Anasztázia a Gyermeknevelésről

Az Anasztázia sorozat köteteiben (összesen 10 db) a szerző, Vlagyimir Megre, két nagy témakör fontosságát emeli ki a legszembetűnőbben: az egyik a földművelés (kiskertek és Családi Birtokok), a másik a gyermeknevelés. Olyan megoldásokat, mintákat kínál gondolati KÉPekben megjelenítve, amelyek, úgy érzem, nagyban segítik a jelenkor útkereső embereit. A továbbiakban Anasztázia gyermeknevelésről szóló gondolatait gyűjtöttem egy csokorba.

TANULÁS = SEJTEMLÉKEZÉS

Alapvető kiindulópont, hogy az emberben, csakúgy mint minden más a Földön létező élőlényben, minden tudás a kezdetektől fogva ott van, nem kell azt kívülről megszereznünk, megtanulnunk. Inkább a tudás kibontására, felszínre hozására van szükség. A bennünk rejlő tudás kibontásához viszont feltétlen bizalommal kell lennünk aziránt, hogy a folyamat önmagától, a megfelelő időben végbemegy. Ez egyben hitünk próbája, gyarlóságunk ideájának szétfeszítése, isteni és istennői minőségünk felragyogása. Ehhez a legideálisabb környezet a természetben élés, a természettel való összhang kialakítása, amely képessé tesz mindnyájunkat a sejtemlékezésre. A természettel és környezetünkkel való harmonikus kapcsolat kialakítására legmegfelelőbb helyszín a Családi Birtok.

GONDOLKODÁS

A gyermeket sohasem szabad megszakítani a tevékenységében, mert minden egyes megszakítás gondolkodásának folyamatát szakítja meg és blokkot képezhet. Nem célszerű a kisgyermekhez odarohanni és felvenni őt anélkül, hogy az előbb jelet nem adna beleegyezéséről, mindig meg kell várnunk, amíg ő kezdeményezi a közeledést.

Ugyanígy a felnőttek körében is fontos, hogy a másik embert ne szakítsuk meg sem a beszédében sem a gondolkodásában. Türelmesen ki kell várnunk, amíg teljes figyelmével oda tud fordulni hozzánk, hiszen ha nem így teszünk, akkor a beszélgetés egyszemélyes monológgá, tehát hiábavalóvá válik, mert nem hallgatnak meg bennünket.

ÉRZÉSEK

Boldogtalan szülő vagy nevelő a legritkább esetben tud boldog gyermeket felnevelni. Ezért a nevelést mindig önmagunkkal kell kezdenünk. Fontos, hogy milyen példát láttatunk valójában, sosem az hat, amiről csak beszélünk, vagy amit láttatni akarunk. A gyermek az érzésein keresztül ismeri meg a világot, istenként tekint a szüleire, nevelőire, és azt feltételezi, hogy a felnőtt minden esetben a legjobb és követendő példát mutatja.

TISZTA SZÁNDÉK

A gyermekek egy dologban biztosan túlszárnyalják a felnőtteket: a szándékaik tisztaságában. Kérdéseinkre adott válaszaikon keresztül a saját tisztaságunkat tesszük próbára. Tisztelettel és partnerként kell rájuk tekintenünk. Megkérhetjük őket, hogy segítsenek nekünk a hétköznapi teendőinkben és az általuk végzett munkát soha ne javítsuk vagy bíráljuk.

A FELNŐTT IS GYERMEK

Minden gyermekben ott a felnőtt és minden felnőttben ott a gyermek is, s ezt a nevelés folyamán mindig figyelembe kell venni. Ha nem tiszteljük a gyermekünket annyira, hogy komolyan vegyük, és úgy bánjunk vele, mint bármely más általunk nagyra tisztelt embertársunkkal, akkor a nevelés a gyermekben ellenállást és lázadást generálhat.

ÉLŐ KÖRNYEZET

Mesterséges tárgyak helyett a gyermekeket élőlényekkel, a természet által tökéletesnek alkotott létezőkkel célszerű körbevenni, tehát plüss nyuszi helyett igazi nyuszival megismertetni, s engedni, hagyni, hogy növényeket, bogarakat, madarakat, köveket, stb. maga is megvizsgálhassa, kézbe vehesse, megérezhesse. Ezentúl fontos hagyni, hogy az élőlények „működéséről”, a világban elfoglalt szerepéről a gyermek saját maga alkothasson gondolatokat, amelyeket saját megfigyeléseire alapoz. Ha a gyermek egy olyan világban nő fel, ahol idegen, bonyolult játékok veszik körül, nem tapinthat meg mindent, nem mehet bármerre, akkor azt tanulja meg, hogy semmiről sem dönthet, nem „uralkodhat” a saját terében és elárulták azok, akik a világra hozták. Így belőle is ugyanolyan boldogtalan felnőtt lesz, mint amit a szüleinél tapasztalt.

KÉRDÉSEK

A tudományosan elfogadott, mások által megfogalmazott kész tudásanyag az oktatás során átadva leszoktatja az embereket a gondolkodásról. A megfelelő kérdések felvetése ellenben teret ad a gyermekeknek, hogy saját gondolataik legyenek az őket körülvevő világról. A nevelők feltehetnek egészen furcsa, nem hétköznapi kérdéseket is a gyermekeknek, amikre azok még nem tudhatják a választ, pl. „Miért nő a férfiak arcán szakáll?”, vagy olyanokat akár, amelyekre a nevelők sem tudnak felelni, mert ez beindítja a fantáziájukat, együttgondolkodásra serkent, és nagyon gyakran valódi, igaz válaszokat kaphatunk.

FENTRŐL NÉZNI

Fontos a gyermeket minél gyakrabban magaslati pontokra, kilátókba, stb. elvinni, hogy akár szimbolikusan is, de „ráláthasson az egészre”, s abból önmaga juthasson el a részekig. Ez a holisztikus szemlélet sokkal komplexebb világfelfogást eredményez, és újabb lehetőséget ad arra, hogy a gyermek a világot önmagának, önmaga által megalkothassa.

ISMÉTLÉS

Semmi értelme az ismétlésnek, visszakérdezésnek, vizsgáztatásnak. A gyermekeket ez nagymértékben untatja, fárasztja, frusztrálja. Márpedig minden, ami untat és fáraszt, blokkot képez bennünk, zárja nyitottságunkat az újra, akadályozza a megismerést.

RÁHANGOLÓDÁS

Minden társas együttlétben, legyen az családi, iskolai, szakköri foglalkozás, stb. a legfontosabb a „kapcsolat” teremtése, felvétele a másikkal, a „találkozás”. Ha az egymásra hangolódás teljes, a tudásátadás magától megtörténik, nincs szükség oktatásra. Testünk térbeli struktúrája képes egymástól információt átvenni mindenféle látható, hallható kommunikáció nélkül, erre a legjobb példa a „szerelem első látásra” érzése.

Tehát a tanulás, a tudás átadása pusztán az együttlét folyamán a személyek között észrevétlenül megtörténik, és a hatásfokot nagyban erősíti, ha vegyes összetételű a csoport (különböző korosztályú gyermekek felnőttekkel együtt).

ŐSZINTESÉG

A gyermeknevelésben egyszerű emberi szavakkal sorsot és jövőt lehet változtatni. Hazudni semmiképp nem szabad. Az egyszerű szavakat őszintén kell használni a megfelelő helyen, időben és sorrendben tiszta szívvel, érzéssel, szándékkal. Az őszinteség és nyitottság légkörében nevelőként nem engedhetünk teret a gondolatnak, hogy a gyermek valamit is nem tudhat. A feladatok megoldása során, ami fontos, mindig előkerül az emlékezetből, ami nem fontos, az elfelejtődik.

Ugyanígy nem szabad a helytelenség állapotát rögzíteni magunkban. A „nem így” nem létezik. Az ősi nyelvekben nem volt szó arra, hogy valami „rossz”. Minden jó, úgy ahogy van. Ha zsákutcába jutunk, akkor ne mondjuk ki, hogy rossz helyen vagyunk, helyette inkább gondoljuk vagy mondjuk azt, hogy akkor most visszafordulunk, aztán jobbra, stb.

A VITÁK ÉRTELMETLENEK

Az igazság világos, mint a Nap. Ahol viták dúlnak azon, hogy melyik a jobb rendszer, ott az igazság el van rejtve. Vég nélkül lehetne vitázni azon, hogy mi van a bezárt ajtón túl található helyiségben, de ha az ajtó nyitva áll, akkor mindenki számára minden világossá válik, és az is, hogy nincs miről többet vitázni. Az igazság ajtaja most is nyitva áll, csak a lélek és a szellem szemét kell felnyitni, hogy lásson, felismerjen.

SZOPTATÁS

A szülői szerepekben különösen fontos, hogy az édesanya figyeljen arra, hogy minél hosszabb ideig tudjon szoptatni, mert ez lesz a gyermek minden későbbi kapcsolatának és kapcsolatteremtési képességének az alapja. Szoptatás alatt az édesanya csak a gyermekére és kettejük kapcsolódására figyeljen, ne engedje gondolatait másfelé terelődni. Az az édesanya, aki a gyermekét nem szoptatja, elszalasztja a legjobb és legegyszerűbb kapcsolatteremtési lehetőséget gyermekével.

FELELŐSSÉGTUDAT

A felelősségtudat kialakítása kulcsfontosságú gyermekkorban. Ha az ember tudatában van annak, hogy irányítani tudja a saját folyamatait összhangban a többi létezővel, egymást szolgálva, táplálva, bizalommal, hiszen minden mindennel kapcsolatban van, akkor tud csak felelősséget vállalni azokért. Ez egy agresszivitás és erőszak nélküli világot teremthetne.

A LEGERŐSEBB ENERGIA A TISZTA SZERETET ENERGIÁJA. HA CSAK EZT ADJUK ÁT AZ UTÓDAINKNAK MÁR MINDENT MEGADTUNK NEKIK. 🙂

Szerkesztette: Kátai Piroska, iskola@anasztazia.hu

2014. március 17.

Share via email
Anasztázia a Gyermeknevelésről