budapesten
Többéves kihagyás után, májusban ismét Budapesten lesz Marco Pogacnik, szlovén szobrász, a Geoculture mozgalom kezdeményezője. Pogacnik a Föld gyógyításának témájában kormányok és nemzetközi szervezetek meghívása nyomán dolgozott több európai országban. Javaslatot tett Ljubljanában emlékművek új generációjának felállítására, amely a város finom anyagi és energia rendszerének a helyreállítását szolgálná. A hétvégi foglalkozáson a résztvevők válaszokat keresnek többek között arra, hogy a mitológiákban a "tündérek birodalmának" nevezett dimenziónak milyen gyakorlati szerepe van az életben és hogy milyen módon működhetünk együtt Gaiával az ökológiai problémák megoldása érdekében.
A budapesti program témája és meghívója a honlapon olvasható lesz.
HÍREK RÖVIDEN-------------------------- Petíció a Családi BirtokokértMár 2981 aláírója van annak a petíciónak, melyet Anasztázia olvasók indítottak angol nyelven az ENSZ főtitkárának, Ban Ki-moon-nak, címezve 2009 elején. A nyílt levél felhívja a figyelmet az önellátó és fenntartható gazdálkodás témakörében maradandó érdemeket szerző Családi Birtokok rendszerének terjedésére, a permakultúrás birtokok létesítésének előnyeire, működőképes megoldást kínálva a világ egyre növekvő élelmiszerhiányára. A teljes levél elolvasható honlapunkon a Családi Birtokok almenüben.A petíció aláírható itt: http://www.anasztazia.hu/content/view/226/78/
Rivendell village
Katalin talált rá egy holland úriember honlapjára, aki arról tudósít, hogy kis közössége elkezdett egyhektáros területek után kutatni egy kisebb közösség számára Dél-Franciaországban. Az ökofalu szellemi szülőanyja és összetartó ereje Anasztázia. Céljuk egy 100 hektáros terület megvásárlása, melynek fele erdő, illetve zöld terület, a másik felén pedig 49 egyenként egy hektáros kert létrehozása. A kerteket egymástól élősövény fogja elválasztani, az egész területet pedig cédruserdő határolja majd. Terveik között szerepel a Gregorián naptár helyett a 13 hónapból álló holnaptár használata, cserekereskedelem, vagy ha szükséges, saját pénz bevezetése és belső "munkahelyek" teremtése. A honlap angolul és hollandul: http://www.rivendellvillage.org/index_eng.html VÉLEMÉNYEK, GONDOLATOK -----------------------------------------------
Enikő:
Hogyan szereztem meg az egy hektáros birtokom...
Már korábban gondolkodtam azon, hogy párommal és három serdülő gyermekemmel vidéken élhessünk. Mikor elolvastam Anasztázia egyik könyvét, megtörtént velem a legfontosabb, elkezdtem HINNI abban, hogy ez megvalósulhat. Minden nap a földecském után áhítoztam, volt hogy hangosan is. Egy barátunk nem értette, mit beszélek, a kocsiban ülve Pest felé hajtottunk és már azt mondta, hogy eladja nekem a szőlőskertjét háromszázezer forintért. Elmondta a paramétereket, tudtam, hogy az ő esetében nem kell se elosztani se szorozni, az úgy is van. Akkor én kiszálltam a kocsiból és elmentem a bankba, ahol azonnal kitöltöttük a papírokat, egy hét múlva pedig már kifizettem azt a földet, amit csak a két szemöldököm között láttam.
A párom támogatott, mindenki más értetlenül állt az elszántságomat látva. Amikor megnéztük a helyet, közvetlenül mellette ott állt egy kis présház, kétszintes, lakható, nagyon kedves. Nagyon tetszett, gondoltuk, rákérdezünk, hátha eladó. Az volt. Hatszázezer. Jókor akartuk megvenni, mert sokkal többet ér. Újra adott nekem a bank pénzt. Így lett kilencszázezer forintért több valamivel, mint egy hektár földem, a világ egyik legcsodásabb helyén.
Volt ügyvédi hiba,mert hat helyrajzi számon van, és csak kettő került a nevemre. Kijavítottuk, nem ingyen, de a cél, ugye... Kitisztította egy falubeli, azóta ott áll és többre nem haladtunk, mert ott vannak az akadályok. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogyan folytassam, amit elkezdtem. Néha felbukkan egy kis kétely is, de elbánok vele.
Levente és Tina:Városi emberek vagyunk. Ennek ellenére párommal hosszú évek óta, még Anasztázia és Vlagyimir könyvei megjelenése előtt abban gondolkodtunk, hogy valami hasonló életformát hozunk létre, mint amit később Anasztázia által megismerhettünk. Akkoriban Tanyácskának hívtuk az elképzelést, mára ez a név kibővült a Szeretet tere és a Családi birtok és az Édenkert nevekkel. Ahogy megismertük Anasztázia gondolatait, ráébredtünk, hogy ebbe az irányba szeretnénk továbbfejleszteni az elképzelésünket. Azóta következetesen keressük az egy hektárnyi területet, ahol megvalósíthatjuk az álmunk. Sokfelé jártunk már természetjárás és célzott keresgélés keretében, a fő irány a Börzsöny és a Gerecse volt. Mára még nem találtuk meg a konkrét területet, de folyton figyeljük a hirdetéseket, és ha tehetjük, megyünk a természetbe és sétálva, túrázva igyekszünk megismerni a tájakat és hiszünk benne, hogy megtaláljuk… Máriahalmon megismerkedtünk Istvánnal, Andival és gyermekeikkel, akikben ideális partnert ismertünk meg az együtt gondolkodáshoz és cselekvéshez. A kertművelés témájában Baji Béla könyve alapján képezzük magunkat, sajnos Szentesre nem jutottunk el, de reméljük, hogy lesz még alkalmunk együtt tanulni és találkozni a velünk hasonszőrűekkel. A külföldi szakirodalmat is elkezdtük tanulmányozni, főként az interneten. Még tavaly elültettük a cédrus magocskáinkat, és sajnos arról kell beszámolnom, hogy egyetlen egy kelt ki a kb. 40-ből, és az az egy is kb. 4 centis korában meghalt. Nem tudjuk, mit csináltunk rosszul, kérlek, ha van ötletetek, segítsetek, és új magocskákat is szeretnénk beszerezni.
Bori: A tavaly augusztusi Anasztázia programon az Őrségben találkoztunk először Kovács Gyula kertésszel. Nagy hatást tett ránk ennek az elkötelezett embernek a munkája és elhatároztuk, hogy visszamegyünk facsemetékért hozzá egy másik alkalommal. Ez meg is történt még ősszel. Vettem 10 facsemetét, rá bíztam a választást, elmondtam, hogy mire szeretném használni a gyümölcsöt, mikor teremjen a fa és adta a legizgalmasabb nevű fákat (alma, körte, cseresznye, szilva). Ajándékba kaptunk két fekete berkenye csemetét, amit vadkörtére oltott. A fácskákat Csömörre, Kisorosziba és a Kamaraerdőbe ültettük el, most volt az első telük, ezért ősszel alaposan betakartam a környéküket falevelekkel és nagyon gyakran beszélek hozzájuk, mindig örömteli és szeretetteljes gondolatokat küldök nekik. A gyümölcsfajták ugyanis - noha egykor bőséggel teremtek a Göcsej, az Őrség, és a Hetés vidékén - mára szinte teljesen kivesztek. Az évszázadokkal ezelőtt nemesített fajták helyét, szerepét újak vették át, a régmúlt idők gyümölcsfái közül így sok lassan-lassan nyomtalanul eltűnik a kertekből, földekről, s a köztudatból. Ennek az elmúlásnak szeretne gátat vetni Kovács Gyula: a Zala megyei Pórszombaton élő erdész eltökélte ugyanis, hogy megpróbál minél többet életben tartani az errefelé egykor gyakori, de ma már ritka, kihalófélben lévő gyümölcsfafajták közül.(Bővebben: http://www.zalapress.hu/reszletes.asp?MainID=1&HirID=2843&SubID=0) Aki szeretné Kovács Gyulával felvenni a kapcsolatot, kérem írjon és adok pontos elérhetőséget.
|
Hírlevél